Próbálták valaha a történelem során bármelyik ismert társadalomban a hazugságot törvényileg büntetni és szankcionálni?

Piszlicsáré ügyekben a hatóságok nem jártak el, de a közmorál bünteti az ilyesmit, megvetéssel, a szavahihetőség elvesztésével és gyakran szégyennel.

Nem vagyok a testi fenyítés híve, de volt abban valami jó is, hogy a pitiáner tolvajt, mondjuk aki tyúkot lopott, azt a kisbíró megcsapatta, a nép mulatságára, kapott a vesszővel a hátára egy tucat ütést és a fájdalmon kívül része volt a szégyenben is. Aztán a továbbiakban mehetett Isten hírével, nem terhelte az igazságszolgáltatást, mégis megfelelően meg volt büntetve.

A hatóság félrevezetése mindig büntetendő volt, a súlya szerint.

Megjegyzem, a családi hazugságok sem mindig igazoltak, bizonyítottak.

Nekem volt egy sérelmes esetem gyerekkoromban, apróság, de ideillik.

A befőttet mindig úgy bontottam fel, hogy a celofánra ráböktem az ujjammal, jókorát pukkant néha.

Na egyszer a spájban egy csomó befőttnek ki volt pukkadva a teteje és hiába tagadtam, rajtamragadt, hogy én pukkasztgattam ki, de hogy valójában mi történt, sejtelmem sincs, mert tényleg ártatlan voltam.

Vagyis esetenként az apróságok is több figyelmet, utánajárást érdemelnének, mert elhiheted nekem, ezért a buta befőttös dologért én elég sokat szenvedtem annak idején és mással is megeshet hasonló, hogy ártatlanul gyanúba veszik valamiért, amit nem tud magáról levakarni.

Elmondhatom, hogy a büntetés igen súlyos lehet, még akkor is, ha nem bíró méri ki.