Mit gondolsz, ezzel a módszerrel mennyire lehetne csökkenteni a mentális betegséggel élők számát?

Válasszuk szét a gondolatot a leírt kivitelezési módtól. Ez fontos!

Az ötlet annyira nem új, hogy valójában a jóléti szociális társadalmak pont ezt csinálják (sajnos egyre inkább múlt idő), csak nagyon nem így.

Kezdjük azzal, hogy ilyen figyelőrendszer nálunk is volt, mára már szétverték. Csak nem iskolás kortól, hanem születéstől. Ugyanis a valódi nevelési problémák (az esetek zöme) kezelése akkor már késő, vagy rendkívül rossz hatásfokú.

Azt a módszertant szűrővizsgálatnak nevezik, és számos részterülete van a járványkezeléstől a genetikai betegségek kiszűréséig. Később pedig a hibás nevelési módok felderítésére. Ennek lényege, hogy meg lehet határozni a lényegesen eltérő eseteket (azaz a deviancia kategorizálható), és mindre van kezelési módszertan (protokoll). Egyes esetekben, ahol a tudomány még nem tud mit kezdeni, ez a helyzet romlásának megakadályozási kísérletében merül ki. Más esetekben orvosi kezeléssel.

A nevelési hibák okozzák a legtöbb problémát, ezek ellen (másutt) gyermeknevelési tanácsadók, kötelező tanfolyamok elvégzése a szokásos mód, ahol a problémák nem csökkennek a kellő módon, ott kerül sor végső lépésként a családból való kiemelésre.

Megjegyzem, lehet, hogy a kérdező kicsit naív megoldásokat javasolt, azonban az el csak nálunk kelt ilyen ördögi ellenérzést (1984, hitleri stb.), mert nálunk gyakran kezelnek valós és kezelésre szoruló problémákat durva lekezelő módon, különösen az utóbbi időben. Ez a nagyképű dilettantizmus tipikus megjelenési formája. Ám egészséges társadalmakban ez a szociális ellátás egy bonyolult és igen nehéz, de annál hálásabb módja. Remélem egy egészségesebb vezetés esetén e problémakör egy egészségesebb és eredményesebb formáját is lesz mód megtapasztalni. Amitől radikálisan változik meg sokak véleménye.

Az #5 első bekezdéséhez. Sajnos a definíció tartalmazza a hibás nevelés következményeit is, ami nem "úgy betegség", bár kezelni szükséges (és néha a legnehezebb). Ugyanakkor számos olyan szellemi degeneráció létezik (genetikailag vagy nevelésből következően), amely egyáltalán nem akadályozza a "beteg" hétköznapi életét, annál inkább a környezetének normális életét.

Számos gyilkosról derült ki, hogy kiölték belőle az érzéseket (ez az agy egyfajta védekezési mechanizmusa kisgyermekkorban elszenvedett atrocitások esetén), és számára a gyilkosság nem több és rosszabb, mint egy tányér eltörése. Ez brutálisan hangzik, de igaz. Ez az ember nem képes érezni cselekménye súlyát, ezért, és nem büntetésből kell elzárni embertársaitól.

Ma Magyarországon az emberek elég nagy százaléka szenved hasonló problémáktól, amit nem kezelnek, mert nincs rá szakember (továbbá mert erről az a társadalom véleménye, hogy "természetes"). Ezért lehet arról beszélni, hogy a társadalom igénytelen, amelynek számos elég durva következményét is természetesnek tartják, holott kezelendő. Nem úgy, ahogy a kérdező leírta, de azon elv mentén.