A hitleri Németország náci diktatúrája a II. világháborúban rájuk mért totális vereség nélkül megdönthetetlen lett volna?

De hiszen éppen azért mértek rájuk akkora csapást, hogy megdöntsék.

Igen, általában az erőszak addig folytatódik, míg végül szembe nem szállnak vele, vagy el nem fogy az áldozat. Ez a természet rendje.

A diktatúrák jellemzően hamisak és kontraproduktívak. Különben nem annak hívnánk. Ezért a diktatúrák folyamatosan ellenségképet gyártanak, hogy a tömeg azokra haragudjon, ne rájuk. És folyamatosan fokozzák a nyomást, különben valakinek eszébe fog jutni, hogy ellent kell állni. Ugyanakkor, mivel minden változás bizonytalan az elején, hiszen nem ismerjük, ezért a diktatúra irtózik a változástól.

Csakhogy a valóságban folyamatos fejlődés van, ez szerkezeti változást is jelent (hogy a fejlődés technikájának jobban megfeleljen). Ezért egy idő után mindenképpen hátrányba kerül a diktatúra megcsontosodott rendszere az új, fejlődőhöz képest, így gazdaságilag, pénzügyileg, morálisan és főleg politikailag összeomlik. Minden diktatúrával ez történt a történelem során.

Az teljesen más kérdés, hogy a romjaiból újra felépülő rendszerben egy másik, de hasonló gondolkodású csoport kerül hatalomra, és egy, az új korhoz igazított új diktatúra jön létre.

Ahogy Széchenyi ezt megfogalmazta: minden nép egy pillanatban bármilyen vezetést kaphat, és ez lehet akár a véletlen műve is. Ám amelyik nép tartósan elvisel egy bűnös vezetést, az ezt megérdemli, hiszen önmaga is ilyen. Legfeljebb nem látja, vagy nem akarja látni - teszem hozzá én.