Rákosi Mátyás ideje alatt Magyarország fejlődött valamennyit?

"Ennek mi volt az ára? Jegyrendszer, éhínség, lehetne sorolni."

Ezek vezettek az '56-os eseményekhez.

Megalomán vezető volt, átgázolt mindenkin, lehet a számokkal bűvészkedve kimutatni gazdasági fejlődést, de valójában visszaesés történt, a tömeges államosításokkal vagyon elkobzásokkal, erőszakos kolhozosításokkal, kitelepítésekkel, bebörtönzésekkel, kivégzésekkel lerombolták a gazdaságot, amit pedig elképzeltek helyette, az nem működött.

Jegyrendszer, éhínség volt egy olyan országban, amelynek a mezőgazdasága képes lett volna ellátni a népesség kétszeresét is, még az akkori eszközökkel is.

Az erőltetett iparosítás is értelmetlen volt, amit a propagandákban nagyon jól lehetett használni, de az üzemek sokasága valójában veszteséges lett, a gyári munkások sokasága valójában képzetlen volt.

Persze, miután mindent gyorsan nullára szétvertek, volt honnan fejlődni is, de a korszakra az is jellemző, hogy a kádereket a párthúség alapján rakták pozíciókba, amihez sokszor semmit sem értettek, ami veszélyes is lehetett, a "szabotálás" bűnét is könnyen rásüthették bárkire.

Ami így eszembe jut: Pécsen pl. a Tolbuchin (ma Komlói) út "sztálinbarokk" lakótelep java része akkor épült. A lényeg persze a felfutó széntermelés volt, de az ma már eltűnt. Országosan Dunaújváros és a Dunai Vasmű felépítése, a Tiszalöki Vízierőmű felépítése (részben rabszolgamunkával).

Meg hát zajlott a háborús pusztítás felszámolása, az infrastruktúra és az ipar újjáépítése. Az értékét vesztett pengőt felváltotta a stabil forint: a szocialista gazdaság biztosította a minimális inflációt, az árubőséget viszont nem (később sem: a teljes szocialista korszakot jellemezte az áruhiány: meg tudod ugyan fizetni a személyautót, de nem Wolkswagen, csak Trabant, és sok évet vársz, mire megkapod.)

Mindkét oldal tartalmaz igazságot. Logikátlan és erőszakos iparosítás, államosítás nagy károkat okozott. Ennek az ára az életszínvonal igen alacsonyan tartása volt.

Ugyan akkor - részben a fogyasztás visszafogása és a háború miatti alacsony bázis miatt - hatalmas volt a fejlődés. Elindultak lakásépítések (elsősorban a nagyvállalatok dolgozóinak), elindult a metró építése (le is állt, csak 1970-ben indították el)

Ha a fejlődés része érdekel, akkor keresd meg az 1950-ben kiadott 5 év című könyvet. A nagy nyomor mellet volt fejlődés is.

A nehézipart eröltető gazdaságpolitika/államosítások mellett nyomort a háborús károk is okozták, hiszen a lakásállomány és az ipar nagy része is megsemmisült, ami nem azt első körben a visszavonuló németek, utána a szovjetek szerelték le. Ezt 1949-is (a "fordulat éve") nem lehetett pótolni, rendezni.

Ha Magyarország nem a szovjet érdekszférába kerül, akkor talán gyorsabban emelkedett volna az életszínvonal, gyorsabb lett volna a helyreállítás, de ez sem biztos. Vannak történészek, akik számokkal támasztják alá, hogy Magyarország mindig akkor fejlődött, amikor idegen érdekeknek volt kiszolgáltatva. (hozzáértés hiányában ezt az állítást nem véleményezem, csak idézem egy múlt heti rádióhallgatási élményemet)

Igen, fejlődött valamennyit. egy ország fejlődését nagyon nehéz definiálni, ritka, hiszen minden részterület más feltételek mellett és más szemlélettel működik. És ráadásul gyakori, hogy nem lehet olyan mértékrendszert meghatározni, ami időbeli változást objektíven képes mérni. Ezen túl, gyakran csak annyit lehet megállapítani, hogy adott mértékű változás van, de nem megmondható pontosan, mitől.

