Miként lehetséges, hogy manapság sokan nosztalgiával gondolnak a Ceausescu, sőt a Sztálin vezette rendszerre?
Mindketten kizsákmányolták, éheztették saját népüket. A karhatalom által fenntartott személyi kultusz ideje alatt Romániában százezreket, a Szovjetunióban milliókat hurcoltak el és börtönöztek be/ végeztek ki. És még sorolhatnám.
Ennek ellenére mindkét országban sokan gondolnak pozitívan az egykori véres kezű diktátorokra. Romániában pl. egy 2009-es felmérés szerint a megkérdezettek 83 %-a jó vezetőnek tarotta Ceusescut.
Oké, a sztálini diktatúra relatíve régen volt, már viszonylag kevesen vannak akik átélték és még életben vannak, de Romániában még milliók élnek, akik akkor is éltek már.
Tehát,az a kérdésem, hogy mi a lélektani háttere az ilyen nosztalgiának?
válasza:"divat az azt megelőzőt felmagasztalni"
Azt megkérdezhetem, hogy szerinted a válaszolók közül ki magasztalta a Horthy rendszert?
A kérdés egyébként nem arról szól, hogy jó volt-e a szocializmus, hanem hogy a mai jobb életkörülmények között miért éreznek nosztalgiát egyesek egy objektíve rosszabb korszak iránt. A szocializmus erényeit és bűneit firtató eszmecserétek nagyon szép, csak semmi köze ahhoz, amire a kérdező kíváncsi volt.
válasza:Wadmalacnak annyiban van igaza, hogy a szisztém fenntarthatatlan volt. Bár ez már nem a kérdéshez tartozik, mert a későbbi népjólétisebb szocializmus bizonyult fenntarthatatlannak. Észak-Korea pont azt bizonyítja, hogy a rémuralom fenntartható.
És a fenntarthatatlansághoz mindenki hozzájárult, tényleg egy vidám barakk voltunk.
válasza: válasza:"A szoc. országok nem maradhattak le a nyugati (kapitalista) országoktól, muszáj volt nekik is emelni az életszínvonalat."
Némiképp igen, mert azt azért eltitkolni nem lehetett, hogy "odakint" más már az élet.
"Gondolom az emberek ugyanúgy mentek volna külföldre élni, mint most, nem? Keresték akkor is a jót."
Mentek volna, csak nem lehetett.
A kilátogatás is erősen korlátozott volt, átlagpolgárnak lehetetlen, az alap útlevél csak a szoci országokba volt érvényes.
A nyugatra disszidálás legálisan nem létezett, illegálisan meg a dezertálás kategóriájába tartozott.
válasza: válasza:"A csillogó szemű fiatal munkaerő a végén megkérdezi: ne mondd... és melyik párt volt ez?"
Hát ja, gyorsan felejtődnek a dolgok. :D
Amikor kötelező volt elmenni szavazni, mert hát népi szocialista demokrácia van, aztán volt egy darab jelölt, kiből választani kellett. :D
Apám anno munkahelyén meg is jegyezte, hogy ez egy baromság, erre a pártfunkci művezető meg a szakszervezeti bizalmi mindjárt mondta is, fogja be, mert megüti a bokáját.
Meg is ütötte, amikor a következő csoportvezető-választás volt, rá szavazott az egész részleg, erre a helyi pártfejes visszadobta, újraszavazás, megint ő jött ki, megint visszadobták és akkor már lejöttek egyenként szólni mindenkinek, hogy aki megint rá szavaz, ki lesz rúgva.
Szóval tényleg, baromi faca világ volt.
"Biztosan megvolt annak a kornak is a jó oldala."
A Sztálizmusról én is csak olvastam de volt pár ismerősöm, kollégám akik Romániából szöktek/jöttek át a nyolcvanas évek végén,ők nem sok vidám dolgot meséltek.
#16, Wadmalac, ilyesmik még a nyolcvanas évek vége felé is előfordultak, nem hogy régebben. Egy ismerősöm a munkahelyén valami adminisztrációs hibát vétett és majdnem börtön lett a vége, mert ráfogták, hogy szabotál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!