Magyarország miért nem állt sosem az erősebb nagyhatalmi szövetség mellé? Miért választottuk mindig a gyengébb nagyhatalmakat szövetségesnek? Nem lett volna Trianon sem!

Az 1. Világháborúban elég kiegyenlítettnek látszott a győzelem, az oroszok kiszállása meg csak adott egy még nagyobb löketet.

A 2. Világháborúban ‘41-ben még úgy tűnt, hogy a németek megnyerik a háború, majd a kassai bombázás után mi is beléptünk (nem így teszünk, valószínűleg mi is a nácik ellenségévé váltunk volna). Horthy megpróbált kiugrani, de a németek megszállták az országot.

"vagy baromira nem ilyen egyszerű a geopolitika ahogy én azt gondolom?"

Igen, így van. Rohadt sokáig lehetne mesélni, hogy mi mért volt, de már ennek a gondolata is olyan fárasztó, hogy inkább bele sem kezdek.

Egy dologra azért reagálok, hogy az I. vh idején miért nem lehetett az osztrákok ellen fordulni. Te ugyanis ezt ilyen egyszerűnek látod, a valóságban azonban ez nem így volt. Az OMM egyáltalán ne megy kényszerdolog volt számunkra, hanem egy magyar vívmány, 1867 az egy magyar politikatörténeti siker volt. Emellett azt is látni kell, hogy a történelmi Magyarország egyben tartásának záloga volt az OMM, hiszen a birodalmi keretek között féken tudtuk tartani a nemzetiségeket, ez önmagában egy önálló Magyarországnak nem ment volna. Sokan átkozzák a kiegyezést, hogy a németek felé köteleztük el ezáltal magunkat, de azt is látni kell, hogy pont az OMM volt a feltétele annak, hogy a történelmi Magyarország egyben maradjon! Kicsit paradox helyzet ez, de ez van. Egyébként ezen gondolkodni önmagában is anakroisztikus, mert 1867-ben nem láthatták előre 1920-at...

Visszatérve a világháborúra, az antant szemében (és itt főleg a franciákat kell megérteni, mert a világháború után a "rendezésben" ők ütötték a tamtamot), szóval a franciák szemében az osztrák-németek és a magyarok, azaz az OMM az ősellenség, vagyis a németek kiszolgálói voltak. Azaz a franciáknak volt egy hatalmas ellenségük a németek személyében, Közép-Európa pedig az ősellenségük szövetségese volt az OMM birodalmi formájában. A franciák arra törekedtek (és a háború alatt az egész antant), hogy Közép-Európát német-szövetséges térségből német ellenes és antant-szövetséges térséggé formálják. Vagyis az OMM tartóoszlopainak számító osztrák-német és magyar népek helyett a többi itteni népet emeljék ki, és megfordítsák az ő javukra és az osztrák és magyarok rovására az itteni erőviszonyokat. Azaz elkezdték támogatni a cseh (csehszlovák), a szerb (délszláv) és román területi követeléseket, hogy egy németbarát birodalom helyett inkább egy sok országból álló, de antant szövetséges Közép-Európa legyen.

Ha ezt ilyen összefüggésben nézed, akkor nem értem, hogy a magyarok milyen megfontolásból támadtak volna az osztrákokra, amikor a nemzetközi (antant) nyomás együttesen az OMM és benne a történelmi Magyarország szétdarabolására irányult, azaz ebben a helyzetben a magyar és az osztrák népnek pont hogy össze kellett tartani! És ez az oka annak, hogy hiába hozod fel a románokat, hogy nekik bezzeg másképpen ment, de össze sem lehet a magyar és a román helyzetet hasonlítani, teljesen más volt a két ország helyzete, már csak ha végiggondolod azt, amit fentebb írtam...

Utólag mindig nagyon könnyű okosnak lenni..

Az első és második VH elején sem volt egyértelmű, hogy ki nyeri a háborút. Ha ezt ilyen könnyen el lehetett volna dönteni, akkor ki sem tör ez a két konfliktus mert az agresszor tudja, hogy úgyis veszíteni fog..

