A történelemre tekintve miért tűnik úgy, hogy minden korban a többségi társadalom kb. fajankó volt, amit néhány kiemelkedő tudós/művész/vezető elme nagy ellenállással küszködve átrugdosott a fejlődés újabb fokaira?

Kiemelkedő emberből nincs sok, per definíció (ellenkező esetben már nem lennének kiemelkedőek).

Egy társadalom eléggé korlátozott számú tehetséges és ambíciózus embert képes eltartani, különben ugyanúgy összeomlik, mint egy cég, ahol mindenki főnök akar lenni, beosztott senki.

Amúgy meg az ember szocializálódik valamiben, felnőtt korára kialakul egy nagyjából stabil elképzelése arról, hogy mi a normális (enélkül szintén elég érdekesen működnének az élet dolgai), onnantól ez elég nehezen fog változni, különösen külső nyomásra.

Most amikor mindenki számára elérhető a felsőoktatás hány kiemelkedő magyar "tudós" van szerinted, akinek a neve évszázadokra fennmarad?

Képzeld el mi volt akkor, amikor a lakosság 95%-a olvasni sem tudott...

Ha nem vagy valami tálentum, akkor a saját életedből merítve is rájöhetsz a válaszra.

De nem vületlenül mondják, hogy siker=tehetség+szerencse, mert hiába vagy tehetséges, hogyha a megfelelő helyzet nem alakul ki. Például lehetsz te tehetséges Ki nevet a végén?-ben, hogyha maga a játék a kutyát nem érdekli, és mondjuk a sakk sokkao népszerűbb, amihez meg te nem értesz.

1. mit kellene tennie egy többségi társadalomnak, hogy ne tűnjék fajankónak?

2.a populációelmélet elemi állítása, hogy minél ritkább tulajdonsága van egy tagjának, annál kevesebb van belőle. Ez minden élőre igaz. Ezért aztán, ami rendkívülinek tűnik, az a normalitás.

3. Az átrugdosás olyan eufemzmus, aminek nagyjából nulla a valóságalapja. Az emberek tették a dolgukat. Csak példaként, errefelé éppen azért van a gazdaság, az igényesség, a környezet, minden, erősen leszálló ágban, mert az emberek nem teszik a dolgukat. Az ember esetén a birkaság nem dologtevés.

#1-hez. Érdekes látószög az, honnan a társadalom tartja el az ambiciózus embereket. A valóságban a társadalom eltartóképessége elenyészne ambiciózus emberek nélkül.

#3-hoz nem véletlenül, hanem a dolgot nem értve mondják. Az a véletlen nem az a véletlen. Hanem az, mikor genetikalag valaki tehetségesnek születik, és megfelelő háttérbe. A tehetség ugyan hátrányos helyzetből is kibontakozik, de esetleg nagyságrenddel kisebb hatékonysággal. A többi rámegy a hátrány ledolgozására.

"#1-hez. Érdekes látószög az, honnan a társadalom tartja el az ambiciózus embereket. A valóságban a társadalom eltartóképessége elenyészne ambiciózus emberek nélkül."

Több dolgot mosunk össze. Az ambíciózus vezetőkre valóban igaz: az emberek kis része lehet az, de muszáj, hogy az emberek kis része az legyen, különben bukik a társadalom. Ami viszont az ambíciózus újítókat illeti (akikre a kérdező gondolt), nélkülük hosszabb távon is képes működni egy társadalom, feltéve, hogy nincs túl nagy nyomás a változásra (fejlődni persze nemigen fog). És igen, az ő képességeikből nem sok tud hasznosulni, ha idejük jelentős részét a saját létszükségleteik biztosítására kell fordítaniuk, szóval maradok annál a kifejezésnél, hogy a társadalomnak el kell tartania őket.