A második világháborúban Japán miért nem támadta meg keletről a Szovjetuniót a német offenzívával egy időben?

Semmiféle logika nincs. Attól, hogy volt ott egy Vlagyivosztok, semmi haszon, de jó sok költség. Viszont megtámadta és le is igázta Kínát, ami nagyon is megérte nekik (az elején).

Ami a a háborúval kapcsolatos megállapításokat illeti, tökéletes félreértése a helyzetnek. A német hadigépezet egy sűrűn lakott és kiépített területen haladt előre, egy 1500 km-re lévő cél, a főváros felé. Az oroszok tettek róla, hogy esélye sem legyen a náciknak, ebben hatalmas tapasztalataik voltak. A japánok mi a fene végett mentek volna 9000 km-t úttalan utakon egy bizonytalan célért (amely útvonalon haladók az oroszokat legalább egy évig nem érdekelték volna), mikor ott volt a közelben a sokmilliós Kína.

#2

Nem értek egyet. Az, hogy Szibéria néhány nagyvárost leszámítva ritkán lakott terület, ráadásul szarásig van nyersanyaggal (a fától kezdve az ásványkincsekig bezárólag), ez inkább pro, de semmiképp sem kontra érv lett volna Japán szemszögéből nézve.

Amúgy Sztálin izzadt is ettől a forgatókönyvtől rendesen, ha jól tudom valami titkos (vagy nem titkos?) megállapodás is volt Japánnal a meg nem támadásról.

A németek pedig a Barbarossa-terv elején korántsem álltak olyan szarul (és esélytelenek sem voltak annyira, ahogy itt leírod), 41 nyarán úgy mentek Moszkva irányába, mint kés a vajban, a problémák később kezdődtek.

Jól jelzi amúgy, hogy a japán fenyegetés annyire aggasztotta a szovjet hadvezetést, hogy nagyobb haderő átcsoportosítást az Urálon túlról a Szovjetunió nyugati részébe csak azután hajtottak végre, mikor megbizonyosodtak a japánok pontos szándékáról.

Japán pedig azért nem támadott, mert minden erejükkel a délkelet-ázsiai és a csendes-óceáni hadszíntérekre koncentráltak, nyilván elvi szinten náluk is felvetődött a Szovjetunió megtámadása.

#4 egy szóval se írtam, hogy Japánt hidegen hagyta Szibéria megszerzése. Csak azt, hogy pár száz millió kínai mellé ott és akkor nem hiányzott a nyakukba még jó pár orosz hadosztály is.

A szovjetek pedig sokáig tartalékolták az erőiket Szibériában, mert tartottak egy esetleges Japán támadástól. Úgyhogy bármennyire is álltak rosszul a németekkel szemben, nem lett volna egy kellemes kis séta bevenni az orosz távol-keletet.

A japánoknak leginkább kőolajra volt szükségük sürgősen, amit inkább Délkelet-Ázsiából lehetett nekik megszerezni, ugyanis a kelet-szibériai lelőhelyeket akkoriban még nem tárták fel.

Illetve egész addig amíg biztossá nem vált, hogy a japánok nem fognak támadni, milliós nagyságrendű orosz haderő állomásozott a térségben. Ez több mint elegendő lett volna egy japán támadás visszaveréséhez a korábbi határvillongások és mongóliai harcok tapasztalatai alapján. A Dél-Kelet Ázsiai térség sokkal könnyebb célpontnak tűnt a japánok számára, mert egy németek által lekötött és meggyengített Nagy-Britannia, egy anyaország nélkül maradt Holland Kelet-India és egy tévesen töketlennek gondolt USA állt velük szemben. Plusz sokkal inkább tengerészetben voltak erősebbek a japánok mint szárazföldön, és sokkal inkább ebben a térségben tudták kamatoztatni ezen erősségüket.

Korábban eszébe jutott a japánoknak és meg is támadták - na nem a Szovjeúniót, hanem a szovjet érdekeltség alatt álló Mongóliát.

Hivatalosan nem is a japánok voltak a támadók, hanem a japán érdekeltség alatt álló Mandzsúria, ám Zsukov csúnyán elpáholta őket Khalkin Gholnál, mert valójában szovjet és japán csapatok csaptak össze.

[link]

1941 nyarán Mandzsúria határán szovjet és japán csapatok néztek farkasszemet, mert Sztálin valószínűleg meg akarta támadni a japókat. Európában már nem volt mit keresnie, Lengyelországon megosztozott a németekkel, a Baltikumot megszállta, a románoktól elvette Besszarábiát, a finnekktől amit sikerült neki és a távol-Keletre fordította a figyelmét.

Ekkor a japánokat már jobban érdekelték a brit és holland gyarmatok ásványkincsei, a kőolaj és az USA-val is nagyon megromlott a korábbi jó viszonyuk, mert az USA nemhogy nem adott el nekik többé semmit, de még embargót is hirdetett ellenük, megtiltva semleges országoknak a japánokkal való kereskedelmet, így háború előtti állapotba sodródtak.

41 késő őszén az oroszok innen vitték a védő csapatokat Moszkva alá és a japánok is a brit, holland gyrmatok, továbbá az amerikai támaszpontok elleni támadó erőt, miután a szovjet-japán diplomaták sikeresen biztosították egymást a velük szembeni - immár - békés szándékaikról.

Ha hitler várt volna egy kicsit, akkor lehet, hogy a szovjetek támadtak volna a japánokra, ám a németek előtt nem volt ismeretes ez a helyzet és amúgy is késésben voltak a Barbarossa megindításával, ha a tél előtt Moszkvába akartak érni.