Szerintetek mennyivel lenne most fejlettebb a világ, ha soha nem léteztek volna vallások, és mindíg a tudományt nyomatták volna?

Nem feltétlen lenne fejlettebb. Egyes tudományterületek lehet előrébb tartanának bizonyos kérdésekben, de ugyanakkor az is lehet, hogy ugyanezen tudományterületek egyes úttörői sosem léteztek volna ha nem nyílnak meg a vallási iskolák, egyetemek, többek közt a kor tudományos ismereteinek oktatására.

Annyira sok tényezős a dolog, hogy legfeljebb hasraütésszerűen tippelgetni lehet.

Bocsáss meg, kicsit módosítanék szíves engedélyeddel a kérdéseden.

Én inkább úgy kérdezném, hol tartana ma a világ, ha háborúk nem lettek volna soha?

Persze ezt megítélni nem tudom, de emlékszem két példára, még az általános iskolai történelem könyvekből.

Az első úgy fogalmazott, hogyha háborúk helyett a tudományra költöttük volna az őskortól kezdve mindig az anyagi javainkat, már kétezer évvel ezelőtt a görögök eljuthattak volna a holdra.

A másik szemléletes példa az volt, hogy az első világháború költségeiből, akár vasutat lehetett volna építeni a Nap-ig.

Nem tudom, hogy mennyire helytállóak a fenti példák, de talán a szomorú arányokat jól tükrözik :(

2-esnek szeretném kiemelni a válaszát, mert ez a vallás-tudomány dolog sosem volt fekete-fehér, pedig ma előszeretettel sarkítják le a dolgot, főleg, hogy mindenki a kereszténységre gondol itt főként, meg arra a pár elhíresült esetre, amik azért a durvább korszakában történtek az Egyháznak.

A vallásoknak azért nagy kulturális és szociális szerepe van/volt, így egy olyan világ ahol nem volt semmi hasonló, szerintem borzasztóan száraz és kiüresedett lenne kultúrális szinten. Mert ugye rengeteg féle hitvilág létezik, és a legendák, mítoszok 80%-a belőlük gyökerezik, ahogy a művészetek is nagyrészt ebből.

Igen vannak olyan festmények, és művészeti alkotások, melyek nélkülözik ezeket, de csak a bibliai sztorikból vígan készültek remekművek 400 éven keresztül (nem hívőként is lenyűgöző alkotások) míg a modern/posztmodern festmények szeringem kifújtak laza 100 év alatt. Kell a téma, inspiráció.

És egy csepp misztikum (pl horoszkóp) kell az ember életébe. Pszichológiai kutatások is vannak rá, hogy miért ragaszkodik hozzájuk az átlagember, és mint társadalom miért éltetjük ezeket, annak ellenére, hogy legtöbbször mind felfogjuk: ez irracionális.

Tehát egy vallásmentes világban szerinten durván másképp működne az emberi psziché, társadalomban és minden más.

A Family guy egy epizódjában poénkodnak vele, hogy mennyivel fejlettebb lenne a világ, ha pl. a kereszténység sosem létezett volna. Tény és való, hogy az Egyház azért bőven hozzátett a tudományhoz. Szerzeteseket másolták a könyveket, különben az információk elvesztek volna és rengeteg egyházi iskola nyújtott lehetőség a későbbi nagy zseniknek, hogy egyáltalán írjanak. Mai napig vannak tudós papok/püspökök is, akik - nem, nem áltudománnyal vagy ezoval foglalkoznak, vagy mindenben Istent keresik - munkájukkal ugyanúgy hozzátesznek a tudományhoz. De elkanyarodtam.

A háborúk pedig az egyik legnagyobb mozgatórugói voltak a tudománynak!

Évezredekig a nagy koponyákat arra használták, hogy hogy készítsünk minél jobb/erősebb fegyvert.

Az első számítógép is emiatt készült el.

A holdraszállás is konkrét célkitűzése volt egy háborúnak.

Úgyhogy ne szemléljük ilyen elítélően a dolgokat.

A vallás elnyomott sok -a vallást cáfoló- tudományos felfedezést, de pl amikor a szerzetesek vitték tovább az írás tudományát, rajzolták az iniciálékat, dokumentáltak stb. ott a vallás vitte előrébb a fejlődést...

Összességében _szerintem_ a vallások nélkül nem fejlődhetett volna az emberiség, háborúkba torkollottak volna a fejlődés egyes szakaszai... Igaz, ahogy már irta is az előttem levő, a háborúk is sok fejlesztés-találmány alapját képezték...

#3 a példa teljes mértékben teoretikus és semmi köze a világ fejlődéséhez.