Ezért én csak egy akkori szempontot említek. Akkor már hidegháború volt, és hatalmas verseny az egyes területek elsőségéért. Persze mindenki azon a területen, ahol voltak esélyei. Például ennek volt köszönhető a fociban az aranycsapat tündöklése, vagy az 1952 olimpia azóta sem megközelíthető eredményessége. De a Horthy korhoz mérten hatalmas volt az oktatás fejlődése és kiszélesítése (ennek két oka volt: egyfelől kellett a szakértő, és a régiekben nem bíztak, másfelől annyit azért tudtak, anélkül nulla az esély, harmadrészt éltek és alkottak még a régi nagyok). Az pedig nyilvánvaló, ha a merítés nagyobb, akkor az eredmény is nagyobb lesz. Ugyanakkor számos területen a hatalmas lemaradásnak is legalább két fontos oka volt: egyrészt hibás volt a gazdasági szemlélet, másrészt a bojkott hatalmas technológiai hátrányt eredményezett. Többe között ezért "találták fel a spanyolviaszt", szükség volt rá, és vagy kitalálják (újra), vagy az a részterület befagy, nem működik.

Röviden, összességében stagnálás volt, de számos területen komoly eredmények születtek. Ezek alakulásában egyszerre volt jelen a hidegháborús elzártság, a hibás szemlélet és a hatalmas akarás.

Egyértelműen nem. 1952-53-ra gyakorlatilag az állam teljes csődbe került, itt nem csak a jegyrendszerről van szó, hanem a teljes államról, a gazdaságtól kezdve a politikai rendszeren át mindenről.

A Rákosi-rendszer teljes egészében ideológiai alapon működött (ami nélkülözött minden realitást, gazdasági megalapozottságot stb.), és nem az ország érdekei mentén, hanem feltétel nélkül a Szovjetuniót szolgálta ki. Ezzel gyakorlatilag mindent elmondtam.

Kezdjük azzal, hogy az országnak háborús jóvátételt kellett fizetnie a szovjetek felé. Ezt a szovjetek teljesen önkényesen és egyoldalúan követelték, ami azt jelentette, hogy az ország sohasem teljesítette, mert hiába vittek el innen 1945-től kezdve minden mozdíthatót (állatállománytól kezdve a mozdonyokon át a gyárak berendezéséig) mindig megdorgálták a magyar vezetést, hogy "hol a jóvátétel?". Jött egy adag újabb rablás, és megint elküldték ugyanezt az üzenetet: "a jóvátétel még nincs teljesítve". Tehát nem elég a háborús pusztítás (ami önmagában teljes katasztrófa volt), "jóvátétel" címén utána továbbra is szabad rablás volt a szovjetek részéről. Arról már nem is beszélek, hogy emberek ezreit hurcolták el ártatlanul a gulágra. Rákosi ennek a Szovjetuniónak volt a magyarországi helytartója, kiszolgálója.

A Rákosi-rendszerben az ország a szovjet érdekeknek volt alárendelve gazdaságilag is. Azaz nem a saját fejlődési pályáján mozgott, hanem minden annak volt alárendelve, hogy a szovjetek kizsákmányolják. A megtermelt ipari termelés java része, de a nyersanyag is oda ment ki. Hanyatt lehet esni, hogy ipari komplexumokat emeltek, de ezek működése teljesen veszteséges volt, egyrészt, nem is alkalmazkodott az ország jellegéhez, másrészt amit még termeltek, azt is kivitték (pl. a mozdonyokat stb. egyből elvitték a Szovjetunióba, amit itt gyártottak, Magyarországon pedig a régi mozdonyok vagy szovjet selejtek voltak). Miközben a mezőgazdaság vagy parlagon hevert vagy összeomlott és ezt ráhagyták. Nem az a megemlítendő, hogy jegyrendszer volt, hanem az éhínség határán volt a nép, miközben alapvetően az ország mezőgazdasági jellegű volt...

