Milyen mértékben befolyásolta a kései 90-es évek Magyarországának a kultúráját a Dragon Ball és a többi japán anime sorozat, amik akkoriban főműsoridőben mentek a legkönnyebben fogható TV-csatornákon?

A Dragon Ball egy nemzetközi szinten is az egyik, ha nem a legmeghatározóbb anime. Gyakorlatilag a popkultúra részévé vált. Bár nem önmagában, hanem az akkor futó többi animével (Sailor Moon, Pokemon, Digimon) együtt megteremtették a magyar animés szubkultúra alapját.

"Volt egy eset, hogy egy kisgyerek kiugrott az ablakon, mert a Dragon Ball-ban volt egy felhője Gokunak, amit oda tudott hívni magához és repülni tudott vele."

Urban legend. Egész más (családi) oka volt, legalábbis ahogy én tudom. Egyszerűen ennek az esetnek a nyomán vált bűnbakká a DB. Mert ugyan kit hibáztassanak? A gyereknevelésre alkalmatlan szülőket? Ugyan már! Nagyon jól tudjuk, hogy mindig más a hibás. Más rajzfilmekben még ennél nagyobb "hülyeségeket" is láttak és látnak a gyerekek, mégsem nyírják ki magukat sorban.

Én ezeken nőttem fel, mondhatni, de nem lettem erőszakos állat. Emlékszem, hogy a napköziben a fiúk verekedőset játszottak, először azon bunyóztak, hogy ki legyen Goku, utána ha sikerült eldönteni, azért. De nem voltak túl durvák vagy veszélyesek, rendes egészséges fiúgyerekekként játszottak.

Sajnos azt látom, hogy manapság, az rengeteg tizenkettes karika meg szabályozás meg műsorsávtervezés mellett is, sokkal kevesebb figyelem jut a gyerekekre és sokkal nagyobb problémák vannak - ismerősöm kislányáék az óvodában(!) vámpírosat játszanak, az Alkonyat meg ezek után szabadon. Azok a filmek még kevésbé valók annak a korosztálynak. Valamilyen szinten ez engem sokkal jobban aggaszt, mint a DB és társai befolyása. Tízéves lányok sminkeléssel meg fiúkkal foglalkoznak, ötödikesek kezében ott az ájfón... Valamiért úgy érzem, sokkal nagyobb probléma a fogyasztói társadalom letuszkolása a gyermekek torkán libatömés jelleggel. Ehhez képest egy anime, amiben megverik egymást, de azért végül mégis a jók győznek?

Visszatérve az alap kérdésre, ezek az animék megalapozták a többi anime elfogadására és szeretetére való képességet, és szerintem többen elkezdtek érdeklődni a távol-keleti kultúra iránt ez által, ami mindenképp pozitív. Mai napig nosztalgiával emlékszünk vissza ezekre a mesékre (és nem csak mi, magyarok, máshol a világon is), mert ez egy jelenség volt, egy generációnyi gyermek képzelte magát Gokunak vagy Sailor Vénusznak. Persze ebből a generációnyi gyermekből nem mindenki tudott egészséges felnőtté válni, de ez nem a rajzfilmek hibája. Szerintem nagyon jó, hogy voltak nekünk ezek a mesék, kicsit nemzetközibb és nyitottabbak lettünk általa talán.

Úh, kisregény. Elnézést.

Én csak azt tudom elmondani, hogy nekem milyen volt, és a barátaimnak. Ez is kisregény lesz :)

Úgy emlékszem, talán 13-15 lehettem, mikor ment, és imádtam. (Jah, egyébként lány vagyok, de jobban szerettem ezt, mint a Sailor Moon-t.)

Nekem nem is harc része tetszett elsősorban, persze azon izgultam rendesen, de azért kezdtem el nézni még a sima Dragon Ball-t (még nem a Z volt), mert nagyon viccesnek találtam :)

Teljesen egyedi volt a többi akkori rajzfilmhez képest, és míg a többi rajzfilmben meg lehetett tippelni, hogy mi fog történni, addig a Dragon Ball-t annyira nem, pl Songoku nem nyerte meg elsőre a nagytornát, csak harmadjára, és volt jellemfejlődés! Hosszú folyamattal a gonoszokból is lehettek jók (jobbak)! Ez akkor nagyon újszerű volt.

