Hagytak-e aztán Telekinek egy üres széket a 2. világháború utáni béketárgyaláson, ahogy 1941-ben Churchill ígérte?

Nem hagytak üres széket neki. Meg volt ígérve, de mire eljött az idő, nem tartották be.

Amit írsz/kérdezel Teleki öngyilkosságáról, arra önmaga válaszolt a búcsúlevelében. "Hullarablásnak" minősítette a műveletet. Az, hogy az állam szétesett, a magyar állam hivatalos magyarázata volt, de Teleki józanabb volt annál, hogy ezt el tudja hinni. Az ő értékrendjében ez "hullarablás", ahogy írta is.

Amúgy nem nagyon kedvelem őt, sok írását olvastam, ismerem az életútját is. Szerintem a korábbi Teleki-öngyilkosságra is gondolt, amikor megölte magát. Ott kisebb volt a tét és szerintem így akarta megmutatni, hogy mit gondol arról a helyzetről.

Hát érdekes szempont, amit felvetsz!

Hogy azt akarta volna Teleki Pál az öngyilkossággal hangsúlyozni, mennyivel inkább sorskérdés Magyarország számára a délvidékre való hitszegő bevonulásunk azzal szemben, ami miatt Teleki László öngyilkos lett annak idején. Hogy ez a gondolat átvillant-e az agyán a pisztolygolyó előtt, nem tudom, de nem tartom valószínűnek.

Magát a tettet én pozitivnak tartom, és bár Teleki Pál szobra nincs benne abban a nemzeti panteonban, ami az én fejemben létezik, mivel ott csak főleg demokraták vannak, azért megjárt volna neki az a szék, amit Churchill ígért.

A 7. válaszoló vagyok.

A diplomáciában egy üres szék jelenléte nem sokat ér. Jelképes, de az alkudozások során nincs szerepe. A diplomáciai alkukban egy nagy tárgyaláson árválkodó székkel nem lehet semmit elérni.

A II. világháború utáni magyar határok ügyében előzetes alkuk és időben megtett cselekedetek számítottak, melyekben a briteknek kevés szerepük volt, szinte semmi.

Csehek esetében a vezetőjük jól lavírozott. Olyan igényeket vezetett fel, melyek túlzóak voltak, a tárgyalási jegyzőkönyvek ma már nyilvánosak. Pozsony előterét így is megszerezték. Mire eljöttek a béketárgyalások, már mindent elrendeztek.

Kárpátalja ügyében a Horthy-kormányzat a felelős, mert azért ott történt bőven olyan dolog, ami az ott élőket sértette. Kárpátalja a Magyarországhoz csatolás előtt autonóm terület volt, önálló kormánnyal, magyar miniszterelnökkel. Amikor a magyar csapatok bevonultak, az elfoglalt területek lakosainak nem adtak politikai jogokat, valamiféle rendkívüli állapothoz hasonló berendezkedést tartottak meg egész végig. A volt miniszterelnök is elutasította a magyar közéletben való bekapcsolódást (egy idő után) pont ezek miatt. Az ott élő magyar anyanyelvűeket a budapesti kormány magával szembe tudta fordítani. Ez sajnos budapesti kudarc.

Romániát azt hiszem nem kell leírni, hogy miért tudta a trianoni határokat visszaállítani. Horthy és az összes egykori vezető emlékiratai, a különböző jelentések mind-mind tartalmazzák, hogy Erdélyt az nyeri meg, aki hamarabb átáll. A magyar kormányzat tesze-tosza volt. A románok radikálisak voltak. Abban a pillanatban, ahogy a szovjet román területre lépett, átállt. A magyar kormányzat nagyon sok időt kapott. A szovjetek direkt napokra elállították a hadműveleteiket, csak valósuljon meg az átállás. A jegyzőkönyveket elolvashatja bárki, hogy milyen amatőrök voltak (tehát úgy kell ezeket nézni, hogy a románok miként intézték az ügyeiket ugyanabban a pillanatban).

A délszláv ügyekben szintén a magyar kormányzat hibázott. Ebben a háború befejezésének a módja (vagy a kiugrás módja) nem sok szerepet játszott, a magyar bevonulás annál inkább. A magyar politikai elit itt sem bizonyult jó gazdának.

A briteknek tehát nem jutott szerep, annál több a Horthy-kormányzatnak, mely a politizálásával mintegy érvényre segítette a szomszédos államok korábban kötött előzetes alkuját. Ha a britek beleszólnak, akkor azon valószínűleg nyertünk volna (1947-es szerződést aláíró exkülügyér emlékiratait ajánlom ez ügyben).

Én nem szeretem Telekit, de ő jól látta, hogyha Magyarországnak terület kell, akkor nem jó irányba halad.

Annyi megtiszteltetést kapott, hogy a fiának kínáltak pozíciókat és részt vehetett volna a tárgyalásokon, de fiatal kora miatt elutasította (Moszkvában a fegyverszünetet kérő bizottság tagja volt).

A kérdés szempontjából nem mellékes, hogy a trianoni szerződést is elszúrta a magyar politika. Aztán rákentük mindenkire, hogy ne azonosítsuk az igazi felelősöket. Ha valakit ez érdekel, érdemes az osztrákok 1918-1920 közötti belügyeit összehasonlítani a budapestiekkel (azonnal választójog rendezése, választások, béketárgyalások alkudozó részére már kormányküldöttséget küldenek, Habsburg-házat elintézik - Budapest viszont akkor rendez választásokat, mire már minden alkunak vége, mert a politikai elit belső harcokat vív; nem tudják feldolgozni azt a tényt, hogy a vörösök és a székelyek küzdöttek a határokért, míg a "nemzetiek" a francia védnökség alatt akcióztak a területvédők ellen, a nemes urak meg Bécsben kávézgattak).