Honnan ered a magyar "csillag" szó?

A török nyelvekkel rokonítható:

[link]

Az eredetről ez nem ad információt, hiszen nem tudni, hogy a szó honnan ered, mert nem dokumentált, így bármit is mondunk, az csak feltételezés lehet (ez amúgy a szavak 99%-ának az eredetére is igaz). Éppen ezért nincs is értelme szavak eredetéről beszélni, csak szavak rokonságáról.

A 'csillag' szóval kapcsolatos ismereteket célszerű kiegészíteni Czuczor Gergely és Fogarasi János által megírt szótárban leírt kutatásokkal.

Ezek korban megelőzik a finnugor nyelvvel való rokonításokat, illetve az összehasonlító nyelvészeti tudomány korszakát.

Éppenséggel ezek miatt érdemes velük megismerkednünk.

Ismeretes, hogy fenti két nyelvész a magyar szavak elemi részeit vizsgálja, ezeket gyököknek (gyökereknek) tekinti.

A gyök vagy az azzal rokon gyök több más szóban fellelhető, ráadásul olyanokban, amelyeknek jelentései, értelmezései hasonlóak vagy egymással szoros kapcsolatban állnak.. (Így ezekből szóbokrok alakulnak ki.)

E gondolatsor alapján a 'csillag' szó eredeti magyar szó, és annak feltételezése, hogy más nyelvből történt az átvétele, minden jel szerint hibás.

A csillag szó egyik gyöke: (alább idézetek a Cz. - F. Szótárból)

CSILL, elvont gyök, melyből különböző értelmű szók származnak, ú. m.

1) csillag, csillám, csillog,

2) csillap, csillapít, csillapodik,

3) csilla, csillat, csille, csilleg, csillent.

Ennélfogva eredeti értelmei is különbözők.

Első esetben jelent kicsided apró villogást;

a másodikban: elcsendesülést, zajnak kicsinyedését;

a harmadikban: csellengést, ide-oda lengedezést, kicsinyes mozgást.

Közös fogalom mindenikkel a csi és el.

Azonban kivált a csi gyökelem nem mindenikben egyenlő jelentésű (hanemha cse = kicsi-vel akarnók azonosítni).

Ugyanis csillag, csillám- és csilla, csille szók csi gyökelemeiben a si (si-et) vagy su (su-h-og, su-g-ár) suhogást vagy sebességet jelentő hang foglaltatik; csillap szóban pedig a csitt, csitít, csend stb. szók csi vagy cse gyöke; az l is csilla és csillap-ban közelebbről mívelő, eszközlő értelmű, csillag-, csillám-ban stb. pedig szintén sebességet, sebes haladást jelent, valamint el, ill-(an) azaz sebes mozgás foglaltatik villog, világ, villan szók vil és vill gyökeiben is. A rokonságokat lásd: CSILLAG, CSILLAP, és CSILLEG alatt.

ILL, (2), (il-ol v. ir-ol, ir-l) elvont törzsök,

melyből illan, illant, illog stb. származtak,

s jelent folytonos vagy gyors, könnyü mozgást, sietést, szökést.

Egyszerü gyöke il rokon azon ir gyökkel, melynek származékai: iram, iramlik, ironga, iront; minélfogva így is elemezhető: ir-l v. ir-ol.

Előző vagyok, és az "Ezek korban megelőzik a finnugor nyelvvel való rokonításokat" mondatomat visszavonom.

(A Hunfalvy Pált és Budens Józsefet megelőző korokban, Sajnovics János óta) már vita tárgyát képezte vagy ellenvéleményeket gerjesztett a finnugor (nyelv)rokonság kérdése. A Czuczor-Fogarasi szótár szerkesztésével párhuzamosan Hunfalvy Pál (1851-ben) például megkérdőjelezi a gyökök jelentőségét.)