Tudnátok egy olyan közmondást mondani ami e gondolatot tükrözi?

Erről a kérdésről egyik kedvenc általános iskolai versem jutott eszembe.

Gyulai Pál

A szél és a nap

Egykor régen szél urfival

Fogadott az öreg nap:

Egy vándor köpenyét melyik

Lophatná le hamarabb.

Jött a szél s magát fölfúván

Zúgott-búgott; mint csak tudta,

A köpenyt úgy húzta, fútta.

Hát a vándor mit csinál?

Elébb ugyan félelmében

Ijedten kap fűhöz-fához,

De a köpenyt majd a vállhoz

Szorítgatja s odébb áll.

Mosolyog a jó öreg nap,

S telt sugárral, fényes-szépen

Megindul a tiszta égen.

Hát a vándor mit csinál?

Lassabban megy, meg is izzad,

A meleget alig állja,

Majd a köpenyt földhöz vágja,

S hogy pihenjen rajt', megáll.

Egykor régen így nyeré meg

Szél urfit az öreg nap;

Többet ésszel, mint erővel,

Igy közel, úgy hamarabb.