Egy jobbágynak a középkori Magyarországon volt lehetősége meggazdagodni?

"Legegyszerűbb" módja a katonaság volt.

Az én őseim között bizonyíthatóan voltak marhahajcsárok. Ők 3-4 országon át(!!!) terelték a marhát a kikötőkbe/kikötőkből, harcolva, rablókkal, helyi urakkal, törökkel,...

Volt lehetősége, de a jobbágyok többsége jobbágynak született, és jobbágyként halt meg, csak nagyon kevesen vállalták be a kockázatát a megszabadulásnak, de voltak arra is példák.

Nehéz elszakadni a gyökerektől, de mindig van, akik ilyen-olyan okokból megteszik, de ők sem lesznek kivétel nélkül nyertesek.

Ahhoz, hogy a jobbágy fel tudjon emelkedni, el kellett hagyni a közösséget, amibe bele született.

Említették a katonai szolgálatot, ami viszont talán éppen a legnehezebb út volt egy jobbágy számára, hisz semmiféle kiképzést nem kapott.

Nem volt az teljesen lehetetlenség, de nincsenek rá tömegesen jó példák.

Sokkal több a példa arra, hogy a jobbágy a közösségét elhagyva, szabd legény lett, de azok útja is több felé ágazó egyik részükből útonálló, rabló lett, a tisztességesebbek, szerencsésebbek marhahajcsárként akár már vagyont is szerezhettek, és onnan már könnyebb volt akár valóban katonaként is érvényesülni, a hajcsárkodás része a csordák védelme is, ami katonai kiképzésnek megfelelő volt.

A másik lehetséges mód, ha a jobbágy beköltözött valamelyik szabad városba, ott megszűnt jobbágynak lenni (városi levegő szabaddá tesz), de nagyon kevés volt ott is az esélye a vagyonosodásra, arra az otthonról hozott ismeret általában kevés volt, de a városi polgárok között voltak egykori jobbágyok is.

A gazdag marhatőzsérek akik szegényebb parasztokat foglalkoztattak béresként, és kisnemesek jártak hozzájuk kölcsönökétt kuncsorogni is jobbágy jogállásúak voltak.

Szóval volt társadalmi mobilitás. Az már más dolog, hogy a többség nem gazdagodott meg soha.