Dózsa Györgynek valójában hogyan ettek a húsából?

Hogy mi az igaz, azt senki sem tudja.

A legenda szerint tüzes vastrónon megsütötték és a saját híveinek kellett enni a húsából.

Egyik verzió sem igaz.

Több krónikás azt írta, hogy a cigány hóhérok felhevített vasfogókkal a testét, vagyis feltehetőleg mellkasát és karjait marcangolták.

Az egyik, Istvánffy így írta le:

"Közülök körülbelül negyven —

megannyian György alvezérei — sötét tömlöczbe zárattak, s tizenöt napig étel ital nélkül hagyattak; tizenöt nap múlva kilencz még életben volt, köztük egy Lőrincz nevű kovács, ki Dózsa paripáit szokta vasalni, s kit mint aggastyánt gyermekkoromban én is láttam.“

„A czigányok vasból királyi széket, pálczát, koronát készítettek, s a királyi székbe Dózsa meztelenül ültettetett; a lobogo-tűznél fényes-izzóvá égetett korona fejére tétetett és testének egyéb tagjai forró zsírral öntöztetvén, izzó vasfogókkal csípettek.“

Tehát azért ültették meztelenül a székre, hogy egyrészt minél megszégyenítőbb legyen a kivégzése, másrészt ha ruhában ültették volna a trónra, akkor a ruhával összepörkölődött húst nem nagyon lehetett volna az alvezéreinek megenniük.

A forró zsírral bőven meglocsolt és vasfogókkal megbélyegzett-megtépett bőr és hús már alkalmas volt arra, hogy a tizenöt napig éheztetett-szomjaztatott alvezérei immáron nekiestek és fogaikkal leharaptak belőle, újra és újra, míg Dózsa meg nem halt.

A fájdalma pokolian erős lehetett, ezt Csoóri Sándor az Ítélet (1970) című film forgatókönyvírója így jellemezte, ami a filmben nem hangzott el, csak a scriptben olvasható: "Csontomig hatol a kín", vagyis annyira fáj, hogy az erősen égető érzés egészen a csontjáig átjárta.

Hogy aztán mivel a test egyes részei eléggé megégtek, a végén még a többi parasztnak is felkínálták volna a húsát, az végképp hozzáköltés. A legelső krónikás, Stieröxel arról írt, hogy a megmaradt testet 4-felé vágták és bitófára szegezték 4 nagyobb városban.