Miért nem léptek le az aradi vértanúk?

Attól függ, mennyire fontosabb a kitűzött célod, mint a saját életed.

Az elbukott szabadságharc eszméjét mártírrá vált hősök emléke tovább viszi, mint az elfutott hősöké.

Plusz olyan emberekről beszélünk, akik a végletekig kiálltak a véleményük mellett, számukra az önbecsülés elvesztése nagyobb kár volt, mint az életé.

Enyhe kontrasztban van a mai általános politikusi hozzáállással.

Ma a jól zsírozott tengelyű szélkakas menőbb.

A fegyveres testületek, de különösen a hadsereg parancsuralmi rendszerre épülnek, a feljebbvalók parancsait, utasításait teljesíteni kell. Ez azonban felelősséggel is jár, a kiadott parancsokért vállalni kell a felelősséget.

Korábban az alsóbb beosztású emberek adták az életüket, ha kellett, az elbukott szabadságharc fegyverletétele azonban azáltal, hogy szervezetten történt, nagy mértékben védte az egyszerű katonákat, hiszen ők csak parancsot teljesítettek és nyilvánvaló volt, hogy minél magasabb valaki rangja, annál több felelőssége volt a harcban és eljött az idő, hogy a főparancsnokok vállalják a felelősséget, amellyel saját katonáikért álltak ki.

Amennyiben csak szétszaladtak volna és mindenki menekül, ki merre lát, a többséget úgyis levadászták volna, hiszen mindenki nem menekülhetett volna el és rengeteg lett volna az áldozat és bár így is nagy volt a terror, de még Haynau is beérte nagyjából száz halálos ítélettel.

Kossuth is lényegében azért emigrált, mert azt remélte, politikai kapcsolatai révén sikerül valamit kiharcolnia a szabadságharc eredményeként a nagyhatalmak támogatásával és ezért több helyen is korteskedett, de sajnos nem sok sikerrel.

Kossuthal nem tárgyaltak volna sem az osztrákok, sem az oroszok, így kénytelen volt lemondani, miután a haditanács megszavazta a fegyverletételt, tehát nem egyedül Görgey döntött így.

Bem szintén nem volt elfogadható személy, korábban az oroszok elleni lengyel harcokban is tevékenyen részt vett, ezért hogy úgy mondjam, körözési listán volt, őt biztosan kivégezték volna, mindkét ellenséges hatalom fente rá a fogát, különösen, hogy az eltiport bécsi forradalom egyik katonai vezetője volt korábban, ezért ő a temesvári vesztes csata után nem várta meg a fejleményeket, hanem szűk kíséretével átverekedte magát Törökországba, ahonnan volt reménye, hogy nem adják ki sem az oroszoknak, sem az osztrákoknak.

Az oroszok már korábban tettek fegyverletételi ajánlatot a reménytelen helyzetben Görgeynek, aki előbb nem fogadta azt el és még egy utolsó csatát bevállalt és próbált alkudozni az oroszokkal, akik több feltételbe is beleegyeztek - megjegyzem ezt az osztrákok nem mind tartották be és ezért jelentősen meghidegült a győztesek közötti viszony a későbbiekben.

A katonai fegyverletétel demonstrálta, hogy nem egyszerű lázadás történt, hanem egy nemzet katonai ereje szenvedett vereséget, így ennek megfelelő bánásmódra tarthattak igényt, amit az osztrákok csak részben tartottak be.

Az oroszoknak már kezdett kissé kínos lenni, hogy a hatalmas túlerő dacára elhúzódik a szabadságharc leverése, az osztrákoknak meg azért volt érdeke ez a gesztus, mert ha a magyar csapatok felbomolva szétszaladnak, akkor rengeteg embernek maradt volna valamilyen fegyvere és sokáig gerillaharcszerű ellenállásra számíthattak volna kisebb-nagyobb csoportoktól, aki felcsaptak volna betyárnak, amint az meg is esett, de lényegesen kisebb mértékben.

Azonban úgy vélték, az oroszok szava őket nem köti teljes mértékben, mert bár sok embernek megkegyelmeztek, de volt, amihez ragaszkodtak, elsősorban azokat a honvédtiszteket akarták feltétlenül megbüntetni, akik korábban a császári-királyi hadseregben szolgáltak, azokat nem csak dezertőrnek, hanem egyenesen árulónak tartották és bár az oroszok szavatolták a biztonságukat, ez később sok esetben kevésnek bizonyult.

Éppen ezért húzódott el Komárom ostroma, Klapka nem hitt az osztrákoknak és tovább harcolt a jól védhető pozíciójában, ami az osztrákoknak roppant kellemetlen volt, végül sikerült is menlevelet kiharcolnia minden egyes emberének és ezt már be kellett tartania az osztrákoknak is, mivel ezt már ők és nem az oroszok garantálták.

[link]