Ki mondta és melyik művében, hogy a legteljesebb szabadság a szükségszerűség felismerése?

Senki és mindenki. Ez a problémakör nagyjából az ókortól napjainkig ahány ember, annyiféleképpen van megfogalmazva. E fogalom jegyében fogant a Nagy Francia Forradalom, de a Nagy Októberi forradalom is. És mivé lettek, azt ítélje meg ki ki maga.

E fogalom bonyolult vetületeit elemzik filozófusok, esztéták, moralisták és költők egyaránt. Hogy mi és mennyire válaszolható meg ebből ahhoz gondoljuk végig a következőt.

Adott egy pillanat, mikor döntés előtt állunk, amelyben senki (ember) nem korlátoz. A döntést meghozzuk, életünk eszerint folytatódik. Egy későbbi pillanatban - ha van hozzá erőnk, képességünk és tudásunk - gondoljuk végig azt, miféle életünk lenne az ellentétes döntés eredményeként. Akkor majd felismer(het)jük esetleg (mert ez korántsem biztos), hogy miféle fokozatai vannak a szükségszerűség felismerésének. És e fokozatok miből adódnak. És mi van akkor, ha e döntés nem rólunk, hanem valaki más(ok)nak az életéről szól?

Akkor talán az is érthető lesz, miért vitatkoznak erről ősidők óta eredménytelenül (pontosabban mindig az adott pillanat erőviszonyainak megfelelően), és miért nem adható rá egyértelmű válasz, ugyanakkor mekkora felelősség élni vele.