A gazdaságpolitika tanárom szerint Marx nem volt igazi közgazdász, csak egy “filozófus, aki gazdasági kérdésekről filozofált”. Mennyire van igaza ebben?

Persze, hogy nem volt közgazdász, azok nem szoktak például kommunista kiáltványt világgá kürtölni, de társadalomkritikájának az alapjai között szerepel az akkori kapitalizmus gazdaságának az emberi társadalmakra gyakorolt hatása is többek között és meglátásai nem voltak rosszak, az már egy másik kérdés, hogy attól eltérő gazdasági és politikai körülmények folytán végül mi sült ki belőle.

Minden munkájában a közgazdaságot érintő vonal csak érintőleges, ő társadalmi problémákat elemez, vet fel elsősorban, amelyeknek van gazdasági vonatkozása is.

#6 sok meglátásával egyetértek, a tanároddal akkor, ha nem mondta volna a "csak" szót. Egyébként egy embert minősíteni pusztán azért, mert szavaiba utólag belemagyaráztak bármit, az komoly hiba a minősítő részéről, nincs tisztában a fogalmakkal.

Egyébiránt Marx fő mondanivalója ma érvényes. Sokkal jobban, mint feltehetően ő gondolta. Csak bonyolult dolgokat sokan félreértenek, a helyzet kedvezményezettjei meg persze hogy erősen érvelnek mellette, és a kritika ellen.

Mark Fisher: Kapitalista realizmus könyv című könyvét azért megmutatnám a tanárodnak, hogy mit gondol róla.

A gazdaságnak jelenleg is van egy filozófiai alapja, így hát erről elég fontos gondolkodni, még akkor is, ha teljesen természettől adottnak hiszik sokan. Sőt, pont ezért.

Az alternatív közgazdaságtanok eléggé villognak, hogy a jelenlegi elképzelés milyen rohadtul elavult már, és igen Marx is sok mindent elég jól látott. Tehát a tanárod érve lényegtelen, az egyes állításairól kell beszélni, az semmit nem mond, hogy ő nem volt közgazdász. Már, ha ezt úgy értette, hogy ezért nem kell komolyan venni a megállapításait.

Ez pl. elég érdekes, vitára érdemes, sztem:

“Barthes 1957-es Mitológiák című esszégyűjteménye esetében a kritika elsődleges célpontja a naturalizáció, vagyis egy sajátos ideológiai misztifikáció: a történeti, esetleges és konstruált viszonyok magától értetődővé és természetessé változtatása. Arra már Marx is felfigyelt, hogy az általa bírált közgazdászok a gazdaságot “a történelemtől független örök természeti törvények keretébe foglaltnak ábrázolják” – Barthes ennek a logikának a felerősödéséről számol be kora francia társadalmát elemezve, ahol szerinte a “hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egymással a Természetet meg a Történelmet.” [...] “Az emancipatorikus politika első feladata, hogy lerombolja a “természetes rend” látszatát, vagyis fel kell fednie, hogy az, ami most szükségszerűnek és elkerülhetetlennek látszik, puszta esetlegesség, míg ami eddig lehetetlennek látszott, nagyon is lehetséges” A kapitalista realizmus fogalma arról számol be, hogy elértük a naturalizáció közel abszolút állapotát: a kapitalizmus természetességének képzete minden eddiginél erősebbnek és kikezdhetetlenebbnek látszik.

András Csaba előszava Mark Fisher: Kapitalista realizmus