Milyen hosszútávú következményei lehetnek a jelenlegi szélsőségeknek?

Ezek elsősorban amerikai jelenségek, részben csak az amerikai kulturális közegben értelmezhetők. Valamilyen szinten kigyűrűznek más országokba, de így is markánsan más akár a rasszizmushoz, akár a nőügyekhez, akár a testképhez való hozzáállás múltja és jelene Nyugat-Európában, mint Amerikában.

Én úgy látom, jelentős útkeresésben vannak (ami nem is csoda, válassz ki egy tetszőleges évet a közelmúltból, sok szempontból nagyon más lesz, mint tíz évvel azelőtt). A legtöbb dolog mellett és ellen is lehet érvelni. Nekem inkább a rendkívülivé fokozódott érzékenység, a haladást egyre inkább bénító sértődöttségkultúra, ami szélsőségesnek tűnik (de fenntartásokkal kezelem, elvégre nem közöttük élek, én csak kapok valamit abból, amit a média közölni szeretne velem). Például ha ez így megy tovább, a feminizmust meg fogja fojtani a "bárkit fogadjunk el nőnek" transzlobbi.

Gondolom, azért nem vagy abban az illúzióban, hogy tökéletes a jelen társadalmuk rasszok vagy nemek terén. Én összességében arra számítok, hogy az életképtelen, fenntarthatatlan vadhajtások nem lesznek hosszú életűek.

A haladást leginkább a kirekesztő elméletek fékezik. Ez elég régi tapasztalat.

A női egyenjogúság teljes mértékben megalapozott, a kisebbségek és az elesettek védelme szükséges.

A hőzöngő fasiszták jóval nagyobb probléma, mert ők nem rettennek vissza az erőszaktól sem.

Jelenleg a viszonylag hirtelen változásokat követő "lengéseket" látni.

Az egyenlősödések ma sok helyen az elnyomásból szinte reklámozott trendekké nőnek ki, a kisebbségeknek nem egyenlőséget, hanem már előjogokat követelve.

Idő kérdése, ez be fog simulni valódi egyenlőségbe, homogenitásba.

A változások sebessége túl nagy társadalmilag, ez szül sok ellenállást és ezzel éppen az egyenlősödéssel ellentétes extremitásokat.

Ehhez generációk kellenek.

Ez egy elég tág/komplex témakör, rengeteg aspektusa van. De sajnos negatívan hat a jelenlegi mér normalitások mentén működő (vegzáló) társadalomra/társadalmakra.

1-esnek láthatóan fogalma sincs a dolog valódi mibenlétéről.

Nagyon hosszasan lehetne írni erről de se időm se kedvem.

Röviden kb ugyanaz folyik pepitában mint a múlt század elején a kommunizmus (proletár diktatúra) létrejöttének idején ahol is a a szegény réteget szembeállított a gazdag burzsoáziával és az értelmiségiekkel szemben a végkifejletet ismerjük

Azóta is a "bal/liberális" oldal egyik fő fegyvere, (persze most sarkítva/leegyszerűsítve fogalmazok), a társadalmi megosztottság mesterséges generálása amiből politikai tőkét tudnak kovácsolni.

Értsd pl LMBTQ és társmozgalmak létrehozása (nemlétező) problémák generálása (felnagyítása) majd a mesterségesen generált de immáron társadalmilag elfogadott problémák melletti kiállás= politikai tőke.

leegyszerűsítve: csinálsz egy ágrólszakadt képet egy normális körülmények között élő kiscicáról az út szélén majd felteszed a kérdést a megfelelő fórumon hogy támogatnál egy kiscicáknak szánt menhely építését. Ki az aki nem támogatná? Az más kérdés hogy az utólag senkit nem érdekel már hogy mi van/honnan került oda a kiscica.

Nagyon durva ami most folyik a társadalmi többség ellen (hetero ne adj isten még fehér is) persze ezt a legtöbb folyamatban résztvevő nem is érzékeli egy két lépcsőfokkal feljebb kell menni hogy rá láss a dolgokra.

Félek a felnövekvő társadalomban elég nagy torzulásokat fog okozni.

Feltételezem hogy az eredeti cél csupán csak politikai tőke faragás volt de most már tovább mentek vagy ha nem is tudatosan de most már elvesztették a kontrollt és az őrület szabad utat kapott. A társadalom leg kisebb (legerősebb) építőkövének a klasszikus család model lerombolása a cél(?), mely alapvetően meghatározza egy ország/társadalom/kultúra hatalomhoz/élethez való viszonyát. Több fronton zajlik egy homogénebb/könnyebben befolyásolható, consumidióta társadalom létrehozása, lehet ennek vagyunk most tanúja, de csak mint mindig korábban, majd csak a történelemben visszatekintve látjuk majd a folyamatot tisztán.

