A Néró római császárról, és annak "rémuralmáról" szóló beszámolók és történetírói források erősen túlzóak, és nem teljesen felelnek meg a valóságnak?

Nem vagyok történész, sem elme szakértő, de a leírásokból Néró nem tűnik egyértelműen őrültnek, inkább zsarnok, aki a környezetében lévőkre veszélyes, de a cselekedetei miatt van logika is.

Caligula a lovát akarta kinevezni konzulnak, Néróról nem jegyeztek fel hasonlót.

17 évesen lett császár, megpróbálták irányítani, befolyásolni, veszélyeztetve érezte a hatalmát, és kb ebből indult az ámokfutása, valóban kivégeztette, akiről úgy gondolta, hogy útjában áll, veszélyes rá. Ez idővel odáig fajult, hogy a különböző versenyeken részt vevő ellenfeleit is kivégeztette, ha győzni merészelt.

Van ugye az a történet is, hogy Néró indult az Olimpián, és minden versenyszámban győzött -addigra már megtanulták, hogy csak ő győzhet.

A politika, gazdasági döntései nem teljesen logikátlanok,cde aki ellent mond neki, az meghal, lehet az bárki.

Az sem idegen a kortól, hogy istenné nyilvánítanak élő embereket.

Róma leegéséhez a történészek szerint sem volt köze, nem is volt akkor a városban.

A következmények kegyetlenek a keresztényekre nézve, de társadalmi elvárás lehetett a "bűnösök" megbünetése, és talán el is hitte, hogy a keresztények voltak a gyújtogatók.

A tűzvész által elpusztult városrész helyére modernebb épületek épültek, azért is születhetett a legenda, hogy a császár gyújtotta fel a várost.

Az biztos, hogy nem volt életbiztosítás Néró közelében tevékenykedni, de nem akart lovat konzulnak kinevezni, és nem küldte a katonáit a tenger ellen harcolni.

Lehet valóban őrült volt, lehet csak zsarnok, aki tudatában volt cselekedeteinek, de sokkal sötétebb képet festettek róla, mint amit a történészeti kutatások alapján találtak eddig.

A fiatalon császári trónra kerülő Néró művelt, jó érzésű fiatalember volt.

A gladiátor viadalokat rögtön betiltotta és halálos ítéletet sem volt hajlandó aláírni sokáig, ellenben szinte azonnal a kulturális és sportesemények népszerűsétésébe fogott, ilyen rendezvényeken maga is fellépett..

Anyja, Agrippiana már koránt sem volt ilyen szelíd, Seneca, a bölcs, aki a nevelője volt, meg kihasználta, hogy bekerült a felső államvezetésbe, gigászi vagyont harácsolt össze. Különösen a britannusokat sanyargatta uzsorakamatokkal.

A Néróra sütött anyagyilkosság felettébb kétséges, mert rajondva szerette anyját, akivel egyre jobban ellentétbe került az uralkodása során, mivel Néró kezdett igazi birodalmi uralkodóvá válni, egyre jobban felnőve feladatához.

A tűzvész kitörésekor nem volt Rómában és az utána szörnyű halálra ítélt keresztények sorsáról sem igen tehetett, ami valószínűleg félreértésen alapult.

A szörnyű tűzvész alatt a keresztények boldogan örömdalokat énekeltek, mert azt hitték, eljött a világ vége, ezért fogták őket perbe. Az egészet Tigellius

rendezte és Néró olyannyira megdöbbent a borzalmas látványosságtól, hogy a prefektus kegyvesztett is lett. Később ugyan a keresztényeket nem rehabilitálta, de nem üldözte tovább őket.

A várost ért katasztrófa után az ifjú császárnak rengeteg pénzre volt szüksége, emelte az adókat, devalválta a pénzt, illetve egyéb hibákat is elkövetett, például monopóliumokat adott, amivel tovább növelte az inflációt, sőt, azt a hallatlan merészséget is elkövette, hogy a gazdagokat is kőkeményen sorozatosan megsarcolta.

Ettől kezdve a patríciusok gyűlölték, sorra összeesküdtek ellene és Néró kezdetben ezeknek is meg akart kegyelmezni, csak saját hívei könyörgésére végeztette ki a főkolomposokat, ugyanis azokat (a híveit) vele együtt elintézték volna. Később már éppen azért szórta a halálítéleteket, mert komoly pénzeket lehetett így elkobozni, amire a város helyreállításának érdekében égető szüksége volt.

Senecát is megölette, bár zokogott, amikor megtette, mert a bölcs volt olyan ostoba, hogy egy összeesküvéshez csatlakozva vállalta a következő imperátor szerepét, így tekintélyével támogatva az összeseküvés roppant veszélyessé vált.

Később a történetírók nagyon befeketítették Nérót, de a nép szerette, így feltehetően inkább jó császár volt, mint rossz, annak képe bontakozik ki, legalább is erős túlzás szörnyen rossz híre.

Mindenesetre megalapozta a birodalmi Rómát, amiért a patríciusok külön utálták, mert ha kellett, elkobozta az ősi zegzugos főváros központjában leégett nemesi kúriáik telkeit, hogy széles sugárutakat alakíthasson ki, monumentális épületekkel.