Lehet, hogy erre majd valaki írja, hogy "dehát a mezőgazdaságot is gépesítették, megjelentek a traktorok, mindenféle betakarító gépek stb.", igen ám, de ezek csak a propagandafilmekben vannak így. Mint ahogy a propagandafilmekben Dunaújváros (bocsánat, Sztálinváros) felhúzása is de jó kis iparosításnak, fejlődésnek hat. Aha. A valóság az volt, hogy a mezőgazdaság kolhozosításával, a hagyományos paraszti társadalom szétverésével (éppen őket küldték a meddő ipari üzemekbe) a mezőgazdaság katasztrófába torkollott. Nem a piac határozta meg a termelést, hanem pártérdekek, és a falu vezetői is pártemberek voltak, akik nem is értettek hozzá. Innentől kezdve téblábolhattak a földeken, a szakszerűtlen termelés (Budapestről küldött kommunista ideológus mondta meg, hogy narancsot vagy gyapotot termeljenek, ami sarkított példa, de a hagyományos gabonatermeléssel is ez volt) - előre meghatározták a mennyiséget, de sem az éghajlati viszonyokat, sem az ésszerűséget nem vették figyelembe, ezért semmit nem termeltek.

De ugyanez volt az iparban is. Adott volt egy gyár, elő volt írva a mennyiség, hogy a három vagy ötéves terv alatt mennyit kell legyártani. A gyár vezetője egy képzetlen pártkáder volt, aki értett volna a vezetéshez, már rég deportálták... A pártember előre beírta a termelési könyvekbe, hogy teljesítették a kívánt mennyiséget, de a valóságban legyártottak valamilyen selejtet. Mindegy volt, a papírozás volt a lényeg.

Az egész ország irányítása így ment, gyárigazgatók voltak olyanok, akik korábban kb. utcát sepertek, de mivel beléptek a pártba, pozíciókhoz jutottak. A szakértelem, hozzáértés nem számított, csak az, hogy ki mennyire volt a pártban befolyásos.

Emellett az emberek életszínvonala katasztrofális volt, a gyári munkások jövedelme a háború előtti szint felét sem érte el, emellett ideológiai és totalitárius terror alatt állt az egész ország. Bárkit bármikor elvihettek, besúgóhálózat, megfélelmítés, terror uralkodott. Vidéken beszolgáltatás, állatok tartásának tilalma, és ugyanez a terror (vidéken is volt ÁVÓ). Nem a jegyrendszerről magáról kell itt beszélni, mert az nem fedi, hogy mi volt a valóságban. A jegyrendszer önmagában még nem is lett volna olyan vészes (mert önmagában az azt jelenti, hogy porciózva ugyan, de az alapvető élelmiszereket be lehetett jegyekre váltani). A valóságban viszont áruhiány volt a legalapvetőbb élelmiszerekből is, a hétköznapi életben alig lehetett húshoz, tejtermékhez, liszthez stb. jutni, az ennél "bonyolultabb" dolgokról már nem is beszélve, Virág elvtársat szabadon idézve: narancsot úgysem esznek.

Olvasom itt a hülyeségeket, amiket előttem írtak, és nem tudom, mit gondoljak. Csak az ismeretek hiányának tudom be, amiket leírtak. A Rákosi-rendszerben semmi pozitívum nincs, semmi nem működött jól, amire azt mondjátok, hogy pozitívum (iparosítás stb.), az egy ránk erőltetett valami volt, ami az országnak nem volt jó, mert a mezőgazdaságból vonta el a munkaerőt, és önmagában sem működött sehogyan sem az ipar, mert az ipari "működés" a Szovjetunió érdekeit szolgálta, a Szovjetunió pedig úgy szipolyozta ki az országot, ahogy nem szégyellte. Jobb lenne, ha utánanéznétek néhány dolognak komolyabban, és csak annyit írok még, hogy az 1956-os forradalom nem véletlenül robbant ki, de előtte, az 1953-bas belső fordulat sem véletlen volt, ugyanis magán a kommunista párton belül is megindult (főleg Sztálin halála után) egy elég komoly belső felzúdulás Rákosi ellen, aminek Nagy Imre lett a - nem mondom, hogy vezetője, mert ez így nem volt tudatos a részéről, de az - arca. Azt ugyanis maguk a kommunisták is belátták, hogy a Rákosi-rendszer fenntarthatatlan abban a formában, ahogy 1952-53-ig működött, sőt, igazából az össze is omlott. Nagy Imre nem megváltoztatni akarta azt, mert teljes kudarc, csőd volt, hanem gyakorlatilag teljesen új alapokra helyezni, és az 1956-ig tartó politikai események arról szóltak, hogy a régi, rákosista politikusok vívtak hatalmi harcot Nagy Imréékkel. De a lényeg, hogy maga a Rákosi-rendszer teljesen megbukott, teljes csőd volt, a szó minden értelmében, minden szegmensében.

