Miért nem jött létre szimfónikus zene a Távol-Keleten vagy akár a Közel-Keleten?

Gazdag zenekultúra ott volt és van... csak hát Ázsiában minden más, és elég sok minden más. Más a zenéjük, mások az ételeik, más a tradicionális ruházatuk, más az építészetük, más az írásuk, van ahol pálcikával esznek főtt és sült ételeket, az írásuk is nagyon más, vannak más ünnepeik és szokásaik, más fajta játékaik és sportjaik (stb).

Templomi és vallásokhoz kapcsolódó zene az bőven van és volt ott is, csak a nyugat centrikusság miatt azokról hallunk kevesebbet.

Érdekességnek ez a ma ismert legrégebbi lekottázott zene.

Hurrián himnusz, vagy Hurrián dal, ie. 1400-ból. Nyilvánvalóan nem voltak felpörögve az emberek.

https://www.youtube.com/watch?v=QpxN2VXPMLc

Vagy az ókori görög Mesomedes zeneszerzőtől maradtak fenn zenék.

https://www.youtube.com/watch?v=lKUkOfu4Ek4

A görög lírák stílusában

https://www.youtube.com/watch?v=27Gtx5_A_MY

Ez meg egy tényleges európai középkori zene. Ez filmekből biztosan ismerősen hangzik.

https://www.youtube.com/watch?v=UVAg0uNADwc

"Nem mindig és mindenben a mennyiség és a méret a lényeg..."

Ebben igazad van, de a kérdező kérdése konkrétan az volt, hogy miért nem csináltak szimfonikus zenét. Szimfonikus zene szinfonikus zenekarra íródik, szimfonikus zenekart pedig minimum 50 különböző hangszer alkotja (különbözőnek véve az egyes hegedűket, csellókat, stb.). Szóval valóban nem mindig a méret és a mennyiség a lényeg, de jelen kérdésnél pont a mennyiség is lényeg, hiszen ettől lesz szimfonikus egy zenekar.

[link]

A szimfonikus zenekarban alkalmazott modern hangszerek a legújabb kor fejlesztéseire alapoztak. Ez a kultúra annak a hozzáállásnak az eredménye, hogy igyekeztek a legkülönbözőbb hangzású korabeli zeneszerszámokat összeválogatni, utána ezeket tökélyre fejleszteni.

A szimfonikus zenekar kidolgozásakor még nem állt rendelkezésre a mai elektronikus hangerősítés, ezért nagyon nehéz volt nagyobb közönség előtt jó hangzást biztosítani. Rengeteg munkát fektettek a kor mérnökei abba, hogy az emberi erővel működtetett hangszerek hangzásbelileg stabilak és energetikailag nagy hatásfokúak legyenek.

Amely hangszerek fejlesztése sikeresnek bizonyult, azokból állították össze a nagyzenekarokat úgy, hogy a hangzásvilág minél teljesebbnek tűnjön - bármennyire is megmosolyogtató ez a modern szintetizátorok és egyéb elektroakusztikai berendezések világában.

A maga korában a szimfonikus zenekar igazi hangzásbeli áttörésnek számított!

Igen a szimfonikus része valóban kimaradt és nyilván érdekes a témában...

A hangszerek mennyiségét az kezdte növelni, hogy felismerték a többes hangzást, vagy többszólamúságot (polifónia), és eleve ahhoz kezdték írni a zeneszámokat. A nagy zenekarokat persze csak a királyok és hercegek tudták megfizetni, és nem a közemberek. Szóval ami a konkrétan szimfonikus részét illeti a kérdésnek az két részből alakult ki, egyik a többes hangzás felismerése, másik a királyok és az egyház nagy zenekarokra való pénzáldozása. Azokat az uralkodók és az egyház pénzelték. És mivel fizették így folyamatosan a zeneművek is igazodtak a királyok és hercegek igényeihez és növekedett a zenészek száma is. Egyik vitte tovább a másikat. Ma úgy mondjuk, hogy volt kereslet és beindította a folyamatot. :)

Többszólamos zenélés, a többszólamúság az az európai középkor találmánya ami eleinte templomi környezetben jelent meg már nagyjából 800 környékétől kezdődően és onnan terjed át az udvari zenébe és van is néhány ilyen régi értekezésünk.

Az első amit már konkrétan polifóniának neveznek az a Párizsban, a Notre-Dame katedrálisban létrejött "Notre-Dame Iskola" ("École de Notre-Dame", zenei iskola, 1160-1250) tevékenységéhez kötődik és a kántorok zeneszerzőihez. Az ilyen zenei kutatások nagy kolostorokban működtek és gyorsan terjedtek. A Notre-Dame maga is művészeti és szellemi központként működött, ahol a királyi család tartott fent egy énekes csoportot és naponta hallgatható volt az emberek számára. Ez az udvari zenélésre is nagy hatással volt és a hercegek udvarában szintén többszólamú műveket adtak elő. A zeneműveket gyakran lemásolták és terjesztették Európában (és máig is fennmaradt sok korabeli kotta). A kora középkortól egyébként is az egyház kolostorai voltak az oktatás és a műveltség központjai és az új zenei fejlődés is részben az egyházon keresztül és részben a királyi udvarok és főurakon keresztül terjedt. Az egyetemek alapítása előtt a tanítás a katedrális iskolákban folyt és az oktatást szerzetesek vagy apácák tartották. Az igények gyorsan meghaladták a kolostorok kapacitását és utána már létrejöttek külön egyetemek is (Bolognai Egyetem 1088)(megj: bár megelőzően Platón Akadémia ie. 387).

