Miért nem lett a magyar nyelv a Magyar Királyságban sokkal korábban hivatalos nyelv?

A latin (államalapítás, egyház, egyházmegyék, stb)majd később a német volt a hivatalos nyelv, de attól a magyarok magyarul beszéltek.

Ehhez szükséges a történelmi alaptudás.

A hivatalos azt jelenti: a közigazgatás nyelve.

De: a magyar mindig magyarul beszélt.

Az iskolában kötelező volt a latin, görög , német.

Az európai kultúra gyökerei: a görög -római műveltségi, kulturális alapokra épült keresztény kultúra.

Tehát nem zsidó-keresztény, hanem görög-római és keresztény.

Ha az oktatással és közigazgatással kapcsolatos megnevezéseket vizsgálod, beleütközöl a : scola-iskola, rétor, fiskális, perzekútor, juris ( jogász), doktor, emeritus, pendellus, stb. szavakba. stb. ,

Nem az számított, hogy a heterogén (magyar, német, szláv, kun, jász stb.) köznép hogyan beszélt. A latin az akkoriban fontos szerepet játszó egyháznak, a kultúrának, a diplomáciának is a nyelve volt, úgyhogy adta magát, hogy a (szintén heterogén) udvar nyelve is az legyen – ennélfogva az volt a hivatalos nyelv.

Ha ezt nézzük, különösen értékes kincsnek tarthatjuk a magyar nyelvet.

A közös nyelv, mint a nemzeti identitás része és egyáltalában a nemzeti identitás valamikor a XIX. sz. második felétől vált fontossá. Nálunk ez a folyamat a reformkorban kezdődött.

Korában, a középkorban és az újkor első felében nem ez számított, hanem az, hogy ki milyen rendhez tartozott, tehát pl. nemes volt-e vagy közember, illetve hogy városi polgár volt-e, vagy sem, valamit hogy milyen vallásfelekezethez tartozott. A nyelv nem volt központi kérdés. A hivatalos nyelv, illetve az elit (közigazgatás, papok, jogászok, orvosok stb.) által beszélt nyelv a latin volt, plusz az udvari körökben és a polgárság esetében a német nyelv használata is általános volt.

4. Tévedés, hogy a magyar nemesség, polgárság nem magyarul beszélt egymás között. Ugyanúgy magyarul beszéltek hétköznapi közegben, csak rengeteg latin és egyéb jövevényszót használtak benne. Ezért kellett a nyelvújítás. Vagyis nem igazán kellett, mert az a latinos, németes magyar nyelv is ugyanúgy funkcionális(hihi) volt, csak nem volt akkora nemzeti töltete. Az csak a nacionalizmus korában lett fontos.

Nézd meg az angolt. A szókincsének fele-kétharmada latin/újlatin eredetű. A magyar is hasonló volt nyelvújítás előtt.

A bizonyíték a fent említettekre, hogy néha még hivatalos levelekben is találunk magyar szórványokat. Például az utószót, előszót, vagy mellékes megjegyzéseket az amúgy latin szövegben. Továbbá a magyarok által írt latin szövegekben találunk un. hungarizmusokat. Magyar kifejezéseket, nyelvtani formákat, amikről látszik, hogy az illető fejében magyarul fogalmazódott meg a dolog és azt úgy fordította le latinra.

Kedves kérdező!

Több oka van, hogy miért csak 1844-ben lett hivatalos nyelv a magyar.

A leglényegesebb talán:

Magyarország viszonylagos kulturális elmaradottsága. Ezért nálunk csak több évszázados késéssel jelent meg a nemzeti nyelvű irodalom Európa centrumországaihoz képest. Lényeges az analfabetizmus magas aránya, így sokáig nem jelentkezett a társadalmi igény a nemzeti nyelv hivatalossá tételére a latin helyett.

Maga az a tény, hogy évszázadokra konzerválódik egy viszonylag változásmentes, klasszikusnak számító kihalt nyelv, amelyet az írástudó réteg használ az irodalomban, nem egyedülálló jelenség, gyakorlatilag az ókor eleje óta ilyen nyelveket használtak (sumer, középegyiptomi, szanszkrit, klasszikus kínai stb.).

A standardizált nemzeti nyelvek előretörése és a magas szintű írástudás egy modern fejlemény. Viszont az ilyen nyelvek egy idő után alá vannak vetve a változásnak és a divergenciának.