Mik azok a dolgok amikben szerintetek Puzsér Róbert téved?

Nehéz kérdés. Ha valamiről más a véleménye, mint az enyém, azt nem nevezném tévedésnek, egyszerűen csak eltér a véleményünk. Tárgyi tévedései is vannak – olyanok, amik objektíven nézve nem igazak –, de olyanja is van mindenkinek. Ő nem szakember, hanem kritikus, a tévedéseinek egy jelentős része olyan, ami közkeletű tévedés. Egy olyan téma volt – régen, ezért az istennek sem jut eszembe, hogy mi is volt pontosan az –, ami számomra ez zavaró kezdett lenni.

#4 > A legirritálóbb az volt, amikor a pozitív diszkriminációt negatívnak nevezte.

Ez egy vélemény, nem tévedés. És szerintem igaza van. Ha én azt mondanám, hogy a tiedén kívül az összes választ felpontoztam, azt hogy élnéd meg? Negatívan? Hiszen én senkit nem pontoztam le, mindenkit csak felpontoztam. Vagy kérdezz meg egy gyereket, akinek van 2–3 testvére, hogy ő hogy élni meg, ha a testvérei kapnak csokit, de ő nem. Vagy te hogy éreznéd magad, ha valaki a baráti társaságodban mindenkit meghívna egy sörre, csak téged nem? Vagy hogy érintene, ha a munkahelyeden mindenki kapna váratlanul egy kis fizetésemelést rajtad kívül?

Fordítva is igaz. Ha mindenkinek csökkentenék a munkahelyeden a fizetését, csak a tiedet nem, azt sejtésem szerint pozitívan élnéd meg, pedig negatív a fizetések változása.

Egy versenyhelyzetre ez hatványozottabban igaz. A diszkrimináció – függetlenül attól, hogy milyen jellegű – mindig az addigi egyensúly eltolódását okozza, aminek lesznek nyertesei is, meg vesztesei is.

Az más kérdés, hogy lehet-e, szabad-e, kell-e egy adott helyzetben diszkriminatív természetű beavatkozással élni, de szerintem eléggé érthető, hogy nincs – logikailag nincs – olyan diszkrimináció, ami mindenki számára kedvező, sem olyan, ami mindenki számára hátrányos lenne, mert az már mindenkit érintő dolog, és nem valamilyen megkülönböztetés mentén történik.

Nem vélemény, hanem tévedés, a fogalom helytelen értelmezése okozza, ami nagyon jellemző (volt) Puzsérra, ez a felületességéből fakad. A diszkrimináció pont azért rossz vagy jó, mert csak az egyik csoportra van érdemi hatással.

Hadd érzékeltessem puzsérosan egy hasonlattal, miért süsületlenség: A pozitív diszkrimináció az, amikor a mozgáskorlátozottaknak rámpa épül. Ez segíti a mozgáskorlátozottakat, de nem hátráltatja a mozgásukban nem korlátozott embereket.

> A pozitív diszkrimináció az, amikor a mozgáskorlátozottaknak rámpa épül. Ez segíti a mozgáskorlátozottakat, de nem hátráltatja a mozgásukban nem korlátozott embereket.

Csakhogy a rámpa egy állami cégnél adóforintokból épül, magáncégnél meg a bevételből, azoknak az adójából, kiadásaiból, akik mozgásukban nem korlátozottak. Ha nem épülne rámpa, akkor más célra maradna egy kicsivel több pénz a költségvetésben, vagy a cég mondjuk egy hónappal később emelne árat. Az más kérdés, hogy a dolog több szempontból is igazságos. Egyrészt nem érezzük igazságosnak, hogy az, hogy valaki bejut-e egy könyvtárba, egy étterembe, egy ügyfélszolgálatra, az azon múljon, hogy mozgásában korlátozott-e vagy sem. Ez nem igazságtalanságot teremt, hanem egy igazságtalanságot kompenzál. Másrészt a kedvezményezett körnek ez jelentős könnyítést jelent az életében, a mozgásukban nem korlátozottaktól meg minimális, jelentéktelen lemondást, kiadást igényel. Így a dolog nem csak elfogadható, de egyenesen kívánatos is. De ettől még van, aki számára pozitív, van, aki számára negatív.

Viszont Puzsérnál a legtöbbször olyan témánál jön elő a diszkrimináció negatív, vagy pozitív jelzője, ahol a dolog egyértelműbb, leginkább mindenféle kvótáknál. Látszólag pozitív diszkriminációnak tűnhet, hogy ha előírjuk, hogy a parlamentben, egy munkahelyen vagy egy egyetemi szakon legalább 10–20–30–50%-ban – a szám a százalék előtt lényegtelen – nőnek/pályakezdőnek/nyugdíj előtt állónak/kisebbséginek/akárminek kell lenni. Csakhogy ez ekvivalens azzal, mintha az lenne az előírás, hogy a parlamentben, egy munkahelyen vagy egy egyetemi szakon a férfiak/középkorúak/többségi etnikumba tartozók/nemakrámik aránya maximum 90–80–70–50% lehet csak. Ez utóbbi nyilván direkt módon negatív diszkriminációnak tűnhet, pedig tényleg teljesen ekvivalens a két intézkedés eredménye. Valójában csak diszkrimináció van, ami valakinek előnyt, a másiknak meg hátrányt fog jelenteni. Aztán az, hogy szabad-e, érdemes-e, kell-e ilyen diszkriminációval élni, megoldást jelent-e ez egy adott problémára, egyáltalán van-e probléma, és azt meg kell-e oldani, az lehet külön vita, meg vélemény tárgya, de mivel versenyhelyzetről van szó, és a versenypálya mérete nem változik, így mindennemű megkülönböztetésen alapuló szabályozás ahány embernek és amennyire pozitív, ugyanannyira más embereknek, más mértékben negatív is. Úgy okozza az egyik a másikat, mint a fizikában az erő és az ellenerő.

De nem válaszoltál a kérdésre, te pl. hogy élnéd meg, ha a munkahelyed mindenkinek emelné a fizetését, csak a tiedet nem? Hiszen ettől a többiek anyagi helyzete jobb lesz, a tied meg nem lesz rosszabb.

Igazából én véleményem az, hogy ő nem tudja a nevét. Róbertnak állítja be magát. Rendben, félrevezették. Nem az én dolgom felvilágosítani, hogy ő Roberta. Továbbá mi az a Puzsér ilyen nincs az értelmező szótárban.

Nem követtem minden megmozdulását, amit néha olvastam a facebookján, amit egyébként furamód idézőjelbe tesz. Szóval mindig egyetértettem vele, de igazából olyat elérni, hogy bekövessem elérni nem tudott, mert egy akkora parszt, hogy az óvodában szalonna volt a jele.

Tetszik ahogy megfogalmazza mondanivalóját , akad benne olyan különleges szavak, amit jó ízlelgetni.

Egyetértettem vele pl. Amit írt a celebekről, beléjük áll. Az izomagyú bunkóba akit bűnözőnek nevezett és a cica lányba, akit modernkori prostitáltnak.

Nagyon csúri a szavakat, mi dig elmondjs nem személyes, hanem magával a jelenséggel van a vaj. Rossz példát mutatnak a fiatloknak. Azt a nő egy szétműtött gimibaba például.

Most azért majd ránézek, kibe állt bele Puzsér úr. Régen jött tőle hír,