A középkorban a háborúkban voltak ilyen "zenélő" emberek?

Ha tudsz angolul, itt olvashatsz róla:

[link]

Tudtommal a magyarok gyerekeket vittek magukkal dobolni. Ezek később fegyverhordozók, apródok lettek, -- és ha megérték azt a kort, akkor belőlük is harcos katonák. De lehetőség szerint inkább azok zenéltek, akik (még) nem bántak a fegyverrel, addig is legyen hasznuk.

A tábori trombitás viszont az élen tört előre, akár lovon akár gyalog, szóval legalább közelharcban jeleskednie kellett. Ha a trombitálás abbamaradt, abból is sejteni lehetett, hogy az első vonal már elért az ellenségig.

A skót dudásoknak nagy becsületük volt. Tipikusan soha nem harcoltak, de fontos stratégiai szerepük volt, például a szétdúlt alakulatoknak a csatában egymást elvesztett maradékai a lőporfüstben meg a káoszban a dudás hangját kellett figyelni. A skót harci dudás sokszor egy domboldalon vagy jól látható helyen mutatták is magukat és jelezték, hogy hova gyűljenek össze a túlélő katonák. Nagyra becsült, de kifejezetten veszélyes szakma volt.

Valahol azt olvastam, hogy skót dudást még a második világháború európai hadszíntereire is vittek néha magukkal a szövetségesek.. :)