A pániknak mi az evolúciós oka?

A pánik az menekülési kényszer.

Ez az ösztönos viselkedés rendkívül erős lehet, olyannyira, hogy gyakran felülbírálja a józan észt.

Az a furcsa helyzet, hogy mint azonnali ösztönös cselekvés katasztrófa esetén megmentője lehet az egyénnek, amikor másodpercnyi idő sincs az átgondolt cselekvésre, de persze mindig is hibás döntés forrása is lehetett, meg másokra is veszélyes lehet, ezért az önuralom inkább hasznos a gondolkodni is képes ember számára, de mint atavisztikus örökség még nem tűnt el, időnként bárkinél előjöhet.

Testünk ilyenkor hatalmas adag adrenalint és kortizolt termel és ezek hirtelen 'berobbanása' a vérbe olyan vészhelyzetre hívják fel a figyelmet, ami azonnali cselekvés igényel.

Sajátos módon az is előfordulhat, hogy a hatalmas ijedtség, ami vele járhat, sokkot, cselekvésképtelenséget okoz, de ez a ritkább eset.

Az állatvilágban egy fenyegető helyzetben az élőlény szimpatikus idegrendszere gyorsan aktivizálódik, különféle hormonok szabadulnak fel a szervezetében, pl. adrenalin, ezt jellemzően az ösztönös menekülés követi, esetleg a dühödt ellentámadás. Egyszerűek a szabályok: üss vagy fuss.

Az mi testünk is így működik, az emberi pánikreakció sajátosságait talán az okozza, hogy annyira átalakítottuk a természetes környezetet, annyira komplikáltak a szituációk körülöttünk, hogy ez a két egyszerű megoldás - üss vagy fuss - sok élethelyzetben már egyszerűen kevés. Nincs jó válaszunk a fenyegetésre, így eluralkodik az elmén a káosz.

De talán van itt egy humánetológus, aki pontosít.

A neuroendokrin hormon és kémiai jelrendszer szabályozza testünk műküdését, de erőteljesen az idegrendszer kontrollja alatt áll. (hipotalamusz)

A hatás oda-vissza múködik és rendkívül összetett, bonyolult és többnyire pontosan szabályozott, ám pillanatnyi idegállapotunk eltérő lehet, az ember lehet izgatött, vagy szétszórt, amikor az erős ingerek fokozottabban hatnak rá, ez egy működési hiba, ami meglehetősen ritka a mindennapi életünkben, de előfordulhat, különösen addig nem tapasztalt, ismeretlen szituációban.

Ugyanazok az ingerek nem mindig ugyanúgy hatnak ránk, különösen egy ilyen erős menekülési inger, ami a pánikhelyzetből adódik és túlreagáljuk, de ez valójában egy helyzetből adódó zavar és kimondottan ritka eset.

A pánik pont hogy nem a menekülésre ösztönöz, pint hogy meg nagyobb veszélybe sodor, mint amiben vagy…

Én magam pl legagyassal reagálok mindenféle veszélyes szituációban…

Megtámad egy kutya, hozzámér egy férfi az utcán, földrengéskor, vagy mondjuk munkahelyen valaki rám förmed… ilyenkor menekülés vagy támadás helyett sajnos pánik miatt lefagyok

Szóval ez egy zavar, mentális gondokhoz kötném, tuti hogy nem evolúciós oka van

A pánikbetegség alighanem egyidős az emberiséggel, és nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy örökre velünk is marad. A betegség ma is használatos elnevezését viszont csak 1964-ben kapta. Maga a definíció is arra a borzalmas hangulatra utal, ami ezt a szorongásos rohamokkal induló állapotot jellemzi. A beteg teljességgel meg van róla győződve a rohama során, hogy néhány percen belül meg fog halni, hogy a mellkasi fájdalom, a nyomás kizárólag szívinfarktusból adódhat, a fulladás, a remegés és a halálfélelem pedig a halál előszobája. A kialakulás pontos oka még jelenleg sem ismert, többféle feltételezésről vitatkoznak jelenleg a szakemberek.

Lefordítva egy rossz reakció a szervezettől szinte bármilyen ijesztő helyzetre.

Forrás: [link]