Miért népszerűbb a matematika, és a fizika a férfiaknál, míg a biológia, és a bölcsészettudományok a nőknél?

Egyrészt ez nagy részben az előző generációktól átvett minta, amit a gyerek tanulmányai alatt a szülők, tanárok, ismerősök, rokonok is kinyilvánítanak, meg aztán a diák magáévá is teszi ezt a gondolatot. „Fizikus akarsz lenni lány létedre? Az nem egy női szakma! Miért nem tanulsz inkább …, az sokkal testhezállóbb egy nőnek.”

Másrészt azért vannak itt evolúciós drive-ok is. Sokáig éltünk törzsi viszonyok között. Ennek van egy olyan sajátossága, hogy amíg a férfiak védi a territórium határait, addig a nők belül biztonságban vannak. A nők sokkal szorosabb közelségben éltek egymással, sokkal jelentősebbek voltak a személyes viszonyok, a konfliktusok kerülése, az alkalmazkodás. A férfiaknak meg a konfrontálódás, a törzstől elszakadtan is önálló működés, illetve az territórium egészének perspektívájából való gondolkodás.

Ennek számtalan lenyomata van a mai kultúránkban is, így a kérdésed aspektusában is. A férfiak nagyobb hányada leli örömét egy hatalmas, átfogó összkép megértésében, kutatásában, működtetésében, sokkal inkább érdekli őket pl. az országos, vagy a nemzetközi politika, az olyan hatalmas rendszerek, mint a világűr stb., illetve vonzódnak olyan nézőponthoz, ami objektív, sőt jól csinálni a szubjektív helyzetektől függetlenül lehet. A nők nagyobb hányada inkább vonzódik olyan tevékenységekhez, amik személyesek, amik átlátható méretű rendszerek, amiknek maguk is a részei, amikhez interperszonális interakciók szükségesek, amiben fontosak az érzések, az empátia stb…

#3

Jah, a biológia mint tudományág, minden felfedezése csupa érzésen alapul:D

A #2-höz azért annyit hozzátennék, hogy ezen sztereotípiák sokkal erőteljesebben érvényesülnek az ostoba politikusok szájából, a média butább eseteitől és főleg a gyermeknevelés nálunk alapvetően elhibázott szemléletéből. Hibás tömeges attitűd könnyedén tud kialakulni akár 25-30 év alatt. Vagyis egy generációváltással.

Ma a nagyléptékű gondolkodás maga egy szemlélet, és erősebb a DNS hatásoknál. Alapvetően a családi nevelésből következik (a gyermek tapasztalata). Ma már tudjuk, ennek a neuronhálózathoz van köze, amely viszont csak szélsőséges (azaz kis mennyiségű) esetben evolúciós, sokkal inkább a tapasztalat hatására alakul és határozza meg a személyiséget is.

Az is közrejátszik, hogy a lányoknak, ha 4-esek voltak matekból, akkor azt mondják, hogy hát igen, a fiúknak ez jobban megy, míg ha egy fiú 2-es, 3-as, 4-es, akkor azt mondják, hogy lusta, sokkal többre lenne képes, stb. Ezeket a nők viszik magukkal, persze, hogy nem szívesen mennek tovább matekkal. Azt hiszik, hogy rosszak matekból, holott nem.

Illetve tanultuk pszichológián (tanárnak tanulok), hogy a lányok nagyon könnyen azonosulnak a tanító nénikkel (akikből lássuk be, több van, mint tanító bácsikból). És nagyon sok nőnek van matematikai szorongása, és a kislányok ezt megérzik, és magukévá teszik ezt a szorongást. A tanító néni is fél a matektól, ő is fél tőle. Ugyanezért azok az anyukáknak, akik szoronganak a matektól, nem szabadna a lányuknak (meg amúgy a gyereküknek) matekot tanítaniuk.

Pedig nem kéne a matekra meg a természettudományokra úgy tekinteni, mintha ahhoz a nők nem igazán értenének. Az, hogy a tudományos felfedezések nagy részét férfiak csinálták, az azért is van, mert a nők évezredekig nem kaptak minőségi oktatást - persze, hogy nem nagyon tudtak mit felfedezni. De ha megnézzük, manapság már a nők is pont elég felfedezést tesznek, az egyetemeken már több a női hallgató statisztikák szerint.

A nők szellemileg könnyebben elhagyhatják magukat mint a férfiak, mert nekik van egy univerzális problémamegoldó testrészük. Ezért ők tradíciósan nem tartják valami sokra az alkotó beállítottságú - vagyis undorító - gondolkodást. Tudom, hogy ez manaspág egy tűrhetetlenül szexista nézet, de ne feledjük:

"A tények makacs dolgok!"

#8

Igencsak lenézed a női elmét, pedig pont a közelmúltban kapott egy női tudósunk sok sok díjat.