Az első VH esetén a magyar vezetésnek főleg a háború után volt nagy felelősége, hogy ennyire katasztrofálisan mérték fel a helyzetet. Itt főleg a Károlyi kormányra gondolok. A lehető legrosszabbkor kezdtek neki az ország pacifikálásának, és azt is baromi rosszul mérték fel, hogy az antant partnernek fogja őket tartani. Ha sikerült volna gyorsabban újraszervezni a magyar hadsereget, és visszaverik a környező országok támadásait teljesen máshogy is alakulhatott volna a történelem. Ez egyáltalán nem lett volna lehetetlen. Az osztrákok lényegében a csendőrségükkel foglalták el Burgenlandot, ahol a legcsekélyebb fegyveres ellenállás is volt ott a cseheket és szlovákokat is sikerült visszaverni. Egyedül a román haderő volt komolyabb, de ezt se lett volna lehetetlen hazazavarni vagy legalább egy kompromisszumos békét kierőltetni. A szerbek és románok ráadásul utálták egymást akkor, majdnem konfliktusig fajult a vitájuk Erdély egyes részei miatt. Átgondoltabb magyar külpolitikával talán őket is egymás ellen lehetett volna hangolni, mondjuk ha bizonyos területeket átadunk a szerbeknek magunktól amit a románok is maguknak akartak.

A kommunisták pedig szintén a lehető legrosszabbkor kerültek hatalomra Károlyiék balfaszkodása után. Ha eddig volt is egy szemernyi kis jóindulat az antant hatalmak részéről az teljesen elszállt ekkorra..

A II. Vh elején amúgy hetek alatt verték szét a nácik a lengyeleket, valamint utána egyszerre az akkori világ 2 legerősebb hadseregét, az angolokat és franciákat. Senki nem számított rá, hogy a sokkal sokkal elmaradottabb Oroszország 2 hétnél tovább bírni fogja a sarat, vagy nem omlik össze még ezelőtt. Ebben a helyzetben teljesen ésszerűtlen lett volna nem a németek mellé csapódni.

Az első világháború előtt már jól kialakult szövetségi rendszerek voltak. A Központi Hatalmak már 1882-ben kialakult a Hármas szövetség (Német Császárság, Osztrák-Magyar Monarchia, Olasz Királyság) révén, majd hozzájuk csatlakozott 1883-ban a Román Királyság. Ennek leginkább kulturális és geopolitikai okai voltak. Az Antant 1907-ig alakult ki az orosz-angol szövetség kialakulásával pedig megalakult a másik oldal: Nagy-Brittania, Franciaország és az Orosz Birodalom. Az Orosz Birodalom pedig a Balkánon kívánta kiterjeszteni határait, így a pánszláv eszmét terjesztette és Szerbia lett a szövetségese. Az így kialakult szövetségi rendszerek kódolták be, hogy állnak szembe egymással a később harcoló ellenfelek. Az Olasz és Román Királyság időleges függetlensége és a nem azonnali Entente-hoz való csatlakozásuk és kivárásuk pedig mutatja, hogy nem volt teljesen biztos a háború kimenetele. Még 1917-ben sem volt teljesen biztos az Entente győzelme, sőt.

A második világháború idején szinte borítékolható volt, hogy a későbbi Szövetségesekkel nem fogunk katonailag szövetségre lépni, leginkább a múlt sérelemeiért (Trianon). Nem beszélve arról, hogy a Berlin-Róma tengely segítette, segíthette a magyar érdekeket, a magyar revizionista politikát. A britek a magyar kérdést elintézték azzal, hogy az a németek politikai hatásköre, oldják meg ők. Másrészt a geopolitikai helyzet sem tehette lehetővé, mert a Német Birodalom szomszédai lettünk a háború előestéjére, a Blitzkrieg pedig megállítathatlan német győzelmet ígért, így úgy tűnt 1941-ben amikor csatlakoztunk a Tengelyhatalmakhoz, hogy az a szövetség az ország érdeke.