Stuart Mária és I. Erzsébet jelleme? (összehasonlítás)

Hazájában nem fogadta béke, katolikus vallása miatt rendszeres támadásokat kellett elviselnie a skóciai protestánsok részéről, s a skót főurak egy bizonyos köre késznek mutatkozott a Mária-ellenes összeesküvésre. Ugyanakkor az állami kincstár is szűkösnek bizonyult a kormányzati célok végrehajtására. A nehézségeket tetézte, hogy Mária 1565-ben házasságra lépett egyik közeli rokonával, Darnley urával, azaz Stuart Henrikkel. A frigy azonban nem bizonyult tartósnak, Darnley ugyanis társuralkodó szeretett volna lenni, s céljai elérése érdekében 1566-ban megölette hitvese, a királynő titkárát, David Rizziót. 1567-ben, a február 10-ére virradó éjszaka Bothwell és Morton grófjai meggyilkolták Darnley-t. A királynő nem vonta felelősségre a bűnösöket, ami népe szemében bűnössége beismerésével is felért. Áprilisban a hatalomra törekvő Bothwell elraboltatta Máriát és kényszerítette, hogy feleségül menjen hozzá. (Később, 1570-ben Mária kérésére a pápa érvénytelenítette ezt a házasságot.)

Eddigre a skótok elégedetlensége forrpontra jutott. Polgárháború tört ki és 1567 júniusában Mária a felkelők kezére jutott, akik kényszerítették, hogy trónjáról lemondjon fia, a kiskorú Jakab javára. A következő évben, 1568-ban Angliába menekült és unokatestvérétől, I. Erzsébettől kért segítséget, egyúttal menedéket. Erzsébet azonban nemcsak hogy megtagadta a segítségét, de érdekből szigorú őrizet alatt tartotta Máriát a vidéki Fotheringay-kastélyban. Nem támogathatta Mária terveit, mert ezzel Skócia haragját váltotta volna ki; Franciaországba sem engedhette, mert akkor az esetleges francia segítség az angol trónt is fenyegette volna; ugyanakkor szabadságát is el kellett vennie, nehogy Erzsébet katolikus ellenzékének vezéralakja legyen.

Mária igyekezett az egyre szigorodó fogságból kiszabadulni, s ennek érdekében két évtized alatt a legkülönfélébb – sikertelen – udvari összeesküvésekben vett részt. Az egyik titkos levele, amelyben elfogadta az Erzsébet meggyilkolásával végződő tervet, Erzsébet tudomására jutott – többi, titkos leveleivel együtt –, s ennek következményeként Máriát elítélték és 1587. február 8-án fogsága színhelyén, a kastély egyik termében, háromszáz meghívott vendég jelenlétében lefejezték. Kivégzésének híre nagy felháborodást keltett, s a nagy-britanniai katolikusok vértanújukként kezdték tisztelni Máriát.

Erzsébetről:

"Megjelenése mindenhol hatalmas ámulatot keltett, alattvalói egyre inkább valóságos ikonként tekintettek rá, és nem földi halandóként. Erzsébet pontosan ezt akarta elérni. Kiváló marketingtevékenységet folytatva Erzsébet a pompás gazdagság és a bölcsesség szinonimájaként élt a köztudatban. Jelen volt a művészeti ágak minden területén: legyen szó az irodalomról, a festészetről vagy akár a kertészetről is. Az írók, festők és énekmondók mind nagymértékben hozzájárultak máig élő misztikus hírnevéhez."