II. Rákóczi Ferencnek és a kurucoknak volt valami esélyük a szabadságharc megnyerésére?

Semmi esélyük sem volt.Egyik udvar sem nézte

jó szemmel a rebellis magyarokat.Az uralkodók

fèltek attól ,hogy náluk is felüti a fejét a függetlenségre

való törekvés.Addig-addig mesterkedtek a tõrténelem

során,amig aztán lefejeztek minket,ezek utàn meg

nyugodhattak,hogy senkire nem jelentünk veszélyt.

Lásd:trianoni egyezmény.Abban mindenki összefogott

ellenünk.

Remény mindig van, híres generálisa Vak Bottyán a dunántúli, felvidéki győzelmeket szinte mindig erősen hátrányos helyzetből érte el.

Az oroszok elvileg hajlandóak lettek volna támogatni a magyar ügyet, de a svédekkel és a törökökkel is háborúztak, így nem avatkoztak be.

A számos nehézség ellenére sokáig megbirkóztak a helyzettel és ha 1708 ban sikerül Sziléziába törni, akkor a poroszok valóságos támogatását megszerezhette volna a fejedelem. Talán, ha nem bocsátkoznak döntő csatába, akkor sikerülhetett volna, de mint tudjuk, 1708. augusztus 3-án a trencséni csatában a fejedelem lova felbukott, és Rákóczi ájultan esett le róla. Mivel a kurucok azt hitték, hogy meghalt, az egész had szétfutott.

Még ez után is voltak kisebb sikerek, de ekkortól fordult minden a legrosszabbra, árulások sorozata, vereségek és a kuruc táborban terjedő pestis megpecsételte a szabadságharc sorsát és ha az ekkor végső erőfeszítésként toborzott francia, lengyel, svéd csapatokat előbb szervezik, vagy ha a lengyel rokonságot jobban kihasználja, hiszen kapcsolatai következtében később kétszer is felajánlják Rákóczinak a lengyel koronát, akkor minden másképpen alakul.

A már említett Vak Bottyán generális nagyszerű győzelmei kontrasztjaként több, jelentős ütközetet, csatát is elvesztettek a kurucok az utolsó pillanatban, amikor már biztosnak tűnt a győzelem, hogy ez személyi kérdések, a képzetlen, tapasztalatlan tisztek miatt, vagy a szerencse elpártolása folytán történt, ki tudja ma már. Esetleg az 1705 ben meghalt Lipót utódjának, I. Józsefnek a békeszeretetét jobban kihasználhatták volna a tárgyalások során, mert ha pl. Erdélyről lemondott volna a fejedelem, akkor lehetőség nyílt volna a megegyezésre és konszolidálódhatott volna a helyzet, azokon a területeken, amelyet uralt.

Sajnos a gazdasági intézkedések sem voltak hathatósak, pedig mindenen sokat javított volna az infláció letörése és hát végezetül kiemelném, hogy a legfontosabb a csatatereken dőlt el, sajnos sok csatát, ütközetet elvesztettünk, amiben a nem túl sikeres nemzetiségi politika is közrejátszott, mert a délszlávok, a horvátok, a rácok sem minket támogattak.

Természetesen a már említett francia hadi helyzet volt a legfontosabb, a segélyek csökkenése, amint a spanyol örökösödési háború véget ért, ekkor már nem volt szükségük ránk a franciáknak és a császári csapatok, amelyek le voltak addig kötve, azok is megerősödtek. Ekkorra azonban már elég erős volt az ország, szerintem egyáltalán nem volt lefutott ügy, főleg, ha tekintetbe vesszük a nem kellően kihasznált lehetőségeket.

Önmagában a magyar felkelésnek a Habsburg Birodalommal szemben katonailag nem volt esélye abban az időben. Épp, hogy felszabadult az ország a török alól, a demográfiai mutatók a mélyponton voltak, az ország romokban hevert, a felszabadító háborúk tönkretették, kifacsarták.

Ha viszont európai kontextusban nézzük, akkor nem ilyen egyértelmű a helyzet. A Rákóczi-szabadságharc ugyanis nem itthon, hanem külföldön dőlt el, a spanyol örökösödési háború függvénye volt. Ha ott a franciák kerekednek felül, akkor több esély lett volna, de az 1704-es höchstädti vereség után a Habsburgok kezdtek el dominálni, ami azt eredményezte, hogy végül a magyarországi hadszíntéren is diadalmaskodtak (igazából itt csak néhány ezer császári katona volt, akik befészkelődtek a fontosabb várakba, és a teljes kuruc hadsereg még így sem bírt velük). Szóval külföldön dőlt el a szabadságharc sorsa, és számunkra kedvezőtlenül.

De igazából a kérdés nem is olyan egyértelmű, mert mi az, hogy a szabadságharc megnyerése? Mi számított volna nyerésnek? Igaz, hogy 1707-ben megfosztottuk a Habsburgokat a magyar tróntól, de mindenkinek ez lett volna a célja? És ami történt végül, a kompromisszumos békekötés (a rendek és az udvar között), az vereségnek számít? Mert szerintem nem. Katonailag persze elbukott a felkelés, de szerintem sok tekintetben mégis sikeres volt. Magyarország meg tudta őrizni a rendi különállóságát és 1723-ban az uralkodó is elismerte, hogy csak a saját törvényei és szokásai alapján lehet kormányozni. Nem lettünk örökös tartomány. És ebben a Rákóczi-szabadságharcnak is szerepe volt!