Az egyház és a főurak kiemelkedő és finanszírozói szerepe látható nagy zeneszerzők életéből is.

- Haydn (1732-1809) egy templomi kórusban kezdte tanulmányait, majd zeneigazgatói munkáját már a Karl Joseph Morzin (1717–1783) grófi család bécsi háztartásában kezdte meg.

- Bach (1735-1782) először a ferences szerzetesnél, Padre Martininál tanult, majd a milánói dóm orgonistája lett, miután Charlotte királynő Angliában zenei mesterként alkalmazta.

- Mozart (1756-1791) már öt évesen játszott Mária Terézia császárné és családja előtt, majd európai körútra indul a királyi udvarokban. Majd a salzburgi herceg-érsekség udvari zenekarának fizetett koncertmesterévé és hegedűsévé nevezték ki.

- Beethoven (1770-1827) először udvari hegedűoktatást kapott, és a kölni érsek-választófejedelem, Clemens August udvarában dolgozott basszusénekesként majd zenei igazgatóként.

-Schubert (1797-1828) már hét évesen a lichtentali plébániatemplom zenekarvezetőjétől kapott orgonaleckéket, majd a bécsi udvari zenekarba ("Wiener Hofmusikkapelle") felvették és egyházi kolostor tanulóházban ("Konvikt") tanult.

A tizenhetedik században a meghatározó zenei műfaja még az opera volt és így az operák, mint a zeneszerzők egy másik műfaja, további nagy hatással volt a szimfonikus zene fejlődésére is. Az első operát 1589-ből datálják az Olaszországból, míg az első nyilvános operaházat, a Teatro San Cassiano-t 1637-ben nyitották meg Velencében. Az operaházak építését is leginkább királyok és nemesek állták. A zeneszerzők 1600 környékén még a kottákhoz nem adták meg, hogy mit melyik hangszeren kell játszani, és az egy későbbi fejlemény. Például a basszust játszhatták azon ami rendelkezésre állt, vagy amit megfelelőnek tartottak. A zenekar létszáma folyamatosan bővült egészen a mai létszámokig. A mai szimfonikusnak vett zenéket úgy 1700-tól számítják amikor már hangversenyeket adtak és már a fizetős belépők is megjelentek. A 19. század folyamán a zeneszerzők tovább növelték a szimfonikus zenekar méretét.

Bizonyos felhasználásokkal azért a többszólamúság világszerte megtalálható volt, Európában viszont határozottan fejlesztették és kutatták a zenészetben, így Európában vált ennyire nagy létszámú előadásokká.

És mellékesen 6-os had jegyezzem meg, hogy a kérdés azért nem csak annyi volt, hogy "miért nem csináltak szimfonikus zenét". Hanem kelet-nyugat viszonylatban kérdezte és a nyugat javára billentett mérleggel. A kérdés alapvetően nyugatista feltevéssel fogalmazódott meg és arra írtam választ, bár tényleg csak röviden és a szimfonikus zene kialakulása is szerintem is benne van a válasz igényében.

Keleten és máshol is sok mindenben tényleg más volt a beállítottság és lehet, hogy szeretnénk ezt figyelmen kívül hagyni a történelem szemléletben, de pont ettől könnyen eshet valaki a közismert nyugatcentrikus történelem szemléletbe.

Nagyon is lényeges az is, hogy a különböző korokban és régiókban más szemléletmódok voltak és bizony ilyen is van és mindig is volt, és ettől ez még megvolt az emberek között. A nyugatcentrikusság elmélete szerint mindenki más a "nem voltak képesek" kategóriába tartozik, de ez igazából csak némely dologra érvényes és egyáltalán nem mindenre. Amúgy meg a nyugat miért nem találta ki a papírgyártást? Elvileg tényleg kitalálhatta volna, de így jött ki, hogy a papír Kínából ered. Kínában találták ki. Európában meg előtte a pergament és a papiruszt használták, de a papír valóban jobb és ezért használunk ma is papírt. De tényleg kitalálhatta volna Európa is, csak hát nem találta ki. És bizony nem minden esetben a képességek és tudás hiánya a válasz, mert azok sok esetben megvoltak itt is és ott is a világban.

Visszatérve kicsit a kérdésre, hogy "Miért nem jött létre szimfonikus zene a Távol-Keleten vagy akár a Közel-Keleten?". A kérdés inkább a hogyan találták ki és fejlődött, de a miértek néha nem valami jó kérdések, mert könnyen egy végtelen miértek sorozatába futunk... Inkább hogyan...