A keresztény világképben benne van Platón eszmetana = mennyország és földi árnyékvilág, tökéletes (eszményi) Isten és bűnös, tökéletlen ember. Még milyen területeken tapasztalható a modern gondolkodásban Platón eszmetanának jelenléte, hatása?

Sehol.

A modern gondolkodás már rájött, hogy a mi világunkban nagyon kevés tökéletes dolog van.

Tehát erre nem lehet építeni, ha az életünket szeretnénk elrendezni.

> A keresztény világképben benne van Platón eszmetana = mennyország és földi árnyékvilág, tökéletes (eszményi) Isten és bűnös, tökéletlen ember.

Benne van, de mégsem… Platón szerint a fizikai világ valamilyen tökéletlen megtestesülései a fizikai világtól független, metafizikai ideáknak. A kör az idea, ez a körszerű valami, amit meg ide rajzoltam, csak ennek az ideának a tökéletlen árnyéka. Az idea örök, ez amit meg ide rajzoltam, most született, és a papír, amire rajzoltam, idővel elrongyolódik, elkopik, elég, elrohad. A mennyország esetén kicsit más a helyzet, ugyan a vallások tanítása szerint a mennyország – mint hely(?), mint állapot(?) – is örök, de az ember nem valamilyen mennyországban lévő örökkön létező dolognak az „árnyéka”, kivetülése. Az ember idővel !majd! eljuthat a mennyországba, !miután! a földi létezése véget ér. Nem az az elképzelés, hogy valahol nekem a mennyországban van egy tökéletese lelkem jelen pillanatban is, aminek csak árnyéka a fizikai hús-vér testem, hanem a kép az, hogy a lelkem ebbe a hús-vér testbe van jelenleg is bezárva, a test nem árnyéka, hanem hordozója, a léleknek. A lélek majd akkor kerülhet a mennyországba, ha a halál során kiszabadul a hús-vér test börtönéből. Ez azért eléggé más kép.

> Még milyen területeken tapasztalható a modern gondolkodásban Platón eszmetanának jelenléte, hatása?

Tulajdonképpen kvázi minden tartalmazza !részben! Platón gondolatát. A matematika nem más, mint azoknak a formai ideáknak a gyűjteménye, amik a valós, fizikai világban csak tökéletlenül nyilvánulnak meg. De kvázi az egész természettudományt be lehetne ide citálni. Meg nem csak a tudományt, hanem a legprofánabb, leghétköznapibb dolgokat is.

Viszont a mai gondolkodás egy nagyon fontos pontban eltér Platón szemléletétől. Platón azt mondaná – némi új ismeret tükrében –, hogy a bolygók mozgásának van egy ideája, az ellipszispálya, ami önmagában, objektíven létező, a valódi bolygók mozgása meg ennek csak afféle tökéletlen árnyképe, „filmje”. Számára az idea lenne a valós, a tényleges bolygók lennének a vetületek. A mai gondolkodásra meg ennek pont a fordítottja a jellemző. Ugyan minden test mondjuk az F=m*a képlet alapján viselkedik, de ami valós, azok a fizikai testek, ezeknek csak tulajdonságai a gyorsulás, a tömeg, meg a kifejtett erő, és a fizikai törvények csak relációk ezen amúgy is elvonatkoztatott tulajdonságok között. Nem a fizikai törvények – mint egyedüli létezők – szülik a bolygók mozgását, hanem a bolygók – mint egyedüli létezők –, meg az emberi gondolkodás szülik meg azt a törvényt, ami !leírja! a mozgást. A fizikai törvények nem okai, hanem csak leírói a bolygók – meg más dolgok – viselkedésének.

Ellenben valahol mégis ott van az idealizmus szelleme is a gondolkodásunkban. Pl. az általános relativitáselmélet megszületése előtt már tudtuk, meg x tizedesjegy pontossággal nagyon sok anyagra meg is mértük, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos. Megelégedhettünk volna ezzel a leírással, sőt a tudományos pozitivizmus szemléletéből fakadt az, hogy ennyit elég is tudnunk a világról. De Einstein nem elégedett meg ezzel, ő valamilyen közös okot kereset, aminek a következménye a súlyos tömeg is, meg a tehetetlen tömeg is. Ilyen szempontból – bár valószínű tiltakozna ellenne – Einsteint lehet idealistának tekinteni, ő valóban tekintett inkább okként, mintsem puszta leírásként a fizikai világ jelenségei közötti összefüggésekre. Az, hogy a fizikai világ jelenségei között vannak hasonlóságok, annak számára valahol kellett, hogy legyen valamilyen közös okának, nem tudott nem következményként, hanem különösebb ok nélkül önmagában létezőként tekinteni a fizikai világ jelenségeire.