Sztálinnak valóban nagy szerepe volt a II. vh. megnyerésében, vagy ez a tábornokok és a katonák érdeme (szovjet részről)?

Sztálin osztotta a parancsokat, miszerint minden áron győzni kell, és aki megfutamodott, azt Sztálin és az emberei megtalálták...

Ő inkább politikailag nyert. Az antifasiszta konferenciákon vett részt (Teherán, Jalta és Potsdam) és még a japánok elleni háborút is vállalta.

A Szovjetunióknak akkoriban valóban volt pár tehetséges hadvezére, mint például Zsukov marsall, aki egyesítette a csapatokat, visszavonult, amikor kellett, és megállította a németeket Leningrádnál.

A mai Ukraja területét is felszabadtotta és elérte, hogy a szovjet csapatok bevegyék Berlint is.

"Georgij Konsztantyinovics Zsukov

...Katonai nagyságát kevesen vitatják, kétségtelen, hogy kora egyik legnagyobb szovjet katonai vezetője volt.

Ugyanakkor – szovjet katonai parancsnokként – ragaszkodott ahhoz, hogy csapatai mindenáron állítsák meg a német támadásokat, és ez nagy veszteségeket eredményezett.

A harc megkezdése után már csak a győzelem számított, annak ára nem, többször még tábornoktársaival, sőt feletteseivel is vitába keveredett amiatt, hogy az óriási veszteségek ellenére sem volt hajlandó terveit feladni. Némelyek „Mjasznyik”, azaz Mészáros néven emlegették."

[link]

1. 1937-ben borítékolni lehetett a háborút, és volt is szó róla.

2. Minden központosított hatalom eredményes akkor, ha a körülmények éppen a gyors és egyedi intézkedést igénylik.

3. Ha egyáltalán érdem (valójában nem), akkor az a szakszerű katonai vezetésé, továbbá a propagandáé, amivel a katonákat lelkesítették.

4. Sajnos emellett a kemény fegyelem is elég nagy szerepet játszott. Itt is volt "tervteljesítés", és sok katona sajátjaitól halt meg (mikor megpróbált megfutamodni).

4. Egy ilyen háborúban a lelkesedés és szakértelem mit sem ér megfelelő eszközök nélkül, ebben elég jelentős szerepe volt a nyugatnak is.

5. A korábbi megállapodások segítették Sztálin nagyhatalmi törekvéseit (a fennhatóság a visszafoglalt területeken).

Általában is elmondható, hogy egy bonyolult feladat elvégzésében mindig sok szereplő összehangolt tevékenysége a meghatározó, nem lehet egyetlen szereplőt kiemelni.