Aszkétizmus vagy inkább hedonizmus jellemző rád?

Egyik sem. Azokat az igényeket, amelyek természetesek és szükségesek, azokat igyekszem minél jobban kielégíteni. Azokat az igényeket, amelyek természetesek, de nem szükségesek, azokban igyekszem mértéket tartani, de nem zárom ki az életemből. Azokat az igényeket, amelyek nem természetesek és nem is szükségesek, azokat már inkább igyekszem visszafogni, vagy tartózkodni ezektől. Nem megy tökéletesen, de igyekszem rá.

Mondok egy példát. Nem iszom minden nap bort, pedig többször engedhetném meg magamnak, mint ahányszor fogyasztok. Viszont nem vetem meg, sőt hajlandó vagyok akár kicsivel többet áldozni anyagilag azért, hogy egyszer-egyszer igazán jó minőségű bort igyak, mondjuk befizetvén egy borkóstolóra.

Mindnyájunknak négy arca van.

- Egy, amit mutatunk.

- Egy ami létezik.

- Egy amit igaznak tartunk.

- És egy, amelyik igaz.

Melyik arcomat kérdezed?

Nyilván az az arcom, amelyiket mutatom, a társadalmi elvárásoknak megfelelő, szerény, és azt mondja inkább aszkétikus vagyok.

Az az arcom meg amelyik létezik, azt mondja, néha jó lenne egy kis hedonizmus (csak gyakran nem bírja el a pénztárcám a terheit).

Állítólag (remélem, pontosan idézem) Buddha, miután Q-ra megunta a faodúban éhező meditálást, lement a folyópartra inni. Épp arra ment egy csónak, amiben egy tanulót oktatott egy húros hangszer (szitár?) mestere: "Ha a húrt nem feszíted meg eléggé, nem szól szépen. Ha túlfeszíted, elszakad."

Na kérem erről kell szólnia az életnek.