Az ember által kiejthető hangokból mennyi szót lehet alkotni maximum?

A kérdés több szempontból "vérzik". Egyrészt, különféle nyelvekben más és más hangok vannak (azaz nem minden nyelvben annyi hang van, mint a magyarban... van olyan nyelv, ami több hangot használ, van, ami kevesebbet, és minden nyelvben van olyan hang, amit a magyar nem használ stb.), tehát le kéne szűkítened a kérdést egy adott nyelvre.

De ha leszűkíted egy adott nyelvre, pl. a magyarra, meg az a probléma a hangokkal (mert itt hangokról kell beszélni, nem betűkről!), hogy pl. az "n" betű a magyarban nem csak egy hangot jelöl, pl. az "ing" vagy a "nem" szavakban a "n" nem ugyanazt a hangot jelöli. Vagyis a betűk nem mindig ugyanazt a hangot jelölik, és ez nem csak az "n" esetében van így. Ez tovább növeli a variációk számát.

További probléma, hogy pl. az "ár" és az "ár" ugyanaz a hangsor, de nem ugyanaz a szó. Az egyik pl. a folyó árja, a másik pedig pl. a sör ára a boltban. Ez nem ugyanaz a szó.

Innentől kezdve pedig értelmetlen is a kérdésed, mert itt igazából az a lényeg, hogy hány jelentést adunk egy adott hangsornak, és nem az, hogy hány hangsor variáció van.

Mondok még példákat: A gyertya ég. Az ég kék. Itt az "ég" az két szót is jelöl a két mondatban. És ez két teljesen külön szó, az egyik ige, a másik főnév.

Legyek jó. Bosszantanak a legyek. Itt még jobban látszik a probléma, ugyanis a "legyek" az első esetben toldalékolt ige, a második esetben pedig többesszámban lévő főnév (vagyis itt még a toldalékok sem ugyanazok). Hiába ugyanaz a hangsor tehát, a két szó teljesen más.

Ebből következik, hogy a rendelkezésünkre álló véges hangkészletből igazából végtelen mennyiségű szót tudunk előállítani, mert soha nem lesz olyan, hogy kimondhatjuk, hogy elértük a maximum szót, ami lehetséges.

És mielőtt belekötnél abba, amit írtam, azért szögezzük le, hogy az a szó, amihez jelentést társítunk.

Vagyis a "sélgjédgjőertjaásvmsdávmaégijqeáfjdűcoamdvéamvéadlngergonasádmcasdávmasdglanslfs" ez egy hangsor, de ennek semmi jelentése nincsen, vagyis nem szó. Ha viszont valamilyen jelentést társítunk hozzá, amit a közösség is elfogad, akkor ez már szó.

Ha ugyanahhoz a hangsorhoz több jelentést is társítunk, akkor az annyi szó, ahány jelentést társítunk hozzá (pl. az "ár" stb. esetében).

Mindebből következik, hogy itt a kérdés inkább az, hogy hány jelentéssel bíró szóra van szüksége egy adott nyelvnek. De a szavak létrehozása az nagyon kis részben mesterséges, nagyrészt a nyelv önmagától termeli ki (jövevényszavak, toldalékok, szóképzés, szóösszetétel stb. révén). Egyébként ezek a szóalkotási módok már önmagukban is végtelen variációt tesznek lehetővé...

Vagyis mesterségesen nincs értelme hangsorokat leírni, és a variációkat számolni, mert ezek úgysem szavak, hiszen nincsen jelentésük.

Mit nem lehet pontosan megválaszolni? Szerintem a neked írók által eléggé jól meg lett válaszolva :D

Itt ugyanis nem a kérdésedre adott válasz a lényeges, hanem az, hogy miért hibás a kérdés. És ha elolvasod, és megérted a válaszokat, akkor erre választ kapsz, szerintem.

OK, akkor ez egy részben matematikai, részben nyelvészeti feladvány. :)

Mat. oldalról az ISMÉTLÉSES PERMUTÁCIÓK kiszámítási módjára lesz szükség.

