Régen, mikor még az ország hivatalos nyelve a latin volt, hogy tanultak meg annyira a nemesek és a köztisztviselők, hogy folyékonyan beszéljenek rajta?

Úgy, hogy a diákoknak tilos volt magyarul beszélniük egymással a középiskolában, minden nap volt latin óra és évekig gyötörték vele a tanulókat. Most is úgy van, hogy amilyen nyelven “járod” az iskolát, azon tudsz a legjobban. A határon túli magyaroknál legalábbis. Persze az utcán nem latinul beszéltek az emberek, de a diákok keveset jártak az utcán, tv-t se néztek, ennyiben tényleg más volt a helyzet, mint egy erdélyi magyar esetében a románnal pl.

Ami a latin szókincs modern fogalmakkal való bővítését illeti, nem olyan bonyolult az. Latin magyar szótárban láttam ezt: motobirota , ugye nem olyan nehéz kitalálni, mi lehet.

A Magyarországon használt latin a középkori latin szókincsének és a klasszicizáló neolatin nyelvtanának keveréke volt. Egy szókincsben mesterségesen jelentősen bővített eszperantó-szerűség. Annyiban tért el a nyugati írók latinjától, hogy nyugaton a latint a művelt polgárság beszélte, és inkább az ókori szerzőket utánozták. Nálunk egy regionális szókincsű latin alakult ki:

projectus sumptuum: költségvetés

praeliminaris designatio erogationum: előzetes költségelőirányzat

locumtenens: helytartó

Továbbá az 1820-as évektől zárójelbe volt megadva franciául vagy németül a neologizmusok jelentése, ha az egyből nem derült ki a szövegből.

[link]

Igen. Annyira, hogy a magyar egyetemeken még az élő idegen nyelveket is latinul oktatták.

Ld. egy latin nyelvű angol nyelvkönyvet:

[link]

Közgazdaságtan:

[link]

Matematika:

[link]

Mérnöki tudományok:

[link]

Orvostudomány:

[link]