Szerintetek, ha egy irodalmi műben, vagy akármilyen társművészetben (például zenében) előfordul vagy esetleg sok a káromkodás akkor az értéktelen? Ha nyíltan ábrázolják benne a szexualitást, az rossz irányba fejleszti a személyiség alakulását?

K*rva anyád b*zmeg! F*szért nem jársz meztelenül!?

(Nem tudom megsértettelek-e, egy kicsit remélem, mert úgy hatásosabb, viszont vannak olyanok, akik ezt sértőnek találnák. A csúnya beszéddel könnyű visszaélni, ezért nem jó a gyerekeknek sokat mutogatni. A nyílt szexualitást nem tudom, de azt a normát, hogy bizonyos dolgokat el kell takarni a testünkön, nem csak az egyház követi, hanem gyakorlatilag az egész világ, körülbelül a nudisták nem.

A másik megközelítési mód. Ki nem érzett már olyat, hogy megverem ezt az idiótát? Volt már olyan, hogy nem sikerült visszafognia magát, aztán nem csakhogy az egyház, de az állam bácsi sem értette meg, oszt egy pár hétre lecsukták. Van szóbeli inzultus is.

Olyan dolgokat kell olvasni, amiket már megtanultunk a helyükön kezelni. Amúgy Moliére-nél is elég gyakoriak a csúnya szavak, és Shakespeare is tud pajzán lenni, nem kell ehhez Spirónak és 20. századinak lenni. (A szexualitás terén a Teremtés könyvében is vannak érdekes dolgok, még ha a fordítók szépen el is kerülték a csúnya szavakat...)

Az keresztény és zsidó egyházaknak amúgy nem egészen a csúnya szavakkal van baja. Azokkal akkor, ha kifejezetten mást bántasz velük. Az egyházak azt nem szeretik, ha valaki Istent kéri, hogy kövessen el helyette bűnt, illetve Istenről mond csúnyákat. Ez utóbbit szokták volt régen káromlásnak/káromkodásnak nevezni, nem az olyanokat, hogy "f*sza", vagy "b*zmeg".

Összefoglalva nem feltétlenül értéktelen, még ha napjainkban sok szemét is jelenik meg. Az egyik kedvenc filmem az In Bruges, is tele van csúnya szavakkal.

Ui.: A GyK-n egy b*zmegért a modik elolvassák a hozzászólásaidat, ez vicces (kár, hogy az egyikben csúnya szavak nélkül aláztam valakit, de 100%-ban hasznos volt, mikor törölték...))

Az első válaszoló vagyok. Ezek szerint egyetértünk, és tényleg számtalan példa van ilyenekre.

Viszont nem várhatod el egy ötévestől, hogy tényleg helyén kezelje és értse. Hasonló a dolog, minthogy "kés, villa, olló gyerek kezébe nem való", ezek a dolgok egyáltalán nem rosszak, csak őket is meg kell tanulni a helyükön kezelni. (Ryan közlegény megmentése: milyen szép film, és milyen ronda jelenettel indul. Vagy a Mel Gibsonos Passió, az egyenesen egyházi témát dolgoz fel, mégis 16-os karikával fut. Ok, ezek nem a csúnya beszédre példák, arra inkább az Erőszakik (utálom a magyar címét...), de akkor is.)

"Másik megközelítési mód, ki nem érzett már olyat, hogy szívesen káromkodna azért, hogy kiadja a feszültséget, vagy a felhalmozódott dühöt?"

És ebben mi a művészet? Nyilvánvalóan helye van az életben a csúnya beszédnek, csak épp nem a művészetben és nem "feszültség levezetése" céljából! Ezért utálom az USA-t, lealacsonyította a művészetet. Az már zene az ő mércéjükkel, hogy valaki egymás anyját küldi el bizonyos helyekre egy-két ritmus nélküli dallamra (rap) vagy az, hogy ordít mint egy megveszekedett marha (rock, metál, stb.).