A permutáció azt jelenti, hogy az elemek sorrendje is számít, nem csak a kombinációjuk (ab =/= ba), és azért ismétléses, mert egy elem többször is előfordulhat (pl. az "aa", "aba", "aab" stb. érvényes kombinációk).

Ez szerencsére a lehető legegyszerűbb képlet:

ha pl. 3 helyem van:

_ _ _ és mind3 rekeszben 2 lehetéges elem állhat (nevezzük őket A és B-nek)

akkor a lehetséges kombinációk száma 2^3: a lehetséges elemek száma hatványozva a rekeszek számával. (ki is írhatjuk: AAA,AAB,ABA,BAA,BBA,BAB,ABB,BBB)

Ha tehát minden lehetséges szóhosszt számba akarsz venni, akkor az összes rekesszám lehetséges permutációit össze kell adnod, azab az eredmény:

n + n^2 + n^3 + ... + n^k

ahol k a legnagyobb szóhossz, amit még használhatónak tekintünk, n pedig a felhasználható hangok/betűk száma.

Igazság szerint figyelembe vehetnénk sok a beszédérthetőséget segítő szempontot, például meghatározhatnánk, hogy magánhangzók és mássalhangzók hányszor követhik egymást, de szerintem ennyi matek is elég lesz, amúgy meg, ki mondj, hogy ne lehetne egy nyelv csupa ZRMZLINA (=fagylalt) vagy EUOUAE típusú szó?

Betűkből nyilván annyit alkotunk, amennyit akarunk, hiszen csak újabb és újabb írásjeleket kell kitalálnunk. De maradjunk most a beszédhangoknál. A [link] hez fordulhatunk tanácsért. Amint látod, ez még a képzés módja szerint is csoportosítja őket: pl. nazális, azaz orrhangok; pulmonikus, azaz a tüdővel és a rekeszizommal képzett, és így tovább.

Itt megint lehet hezitálni, hogy mit fogadsz el TE kiejthető hangnak. Füttyöket, (afrikai nyelvekben gyakori) nyelvvel csettintéseket például akkor igen vagy nem?

Én itt most nem állok neki számolgatni, inkább csak felragadok egy számot egy oldalról, ami azt állítja, hogy a fonetikai ABCben 107 betű van, ebből 27 magánhangzó;és 52 diakritikus jel [link] (lényeges!: a magyar A és Á között pl. csak ennyi a különbség).

Szerintem meg a 4es válasza feleslegesen nagyképűskedő és nem it teljesen pontos. :/

+t adtam, mert azért infót mondott, de azért,

Ha valaki hozzád jön egy matekpéldával: "Elindul egy vonat Pestról 70km/h-val...", akkor se úgy állsz neki, hogy "hát a kérdés több sebből vérzik, nem tudjuk, mi a vonat típusa, a kérdező biztos azt se tudja, hogy a sínek álapota mennyit számít..." OK. De ha te hasznos infóval tudsz szolgálni, azt megteheted lekezelés nélkül is.

Nem kell egy kérdésnek mindennn apró részletre kitérnie, hogy elfogadjuk.

"Ha ugyanahhoz a hangsorhoz több jelentést is társítunk, akkor az annyi szó, ahány jelentést társítunk hozzá"

-> Ez igaz, de a többjelentésű/azonos alakú szavak egy nyelvben se tesznek ki túlnyomó %ot, és logikusan a legkevesebb zavarra törekednénk egy ilyen kérdés esetében, tehát a lehetőséget, hogy két szó alakja nyelvtörténeti véletlen folytán egyezik (mint a legtöbb homonima esetében), teljes egészében figyelmen kívül hagyhatjuk.

Beszélhetnénk róla, hogy egy szónak hány különböző használati lehetősége és jelentése. Csak...figyu?...nem ez volt a kérdés. Nem azt kérdeztük, hogy hány jelentés jöhet X szóból, hanem hogy X hangból hány szót lehet alkotni.