Kétségtelen, hogy kellő szorgalommal ki lehet számítania háborúk költségeit és következményeit, továbbá azt is, ha ekkora összeggel nagyobb lenne a tudomány támogatása, hol tartana. Ez azonban egy számtani egyenlet, semmi köze az élethez. A háborúk azért voltak/vannak, mert ilyen az ember természete. Mindenki érvényesíteni próbálja érdekeit, ami néha háborút jelent. Ki legyen az,aki ezt megakadályozza? Ki legyen és milyen alapon, aki ehelyett a tudományra költ? De még ha így is lenne, minden ismeretszerzésnek megvan a maga időigénye. Ha sokkal több pénzt adunk, attól még gyorsabban nem talál ki senki semmit. Ez egyszerűen nem eset, nem lehetőség. Csak fölösleges fantazmagória.

Semmivel nem lenne fejletebb az emberiség. Ha jól emlékszem Platón egyik írásában (talán az Államban) beszél erről, de sok kortársa is vizsgálta ezt a kérdést (meg azóta számtalan filozófus). Az ember kiváncsi, és válaszokat vár a kérdéseire. Kinek milyen szintig tud eljutni. Nagyon rossz az az állapot amikor azt kell mondani: "nem tudjuk miért." ez bizonytalanságot okoz és rengeteg káros hatása van. Csányi egyik művében részletesen ír erről is. Az emberré válás egyik elmélete szerint a "közös ismeret anyag" lehet az egyik kulcs. Azaz X és Y is ugyanazt tudta/gondolta ugyanarról a dologról. Ez kellett ahhoz, hogy hatékonyan együtt tudjanak működni a korai emberek. Szintén Csányi egyik könyvében (Humánetológia) fejtegeti, hogy ha elfogadunk egy olyan elméletet /nagyon leegyszerűsítve, köznapi nyelvre lefordítva/, hogy az emberek csoportja "szuper szervezetként" viselkedik ahhoz kell egy erős csoporton belüli összatartó erő (ld. közös ismeret anyag). Viszont ehhez szükséges valamilyen irányítás is, mert önmagában "életképtelen" lenne egy ilyen szuper szervezet. Ehhez megint segít a közös tudás anyag, és a vezető (a vezető falka állatoknál is megjelenik, és egyes primáta csoportoknál nál is). Az emberek "éhesek" a tudásra, és a vezető "hatalmát" az adja, hogy az emberek kérdéseire tud választ adni. (Ha jól emlékszem ezt egy Csányi által is többször hivatkozott külföldi szerzőnél olvastam, de már nem emlékszem kinél, kb. 25 éve tanultam ezt utoljára, azóta csak "fél"szemmel követem az elméletek fejlődését. de a neveket nem követem, csak sok cikket olvasok). Megfigyeltek rengeteg olyan jelenséget amire nem tudtak magyarázatot adni. Erre egy "gyors és egyszerű" válasz egy vallásos magyarázat. Máig vannak olyan kérdések (bár egyre kevesebb) amire jelenleg is a legjobb "önmagában ellentmondás mentes" válasz vallásos/ezoterikus. Ez az ember evoluciós öröksége.

Ezt vizsgálták később Platón és egyiptomi filozófusok (ne felejtsük el az ókori egyiptom egyik sikere a valás-filozófia-tudomány egyfajta szimbiózisa volt), amire jutottak:

1./ hogy az ember a világ megismerésre vágyik.

2./ Ennek a megismerésnek az egyik első lépése önmagunk megismerése (ld. pl. ariadne fonala, később az alkímisták stb.), de ugyanez megjelenik Buddhánál is, és végig vonul szinte a teljes ókori filozófián (amiből a maik is építkeznek).

3./ A megismerés alapvető "pillérei" a tudomány, vallás, művészet,filozófia (ide sorolták a művészeteket is, mert ott is ezek a kérdések jelennek meg...).

4./ Ideális esetben ezek megfelelő harmóniában vannak egymással. A gond akkor van ha valamelyik túlsúlyba kerül és elfelejti azt, hogy a másik 3 "pillér" is szükséges. Ezeket a filozófiai elméleteket azóta se sikerült senkinek érdemben cáfolnia, hiába legalább 2500 évesek. És úgy néz ki ezek működnek is. Azaz egy ideális világban a megismeréshez ezek szükségesek. Ha bármelyik hiányzik (pl. a kérdésben szereplő vallás) akkor az építmény összedől (mint egy asztal aminek az egyik lábát kivágták).

Valamelyik ókori filozófus leírta (talán Konfuciusz bár szintén régen volt és összefolyik), hogy ez igazán egy szükülő spirálként is felfogható és ahogy megyünk egyre feljebb annál kisebb az "átmérője" és egyre kevesebbet kell tartózkodni az egyes "lábaknál" de egy szint lépéshez körbe kell menni, mint egy nagy hegyen a szerpentinen, amelyik hegy egyes részei a fentiek, tehát ahhoz, hogy feljebb jussunk át kell menni a vallás "mezőn" a tudomány "mezőn" a művészet "mezőn" majd a filozófia "mezőn" aztán jutunk egyre feljebb és megint jön a vallás mező... De már egy magasabb szintre jutva és közben lenézhetünk de inkább felfelé nézzünk mert a cél ott van fent.