Több mexikóiban miért van azték vér is? Nem irtották ki mindet a spanyolok, sőt, keveredtek velük?

A gyarmatosítás másként történt Latin-Amerikában, mint Északon.

Északon,Amerikában kolonizálás történt, angol férfiak-nők családok együtt érkeztek és telepedtek le.

Spanyol,portugáloknál csak a férfiak akik helyi indián nőket erőszakolták vagy vették feleségül, kivéve Argentinát,Chilét,Uruguay ahol a népesség 90% európa.

Ennek egyik oka hogy dél indiánok fejlettebbek voltak, ismerték az aranyt csak rabolni kellett őket, észak indiánok teljes törzsitársadalomban életek nem lehetek tölük mit elvenni, így a főjövedelemforrás a mezőgazdaság lett.:cukornád,pamut...

A gyarmatosítás másként történt Latin-Amerikában, mint Északon.

Északon,Amerikában kolonizálás történt, angol férfiak-nők családok együtt érkeztek és telepedtek le.

Spanyol,portugáloknál csak a férfiak akik helyi indián nőket erőszakolták vagy vették feleségül, kivéve Argentinát,Chilét,Uruguay ahol a népesség 90% európai.

Ennek egyik oka hogy dél indiánok fejlettebbek voltak, ismerték az aranyt csak rabolni kellett őket, észak indiánok teljes törzsitársadalomban életek nem lehetek tölük mit elvenni, így a főjövedelemforrás a mezőgazdaság lett.:cukornád,pamut...

Nem irtották ki őket, nem is ez volt a céljuk a gyarmatosítás kezdeti szakaszában hanem a helyi lakosság maximális kizsákmányolása. Ez vezetett ahhoz, hogy embertelen körülmények között fogták igába a helyi lakosság egy jelentős részét (az egészét nem tudták mivel olyan mindenre kiterjedő erős központi hatalom nem létezett az Újvilágban). De végső soron a legpusztítóbbak az Amerikába behurcolt Óvilági kórokozók voltak, ami ellen az évezredek óta elszigetelten élő őslakosok szervezete szinte semmilyen specifiks védettséggel nem rendelkezett. Időszakosan visszatérően járványok törtek ki, amiknek egyes törzsek akár 50-90%-a áldozatul esett.

Hogy hol milyen arányban élték túl az őslakosok, vagy hagyták hátra a genetikai örökségüket az azon is múlt mekkora volt az adott területen a népsűrűségük. A jobb éghajlati viszonyok között, fejlett mezőgazdasággal bíró civilizációs központok területén mint amilyenek a mai Mexikó területén voltak jóval nagyobb volt a népsűrűség mint a Colorado-fennsík sivatagos területein, vagy úgy általában a mai Egyesült Államok és Kanada területén. A legnagyobb részük pont keleti és nyugati partvidéken élt, ahová a legnagyobb számban érkeztek európai telepesek, a központi területeket pedig olyan sűrűn belakták ahogy az indián törzsek egyszerűen korábban nem tudták. Jóval intenzívebb volt a migráció is, népes helyi lakosság híján kellett is a terület kiaknázáshoz. Ott olyan demográfiai fordulat következett be, ami miatt már a 19. században is az államok lakosságának alig egy százalékát tették ki az őslakosok, így értelemszerűen nagymértékű keveredés sem történhetett. (A spanyol gyarmati területek nagy részén viszont az európaiak végig egy kisebbség maradtak. )

Ezzel szemben Mexikóban vagy Dél-Amerikai északi részén nagyobb számban álltak rendelkezésre a helyiek, a telepesek csak a városokba és környékükre valamint a gazdaságilag fontosabb területekre érkeztek, vidéken meg sok helyen élt tovább az eredeti lakosság csak a fejük felett kiépült az igazgatási rendszer. A helyzetük egyébként a kezdeti rablógazdálkodást követően már valamelyest javult, védte őket jog mivel a korona alattvalóiként nem lehettek rabszolgák, akik kereszténnyé lettek azokat a vallási normák is védték, kialakult azért valamiféle helyi egyensúlyi helyzet, sok törzs kvázi autonómiával bírt, az indián falvakba nem is telepedhettek európaiak, a törzsfők adómentes nemesi rangot kaptak, az indián lakosságot az gyakran az őslakos elit közvetítésével kormányozták. Tehát a gyarmati alkirályságok szerves részévé vált a helyi lakosság is, már a 16-17. században míg az USA-ban a 19. században is elkülönülve nagyrészt rezervátumokban éltek. A spanyol gyarmatokon rassz alapján szegregálódtak egyes csoportok, de ez nem volt egy teljesen zárt rendszer. Az indiánok sok városba betelepedhettek, volt saját integrálódott elitjük, ha európaihoz házasították a lányukat azzal feljebb léphettek a társadalmi ranglétrán, a másik európai telepesek között több volt a férfi mint a nő szóval mindenki megtalálta a számítását. Az európai iparosok, mezőgazdasági munkások, lesüllyedő rétegek pedig elvegyültek a többséggel egy idő után. A meszticek egyébként a többi kaszthoz képest kiemelt jogi helyzettel bírtak, az ő számuk pedig folyamatosan nőtt és közvetítették a keveredést. Végül pedig a 19. században a nacionalizmus megjelenésével ezek a területek független nemzetállamokat hoztak létre, létrejött, elterjedt az ezekben élőknek a közös nemzeti identitása, ipari forradalom, városias környezet, stb. által ezek az országok aztán tényleg olvasztótégellyé váltak. Persze nem hivatalosan a szegregáció tovább él.