Krausz Sámuel történész, régész, hebraista, nyelvész, valláskutató munkássága hatással volt a későbbi kutatására? Elismertnek számít?

#4.

Az ő korában még NEM létezett bibliai régészet. Szóval alapvetően tévedésből indulsz ki. Az ugyanis William Foxwell Albrighttal indult széles körű útjára. Az ő korában még komoly régészeti munkák sem voltak Izrael, vagy akkori nevén Palesztinai Mandátum területén. 1866-ban született és 1948-ban, röviddel a II. vh. vége után halt meg. Alapvetően zsidó településeket tárt fel, bár nem széles körben. Ezeket a talált mikvék alapján vélte felfedezni. Leginkább a középkorból, valamint az ókor középső szakaszából tárt fel ilyen településeket. Szintén badarság, hogy ráerőszakolt volna bármit bármire, pláne, hogy akkoriban olyan nagyon nagyon sok régészeti lelet nem is volt. Egyébként konklúziói, történészi munkái a Biblia korából hasonló következtetésekre jutottak, mint manapság William G. Dever, Marc Zvi Brettler vagy Amihai Mazar, persze az ő korában ezen álláspont mögött nem volt kemény régészeti alátámasztás. Ők elég keményen a centristának számító történészek. Véleményük alapja, hogy a Tanakh-ban sok részt az események után jegyeztek le, ugyanakkor ezek sokkal-sokkal régebbi írásokból, valamint szájhagyományokból lettek összeszerkesztve (ott van például Mirjám éneke a Nád-tenger mellett, Debóra éneke, Jákob áldása, amelyek keletkezései az irodalomtudósok, bibliatudósok szerint a Kr. e. 12. századig is visszanyúlhatnak), amelyek alapján arra a következtetésre jutnak, hogy számos történetnek történelmi alapjai vannak, ugyanakkor ezek teljesen át vannak mitologizálva, rengeteg teológiai célú rész, magyarázat, számos vallási, kulturális eredetű írás van közé betoldva vagy akár rá is húzva. Irodalomkritikát alkalmazott a szentírási szövegekre, amivel megpróbálta belőni a lejegyzés korát. A Tóránál ő is a négy alapvető forrásra következtetett, amelyek közül az első kettő a legrégebben lejegyzett: a J és az E forrás. Véleménye szerint a babiloni fogság környékén ehhez jött a P szerző, aki alapvetően vallási, teológiai és szertartásokkal foglalkozó írásokat, magyarázatokat csatolt hozzá. Ezenkívül feltételezte, hogy vannak ezen forrásoknál ősibb hagyományok, alkotások is betűzve a szövegek közé. Mindezt pedig szintén a babiloni fogság körül, illetve után bizonyos szerkesztők fűzték egybe. Krausz a Királyok könyveit nagyjából elfogadta történelmileg hitelesnek, ugyanakkor Salamon királyságának fényességét és befolyását túlzónak vélte. A Királyok könyveit is több forrásra vezette vissza, ugyanakkor ezt maga a szerző is kijelenti. Az ezt megelőző bírák korát is hagyományos értelembe véve elfogadta, véleménye szerint abban gyakorlatilag semmi csodás nem volt. Nomád és falusi életmódot folytató izraeliták, akiknek akár egyszerre több (főként katonai és politikai, kevésbé jogi) vezérük, "bírájuk". A Tóra kutatásánál számos dolgot figyelembe vett. A Genezis végéig elvetette az írások bárminemű történelmi értékét. Az első történetek, melyeket már történész szemmel is vizsgált az Ábrahám és családjának története. Szerinte ez egy hosszas népi emlékezet lehetett, ami egy népvándorlást ír le bizonyos nomád, kereskedő népekről, karavánokról Mezopotámia és Kánaán között. Ebből arra következtetett, hogy bizonyosan ezen kulturális hatásból származhatnak a babiloni fogság előtt keletkezett erősen a mezopotámiai mitológiára hasonlító történetek (pl. az édenkertről szóló teremtésmítosz, Noé bárkájának eredetmítosza stb.). Ugyanakkor a pátriárkák korát meglehetősen mitikus emlékezetnek tartotta. Amit már valódi történelmi alapokon vizsgált az az Exodus. Alapvetően az Egyiptomban élő nyugati-szemita népekkel hozta összefüggésbe, akik a Közel-Kelet különböző területeiről vándoroltak oda. Ugyanakkor a mitikus részeket megpróbálta ebből is kiirtani (pl.: tíz csapás, a Vörös-tenger kettéválasztása, a fáraó seregének elpusztítása, Mózest csecsemőkorában a Nílusra teszik stb.). Szerinte ekkor ugyanakkor még héberekről, nomád szemitákról beszélünk, mintsem kimondottan izraelitákról. Az izraeliták eredetét összetettnek határozta meg különböző forrásokból, csak részben ettől a csoporttól.

Ugyanakkor kérdéseket vetett fel a modern zsidóság és az ókori izraeliták kapcsolatának mértékét illetően is. Szerinte ugyanis a modern zsidóság csak részben származik az ókori Izrael népétől, más részekben az európai lakosságtól vagy akár a kazár néptől is, akik átvették a zsidó vallást a zsidó néptől.

Maga a biblia régészet egyébként egyáltalán nem arról szól, hogy megpróbáljuk a bibliai szövegeket beleerőszakolni a régészeti leletekbe, bár sokan nem szeretik ezt a jelzőt. Minden olyan történelmi és régészeti kutatást bibliai régészetnek nevezünk, ami a Biblia korával, a bibliai szövegekkel, illetve azok hátterével foglalkozik. Főbb kutatási területei az ókori Izrael, Mezopotámia, Egyiptom, Hellász és Róma térsége. A régészet bizonyos bibliai írásokat eléggé jól alátámasztott, míg másokat részben vagy egészben cáfolt (például nem volt olyan mértékű erőszakos, fegyveres honfoglalás, mint ahogy azt Józsué könyve leírja).

Amihai Mazar beszél a témáról eléggé jól kifejtve, más régészek és történészek véleményét is elmondja - bár érintőlegesen - az előadásban: https://www.youtube.com/watch?v=0TLcYE6sxTs&pp=ygUgYmlibGljY..