#6 ezt te mind megtapasztaltad. A beszolgáltatást, a jóvátételt is veled beszélték meg, külön megtekintettél minden települést, hog biztosan nem fejlődtek-e, saját szemeddel láttad a papírtraktorokat, Sztálinvárost és minden mást is.

Már csak azt kérdezem, mikor álmodtad meg mindezt. Ja, rájöttem, az elfogul szűklátókörűségeddel.

Amikor azt mondjuk, egy ország fejlődik, soha nem gondolunk minden szegletére. Amikor azt mondjuk, egy ország visszafejlődik (romlik), akkor soha nem értjük úgy, minden elemében. Amikor dicsérünk vagy kárhoztatunk, mindig egy konkrét részletre (habár fontos részletre) értjük. Mert aki mindenre, fogalma sincs, miről beszél.

A Rákosi rendszer rendkívül káros volt az országra nézve. ma már tudjuk, meg sem közelítette a mai helyzetet. Nem feltétlenül a szándék hiánya miatt, sokkal inkább a képesség hiánya miatt. Azonban a mérhetetlen elfogultság hazugsága, hogy minden gonosz volt benne, külső és belső erők okán. Az oktatásban soha nem látott lehetőségekhez jutottak milliók, akiknek esélyük sem volt korábban. Ettől még az oktatás elfogult, bizonyos témákban hamisító és vonalas volt. Voltak kényszerbeszolgáltatások, lettek miatta sokan öngyilkosok is, de hogy minden, az szemen szedett hazugság. Még képesek sem voltak rá, ettől azért a lakosság kicsit ügyesebb volt. Aki tagadja Komlót, Sztálinvárost, Salgótarjánt, az szembe köpi saját múltunkat. Aki nem veszi észre a falvak előbbre jutását, az szándékosan vak. Továbbá aki nem tud megkülönböztetni önkéntes cselekvést a kényszertől, az kezeltesse magát pszichológussal. Mert nagy nála a baj, önmaga hátrányára.

A Rákosi rendszer halovány mását sem szabadtöbbé megengedni egy öntudatos, cselekvő és határozott népnek. A legkeményebben fel kell lépnie ellene, különben nem érdemli a "nép" nevet.

Azonban ma a Rákosi rendszer modern változata és annak - a fejlődésből adódó lehetőégek miatt - lényegesen durvább változata hatalmas népi támogatással tombol. És e nép azt hiszi, van jövője.

Nézd, azt elismerem, hogy a #6-os válaszomban kicsit elsodortak az indulataim, és az egyik bekezdésben azt írtam, hogy "olvasom itt a hülyeségeket". Lehet, hogy ezt valaki magára veszi, és őszintén szólva, ezt elismerem, hogy bántó volt, elnézést kérek ezúttal is, ha valakit ezzel megbántottam.

De abba nem szeretnék belemenni, hogy valakivel elkezdjek itt veszekedni és oda-vissza adogatni a személyeskedést. Ha valami hozzáfűznivalód van, akkor szerintem térjünk vissza a konkrétumok talajára.

Azt hiszem, én megindokoltam a válaszomban tett állításaimat, ha mégsem, akkor mutass rá a vitatható részekre, és akkor beszéljük meg ezeket mélyebben is. De a reagálásod összességében inkább már a személyeskedésre irányul, mint erre a megbeszélésre, úgyhogy erre most csak ezt tudom reagálni.