"ez egy hangsor, de ennek semmi jelentése nincsen, vagyis nem szó. Ha viszont valamilyen jelentést társítunk hozzá, amit a közösség is elfogad, akkor ez már szó."

Egen, de ez csak olyan kijelentés, mint hogy az eső nedves.

Csak újra leszögez valamit, ami igazából a kérdés alapfeltételezéseiben már benne volt.

Nyugodtan feltételezhetted volna, hogy tudottnak vesszük.

Nem volt szándékomban úgy tűnni, mint aki lekezelő, nem is értem ezt, hogy miből lett leszűrve. Ettől függetlenül továbbra is fenntartom, hogy a kérdés továbbra is hibás. Attól hogy ez a véleményem, miért lennék nagyképű? Jogom van a véleményemhez, főleg úgy, hogy el is magyaráztam, hogy miért gondolom azt, amit... Egyáltalán nem személyeskedtem stb., hanem azt mondtam el, amit gondolok, ezért igazságtalannak tartom a lepontozást.

És egyébként a hangalak és jelentés problémája igenis fontos szempont a kérdésnél, mert ha csak hangsorokat nézünk (amik nem szavak), akkor végtelen számú hangsor-variációt alkothatunk (pl. végtelenségig írom egymás mellé az "m" betűt). A kérdés nem szabott ennek feltételeket (éppen ezért nincs értelme a kérdésnek, és ezt minden nagyképűség nélkül mondom, csak a logika alapján). Ezért mondtam, hogy szó az, aminek jelentése van. Lefordítva a példádra. Annak a kérdésnek van értelme, ami úgy kezdődik, hogy "Elindul egy vonat Pestról 70km/h-val...", de annak a kérdésnek már nincs értelme, hogy "Elindul egy vonat Pestról 70km/h-val a Marson..." Pest ugyanis nem a Marson van.

A nyelv szemiotikai problémáit pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert egy szót tényleg az tesz szóvá, hogy jelentése van, és nem az, hogy hány hangból stb. áll. Pl. az "Ó!" felkiáltás is egy szó, pedig csak egy hangból áll, de szó értékű adott kontextusban. Tehát egy nyelv szavainak száma sok egyéb tényezőtől is függ, amit a kérdező nem vett figyelembe. Csupán erre akartam felhívni a figyelmet az azonos alakú szavakkal is (és az is csak egy példa volt, de hozhatnék ezeken kívül még ezer más példát is!).

"Beszélhetnénk róla, hogy egy szónak hány különböző használati lehetősége és jelentése. Csak...figyu?...nem ez volt a kérdés. Nem azt kérdeztük, hogy hány jelentés jöhet X szóból, hanem hogy X hangból hány szót lehet alkotni."

Tudom, hogy mi volt a kérdés, és pont ezért írtam le, hogy itt mégis az a lényeg, hogy hány jelentése lehet egy szónak, mert a szó ettől szó... Pont ez a lényege annak, amit írtam. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, nincs értelme a kérdésnek. :D

Ugyanis X hangból alkothatsz annyi hangsort, ahányat akarsz, de ezek nem szavak, ha nincs jelentésük. Most ha ezt nem érted, akkor nem tudok mit csinálni, ezt ennél jobban nem tudom elmagyarázni. :D Tessék, lehet lepontozni, de ettől függetlenül szerintem ezzel nem lehet vitatkozni, ha az ember megérti azt, amit írtam. Ha meg nem érti, lehet lepontozni...

"Egen, de ez csak olyan kijelentés, mint hogy az eső nedves.

Csak újra leszögez valamit, ami igazából a kérdés alapfeltételezéseiben már benne volt.

Nyugodtan feltételezhetted volna, hogy tudottnak vesszük."

"Meg ha elkezdünk spontán összerakni betűket mennyi olyan szót lehet alkotni ami nincs pl. dalu, folpi, nuklu, beréx, búltre, nasopl, most csak random nyomkodtam a billentyűt és mennyi szót alkottam. Tehát hol van a határ?"

Nekem nem úgy tűnik, hogy a kérdező tudottnak vette...