Kik voltak a 18. században a vármegyék főispánjai?

[link]

[link]

I. József idején (1780-1790) a vármegyékkel együtt felszámolták a főispáni állást is és helyettük a kerületek élére királyi biztosokat neveztek ki. Ezt követően 1848-ig újra visszaállították a régi rendszert, majd az 1848. XVI., XVII., XVIII. tc. és az 1872. XLII törvénycikkek hoztak változást a főispáni hivatal gyakorlása tekintetében. Az 1885. VIII. tc. értelmében a főispánok többé nem voltak tagjai a felső, illetve a főrendiháznak. A kiegyezés után a főispán közvetlenül a belügyminisztériumnak volt alárendelve. A miniszter előterjesztésére és ellenjgyzése mellett a király nevezte ki. Hivatali esküjét a vármegyei közgyűlés előtt tette le. A főispáni állások száma nem haladhatta meg a 70-et. Kivételesen két vagy több főispáni hivatalt egyetlen személy is betölthetett. A törvénykezési és katonai hatóságok és hivatalok kivételével joga volt ellenőrizni a vármegye területén működő királyi hivatalok és a törvényhatóság által létesített autonóm és állami közigazgatás szerveit, ezekről felvilágosítást követelni és jelentést tenni. A törvénykezési szervek kivételévem jogusult volt javaslatot tenni az előléptetéseket és új kinevezéseket illetően. Elnöke volt a törvényhatósági közgyűlésnek, a közigazgatási bizottságnak, a bíráló választmánynak, a kijelölő választmánynak, a másodfokú erdei kihágási biróságnak, a törvényhatósági közigazgatási bizottság több albizottságának stb. Rendkívüli hatalmához tartozott, hogy eljárás alá vonhatta a törvényhatóságot, illetve annak első tisztségviselőjét, ha nem teljesítette a kormányrendeletek végrehajtására vonatkozó kötelességét. Tisztsége pusztán politikai hivatallá vált, ennél fogva a bizalom megszűntével fegyelmi eljárás nélkjül bármikor el lehetett bocsájtani. A főispáni hivatalok a második világháború után szűntek meg Magyarországon.

[link]