Mik a szentimentalizmus jellemzői az irodalomban? (többi lent) FONTOS

Ez a mű a magyar szentimentális regényirodalom egyik legnevezetesebb terméke. A mai olvasó egyes részeit talán túl érzelgősnek is találja. Fanni állandóan mereng, panaszkodik, a legkisebb inger is fokozottan hat rá, a természet szépségei és saját gondolatai sóhajokat, könnyeket váltanak ki belőle. Kedvese szintén felfokozott érzékenységű ifjú, aki egy idill felolvasása közben is könnyekkel küzd.

A szenvedélyes és érzékeny lelkiélet képe, az alak és a stílus, melybe öltöztetve van, Rousseau Az új Heloiseére és még inkább Goethe Wertherére emlékeztet. Az érzelmek jogát és elsöprő erejét hirdetik a szentimentalizmus költői, közöttük Kármán, amikor szenvedélyes szavakkal keltik fel az olvasóközönség részvétét szerencsétlen sorsú hőseik iránt.

Az egész irányzat kedvelt elbeszélő formája a napló és a levél, mellyel az irodalomban először az angol Richardson én-regényében, a Pamelában találkozunk. Ezt a formát veszi át Kármán is. Bevezetésében, mint Rousseau és Goethe, ő is él az elhitetésnek azzal a módjával, hogy magát csak egyszerű gyűjtőnek, kiadónak tünteti föl.

A szentimentalizmus (az érzékenység művészete) irodalmi irányzat és stílus, érzelmi lázadást fejez ki a feudalizmus embertelen erkölcsei ellen, az egyéniség boldogulását gátló merev hierarchiával szemben. Időszaka kb. 1750—1830 közé esik.

Filozófiai hátterében a szenzualizmus áll: ezen ismeretelméleti irányzat szerint a világ megismerése kizárólag az érzékek és érzetek útján lehetséges.

A szentimentalizmus célja a szubjektivitás felszabadítása, a lelki történések és lélekállapotok szabad kifejezése. Témája gyakran a magány, a személyes hangulat és a bonyolult érzelemvilág. A szentimentális alkotás az egyedi, megismételhetetlen jelenségek iránt érdeklődik. A hangnemek keverednek benne, de az uralkodó jelenség a melankólia, az enervált fásultság, valamint az irónia.