Mesterségesen generált

A társadalmi egyenlőség nem hatalmi harc kérdése, hanem alapvető emberi igény. Szélsőségekről azért nem érdemes beszélni, mert mindkét véglet bőven előfordul. Az erősebb kutya bas.k elv nálunk ugyan elfogadott, de van/lesz is belőle konfliktus bőven. Ahol egy kicsit szociálisabb a társadalom (értsd az emberek nem csak a magukét hajtják, hanem tudják, hogy sok mindenben az együttes fellépés a célszerű), ott elfogadható, ha olyan kisebbségi (szélsőséges?) vonulatok is helyet kapnak, ami nem a fővonalban vannak.

Az ilyen kisebbségek valóban marginálisak és nincs különösebb jelentőségük, de a társadalmat színesebbé teszik és nagy erőt jelentenek a közös életben.

Amiről ti beszéltek azt úgy lehet érzékeltetni, hogy 100 évvel ezelőtt ugyanilyen beszélgetések mentek arról, hogy szabad-e szavazati jogot adni mindenkinek (szegényeknek, ne adj isten nőknek) és pont ugyanilyen érvek hangoztak el akkor is: mi lesz itt, ha már a nők is szavazhatnak, mit tudhatnak ők a világ dolgairól stb.

Szerintem annyit kell felmérni, hogy azok akik jogokat követelnek mennyiben járulnak hozzá a közös költségekhez. Ha igen, akkor a követeléseiket el lehet fogadni. Így tettek 100 éve is.

Sokan emlegetik mostanában a cenzust, mint a demokrácia megőrzésének egyik fegyverét. IQ-hoz vagy bármi máshoz kéne kötni a szavazati jogot. 100 éve pont ez a vita ment, nem kicsi súrlódást okozva a Monarchiában. A szavazati joggal rendelkezők simán megszavazták, hogyha van elég pénzük, akkor a katonaság kötelezettségét megválthatták, így a fronton főleg a nincstelen, ráadásul szavazati joggal nem rendelkezők szenvedtek és haltak meg azért a hazáért, aminek ügyeibe semmilyen módon nem szólhattak bele.

Amikor már nagyon forró volt a pite, a németek hirtelen behozták az általános választójogot (a katonák ugyanis lázadoztak a fronton), ezt a mintát követte a monarchia is. Ezzel a döntéssel Tisza nem értett egyet, ezért le is mondott. Végül kiderült, hogy a cenzus eltörlése szükséges volt és annak újbóli bevezetésére nem került sor. Igaz, hogy kezdetben a nőkre nem vonatkozott a választójog, azt csak később vezették be.

Semmilyen. Elcsillapul.

Csak lassan.

Rövid távon lehetnek csúnya kicsúcsosodásai az ellentétnek, de pár generáció alatt eltűnik.

Lesz helyette más a fókuszban.

A rabszolgaság rendezése még hátra van, még akkor is, ha nem lesz túl éles intézkedés a témában. A bocsánatkérésig már eljutottak, az se kevés.

A munkaügyi egyenlőség nagyon fontos terület, nálunk nem annyira, de világszerte nagyon sokat foglalkoznak azzal, hogy a nők meg tudják kapni az őket megillető pozíciókat. Sok cég előírja, hogy mennyi női menedzsernek kell lennie a cégnél és ezt nagyon komolyan veszik. Ennek szintén van értelme az igazságérzet miatt. Ráadásul ezzel el lehet venni a cápaviselkedés élét, hiszen ha teljesen szabad versenyt engednének a pozíciókért, akkor ez aligha fordulhatna elő (l. a magyar kormányt, de már itt is engedni kellett a nyomásnak és be kellett nőket venni).

A nem szabad megválasztása csak azokat érinti, akik szabadon akarják megválasztani. Természetesen tisztázni kell, hogy pl férfitesttel lehet-e valaki női sportoló, feltehetőleg az lesz a megoldás, hogy az ilyen polgároknak külön versenyeik lesznek.

A jogok szélesítése csak olyankor releváns, ha jogsérelem éri azokat, akik valamilyen szempontból hátrányosak. Ezt szem előtt szokták tartani.

A kövér emberes problémát nem ismerem, nyilván itt is lehet beszélgetni a teendőkről, szerintem ez tényleg fontos (mármint a beszélgetés). Én mondjuk nem engedném, hogy túljussunk az egészséges életmódon, de ki tudja. Betegségre mindig lehet hivatkozni:)

Hosszabb távon meg kell annak a lehetőségnek maradnia, hogy aki "többlet" jogokat akar, én úgy fogalmaznám, aki jogaiban korlátozott, az elmondhassa az érveit.