Miért kell egy nemzetnek himnusz?

A himnusz közös előadása önmagában is jelképezi a közösséget.

Az előadás minősíti az előadó közösséget.

Az előadó, megszólaltató közösség akkor része a (nemzet) nagyobb közösségének, ha a viselkedési elvárások is jelzik ezt.

A következő gondolatok a Himnusz (és más himnuszok, népénekek) kapcsán előforduló viselkedési elvárásokhoz kapcsolódnak.

A viselkedés: öltözék és eszközök, a testbeszéd, a nyelvi kommunikáció

A fedetlen fő - elsősorban a férfiaknál - a keresztény európai kultúrában a vallásos emelkedettség, a szentség, illetve az áldásvárás és az alázat szinte kötelező jele. A nők esetében ilyen elvárás nincs. A zártabb, rendezettebb öltözék (célszerű például begombolkozni, a "lazaságot" mutató formákat jelzésszerűen megszüntetni) mindkét nemtől elvárt külsőség. A nem előírásos eszközök letétele, az előírásosaknak, pedig előírt tartása (pl. a zászló, a fegyver) az ünnepélyesség jele.

A testbeszéd közmegegyezés szerinti illendősége a Himnusz hallgatása közben az ún. vigyázz állás az ajánlott testtartás Az arcon figyelem, komolyság, emelkedettség tükröződjön. A Himnusz hallgatása közben ne dohányozzunk, ne együnk és ne igyunk. Énekeljük a szöveget. A közös éneklés ugyanis a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy valóban a közösség tagjainak valljuk magunkat.

A nyelvi kommunikáció egyetlen követelménye: a Himnusz szövegét és dallamát meg kell tanulni - "előadásszintűre".