Régi vitorlás hajókon hogyan tisztálkodtak a matrózok?

"De nem tudom elképzelni, hogy hónapokig nem mosták meg az arcukat, hogy a többiről már ne is beszéljünk."

Még királynő is volt olyan, aki soha életében nem fürdött le, és még büszke is volt erre, akkor egy sima matróztól mit várhatott volna az ember?

[link]

Azokban az időkben nem volt követelmény a tisztálkodás.

Mosdásra tengervizet használtak.

Volt főnököm, akit nem lehetett meggyőzni, hogy szerdán és ne szombaton fürödjön. Csütörtökön volt feladatkeadás, egyébként tartottuk a távolságot.

Nyilván nem fürödtek minden nap, hanem hetente egyszer, vagy kéthetente egyszer, de amúgy semmi bajuk nem lett a tengervíztől.

Vannak olyan természeti népek, főleg ott indonéz szigetvilág és környékén, akik tengeri halászatból szerzik a kajájukat, és mindennap a vízben töltenek el órákat is akár. Nincs tőle bajuk.

És amúgy alapvetően attól se lesz baja senkinek, ha egy-két hetente csak egyszer fürdik.

Már persze a szagot leszámítva, de az meg megszokás kérdése, az ott normális volt, senki nem érezte büdösnek.

A következő kérdés az lehrtne, hogyan tisztálkodtak a sivatagban élő népek.

Az édesvízet csak nem herdalták el fürdésre, és ha ráadásul iszlám vallásúak voltak, a tisztálkodás vallási rítus is.

A közhiedelemmel ellentétben a fürdőzés és a higiénia nem tűnt el Európában a Római Birodalom összeomlása után sem és mellékesen a fürdőket sem a rómaiak találták ki.

Voltak Európa szerte nyilvános fürdőházak és persze egy időben azért a nem mosakodás is amolyan "orvosi divat" javaslatnak számított és voltak akik be is tartották. Fürdőházak azok meg voltak a középkorban Párizsban, Nápolyban és sok más helyen is, ismert volt és használatban is voltak. Ezzel együtt otthon is fürödtek az emberek.

A hajókon meg részben vittek ivóvizet, részben gyűjtöttek esővizet is hozzá. Sőt Velencében nagyban függtek egy időben az esővíz gyűjtéstől, szóval az esővíz gyűjtést már régóta ismerték és nem mai találmány.

Hajókon meg kitettek hordókat és használták a vitorlákat is hozzá. Erősebb esőzésekkor több tonna vizet is nyertek és tároltak, még annyit is időnként amire szükségük sem volt.

A desztillációt is már az ókorban Arisztotelész (ie.384-ie.322) a Meteorologia című művében feljegyezte, hogy a sós víz, amikor gőzzé alakul, édesvízzé válik, és a pára nem képez újra sós vizet, amikor lecsapódik. Így a desztillálást már az ókorban is ismerték.

Sir Richard Hawkins (1562-1622), aki sokat hajózott feljegyezte, hogy desztilláltak vizet a hajón. Ez már akkoriban is ismert volt és napi több tucat hordónyit is lepároltak ha szükséges volt.

Maga a fürdés azért takarékos volt, de már egy vödör vízből is lehet fürdeni.