Lázár Ervinnek az általános iskolai évei alatt miért kellett a környező falvakba iskolába járnia?

"A teljes elzártságban voltam gyerek. Nyolcvan embernél nem is lakott több a pusztán, de gyerek az volt. Hozzám hasonló korú pontosan tizenegy, éppen egy futballcsapatnyi. Jókat is fociztunk. A pusztámon nem volt se bolt, se iskola, ezért első osztályos koromban Sárszentlőrincre kellett járnom. Egyébként ez irodalmi vidék, hiszen Alsórácegrestől fölfele, két kilométerre fekszik Felsőrácegres, ahol Illyés Gyula született. Tőle délre, öt kilométerre van Sárszentlőrinc, oda járt iskolába Petőfi Sándor. A sárszentlőrinci iskolában csak két osztályterem volt, ott tanult az összes gyerek. Több évfolyam egy teremben. Másodikba már az ercsi cukorgyári iskolába jártam. Harmadik osztályos koromban jöttek be az oroszok, ezért egy darabig sehol sem tudtam tanulni. Majd, amikor újra lehetett, visszakerültem Sárszentlőrincre. A negyediket négy helyen végeztem, átjártam a felsőrácegresi iskolába, utána a sárszentlőrincibe, majd Mezőszentgyörgyre. Mondhatom, kalandos életem volt. Főleg, hogy a negyediket Ercsiben zártam. Anyámék nyolcan voltak testvérek, és nagyon összetartottak. Az összes nagynénim úgy viselkedett egymás gyerekével, mintha a sajátja lett volna. Engem fiaként kezelt az egyik, amikor éppen Ercsiben tanultam. Folytatva a sort: ötödik osztályos koromban Székesfehérvárra küldtek, a ciszterekhez, ahova 1946-tól jártam. A környék legjobb iskolája volt, de 1948 tavaszán eljöttem, mivel utolérte az államosítás. Hazakerültem, ahol a fejünk fölé tornyosult a nagy kérdés, akkor most mi is legyen velem. Végül a magántanulói státus mellett döntöttünk, és a bonyhádi gimnáziumban tettem le a vizsgáimat. Nyolcadik osztályos koromban ismét visszatértem Felsőrácegrespusztára, és az év első felében oda jártam, a második felét pedig már Sárszentlőrincen. Izgalmas iskolaéveim okai közé elsősorban a zavaros viszonyok tartoztak. De közrejátszott az is, hogy szegény anyám mindig azt akarta, jobb iskolákba járjak, már csak azért is, hogy a székesfehérváriban megálljam a helyem, mert kemény iskola hírében állt. A szerzetesek valóban nagyon szigorúak voltak. Később aztán nem volt pénzünk arra, hogy valahová máshova adjanak. Az 1948-as államosítás miatt tanácstalanok voltak, emiatt is lettem magántanuló. Nyolcadikos koromban összevesztem a felsőrácegresi tanítóval, ezért gondolták, tudok én a másik irányba is iskolába járni, azaz Sárszentlőrincre. Oda-vissza tíz kilométert kellett naponta gyalogolnom, de nem jelentett akadályt. A nyolcadik után megszűnt a nagy vándorlások időszaka, mivel a szekszárdi gimnáziumba kerültem. 1950-től az 1954-es érettségiig tanultam ott, aztán pedig felvettek a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, újságíró szakra. A származásom nem volt éppen makulátlan, mivel nem szerették a mezőgazdászokat. De egy enyhébb periódusban sikerült becsusszannom."

[link]