Nekem nem az agresszió jött át, hanem ez a jellemfejlődés, meg az, hogy nem minden fekete-fehér.

Meg az is érdekes volt, hogy annyi generációt végigkövethetünk, és a szereplők felnőnek, gyerekeik lesznek, nem úgy, mint pl. a tipikus Disney karakterek, ahol Mickey egér mindig ugyanakkora, sose veszi el Minnie-t, és minden beledermedt egy pillanatba...

A barátaimat (fiúkat) persze a harc jobban érdekelte, de nem lettek tőle agresszívebbek. Ugyanaz volt, mint mikor előtte mondjuk indiánost játszottunk, csak a harc technikája változott.

Még valami: a Dragon Ball akkoriban összehozta az embereket. Csomó addig vadidegen gyerekkel barátkoztunk össze, ha valakinél kártyát/fénymásolt képet láttunk az utcán vagy suliban, és automatikusan megvolt a közös hang.

Nagy nosztalgiával gondolok vissza erre az időszakra. :) Pedig utólag visszanézve ennek a sztorija is azért sablonos volt valahol, de akkor nagyon sokat adott. :)

"Milyen mértékben befolyásolta a kései 90-es évek Magyarországának a kultúráját a Dragon Ball és a többi japán anime sorozat, amik akkoriban főműsoridőben mentek a legkönnyebben fogható TV-csatornákon?"

Egyátalán sehogy. Nézte néhány kiscsávó oszt jónapot.

#3: Tom & Jerry régebb óta sugárzott rajzfilm, mint a Dragon Ball. Abban Tomék minden epizódban szarrá verik egymást, különböző, minden háztartásban megtalálható eszközökkel, mégsem hallottam még olyat, hogy gyerekek ezrei húsklopfolókkal, tiszta erőből sózták volna fejbe gyermektársaikat, abban a reményben, hogy harmonika lesz belőlük.

Tom & Jerry korhatár besorolása +6-os, vagyis reggel 6 órától is lehet sugározni, tehát még egy átlag 6 évesnek is több esze van, mint annak a tízen x éves gyereknek volt.

Ez olyan, mint amikor egy elmebeteg kegyetlen, és véres ámokfutását egy videojátékkal, filmmel, vagy zenével hozzák összefüggésbe. Nonszensz! Nincs olyan alkotás, szerzemény, minek a hatása bűncselekményre, vagy ostobaságra buzdítaná a közönségét - ha valaki mégis ezt teszi, az azért teszi, mert elmebeteg! Aki elmebeteg, annak csak indok kell, hogy cselekedhessen, s teljesen mindegy, hogy ezt a lökést egy videojáték, film, rajzfilm, anime, vagy zene váltja ki belőle, hisz, ha az ember őrült, akkor egy személyes beszélgetés, egy szó is kiváltaná belőle.

A gyerek kiröpült az ablakon, mert hülye volt, pont. Ha nem lett volna Dragon Ball, akkor is lett volna Republic: Szállj el kismadár dal, ami kiválthatta volna ezt belőle; ha az nem lett volna, akkor lett volna más.

Egyébként mi a kérdés? Dragon Ball, és a többi anime nem befolyásolta jobban a magyarok kultúráját, mint az akkoriban szintén népszerű kosárlabdás kártyák, énekes fiú-, és lánycsapatok, Sport szelet reklám, vagy a dekóderrel fogott HBO-n látott filmek. Valakiben megragadt egyik-másik, valaki örül, hogy ha nem juttatják az eszébe. Valaki azóta szereti az animéket, s érdeklődik a távol-keleti kultúrák iránt; valaki azóta szereti az NBA-t, s érdeklődik az Usában népszerű sportok iránt; valaki azóta szereti a Sport szeletet, és Bob Marley-t. :) Valaki meg utálja az egészet, s legszívesebben kitörölné az agyából, ha lehetne.

* #5, #7, #8: Egyetértek. :)