Miért hárítják az emberek maguktól a negatív tónusú irodalmi műveket? Ez egyfajta énvédő mechanizmus?

Mondjuk aki ilyen önkényesen definiálja az irodalmat, hogy alátámassza a saját gondolatait, az természetes önigazolást talál benne, de szerintem ott bukik az egész, ha az irodalom csak ennyiben merülne ki. Rögtön kanonizáljuk újra a Bibliát és cenzúrázzuk benne a csúnyaságokat meg az unalmas részeket.. Aztán dobjuk kukába a Halotti beszédet és az Ómagyar Mária-siralmat is, a fenti definicio szerint irodalmilag alig értékések...

Azt a definiciót maximum a szórakoztató irodalomra lehet ráhúzni de az meg még szubjektívebb kit mi szórakoztat...

Ettől függetlenül jogosnak tartom a fentebbi művek irodalom tantásból való kivételét, bár szerintem az egész irodalom tanítás jelenleg Magyarországon egy kalap szart sem ér és az anyag 80%-a olyan rettenet unalmas, száraz és elavult, hogy konkrétan az írni-olvasni megtanulás után csak negatív hatásai vannak...

Nagyösszegben mernék rá fogadni, hogy ha nem nyomoronc Pál utcai fiúkat kellene olvasni és vaskos Egri csillagokat 10 évesen, sokkal kevesebben irtóznának a könyvektől, en bloc az olvasástól... Sokan 20-on éves koruk után jutnak túl azon, hogy olvasni rossz és kötelező és kezdenek el érdeklődni a hétköznapi beszéd témák, bestsellerek iránt. De ez még mindig csak a Frei Tamás, Szürke ötven árnyalata, Coelho színvonal.. Szomorú.

A happy end hollywoodi reklámfogás.

Az az elégedett médiafogyasztó, aki boldog mosollyal teszi le a könyvet, jön ki a moziból.

De azért ez nem általánosan igaz.

És egy negatív hangvételű mű is lehet szép és a művészi érzékre pozitív hatású.

Én például imádom Exupéry borongós-szomorkás, múltfájdalommal teli emlékezéseit.

Kafka Átváltozása egyik kedvencem, éppen a szürrealitása miatt.

De nekem is van olyan irodalmi és filmélményem is, ami ugyan mint mű, remek volt, de éppen a nagyon negatív érzelmi töltése miatt nem szívesen olvasnám, nézném meg újra.

A katarzis hol marad? :D

Nos a lébelötty giccses semmitmondó ponyva is "irodalom" valahol, de ugyanolyan "méreg" a léleknek, mint az állandó tömény cukorszirup fogyasztása a testnek...

Mivel nem vagyok egy irodalmár, sem kritikus, de még csak sznobnak sem tartom magam, ezért a fenti véleményemet nem fejtem ki részletesen... :D

Annyit azért mondhatok, hogy igazad van, "ez egyfajta énvédő mechanizmus."

De valahogy oly módon, mint ahogy az emberek nagy része "menekül" mindenféle testi megerőltetés elöl. Mivel eltunyul, így a legkisebb erőfeszítés is kínokat okoz neki. Nem úgy mint aki edzett. :D

Lehet, hogy sántít a példám, lehet, hogy félreértettelek, de már régóta mocorognak bennem hasonló kérdések. Mármint a nem-olvasás kapcsán. Ha mégis - nagy ritkán - kézbe kerül egy könyv, az csak a "nagyon olvasmányos" kommersz lehet...

Bocs senkit nem akarok megsérteni, de tapasztalom, hogy sokan, csak a "szakácsmesterség" alapján, futószalagon sorozatban készült műveket hajlandóak elolvasni.

Amúgy meg valóban az okok közé tartozhat a túlérzékenyedés a hétköznapok stresszei miatt.

Hű, veszem észre:

" Várom az értő hozzászólásokat."

Túl sokat irkáltam, hogy most mindezt töröljem... :D

dellfil

Dellfil: értő! csak lehet, hogy előbbről kell kezdeni.

Kérdező: érdemes két részre bontani a problémakört. Előbb a közvetlen részét. Az egyik fő probléma, ha a művet közvetlenül, szó szerint értelmezzük. Az irodalmi alkotások nem szájbarágások. Adott problémát vetnek fel, amit felnagyítva (hogy világosabb legyen) fogalmaznak meg abból a célból, hogy rávilágítsanak. És legtöbbször a figyelemfelkeltés, nem a megoldás a cél. Nézzük vázlatosan.

Édes Anna: a cselédsors nyomorának bemutatása, a megaláztatások okozta stressz, amire sokféle válasz adható, ilyen tragikus is. A kor tipikus valós problémája. Krimiként olvasva katasztrofális eredményt hoz, mintha a kisujjunk fájdalmára a fejünkre mért kalapácsütéssel válaszolnánk (ahhoz képest a kisujj...)

József Attila: sorsa magyarázza stílusát. "... én a népemet fogom tanítani, nem középiskolás fokon..." nem a saját problémája. Csak azon át mutat be egy valós helyzetet. És amit ígér, megteszi. Kevés ekkora magyar költő van.

Kaffka: a kor iszonytató helyzetének bemutatására mi alkalmasabb, mint egy szürreális vízió? Nem a bogarat kell nézni, hanem ami szülte.

Mann: Marió és...: bizony megalázó. Ha kicsi az akaraterőnk. Ha azt tesznek velünk, amit akarnak. Ha gyűlöletet szítanak, ha felsőbbrendűség jelenik meg, bizony előfordul, hogy valahol kiborul a bili. És tragédia a vége. Társadalmi probléma sajátosan bemutatva. Színházi előadásként kezelve, csak a lényeget hagytuk ki belőle.

Az ember azért olvas irodalmat, hogy kiszakadjon a valóságból. A mai, kizsigerelt, ismerethiányos ember, de erről később. Mert az irodalom nem ezért van. Az irodalom hatása kettős: egyfelől valós problémát, élethelyzetet mutat be sajátos nézőpontból - ahogyan a hétköznapi ember nem többnyire teszi. Másfelől esztétikai, művészi élmént ad. De csak annak, aki erre fogékony. Van szépirodalom. A fentiek ilyenek. Van krimi, célja egészen más, na az valóban a kikapcsolást szolgálja (többnyire). És van - ahogy korábban mondták - ponyva. Nem a külleme, a tartalma alapján. Felejthető, mondanivaló nélküli, álszórakoztató azáltal, hogy valós problémákra nem rámutat, hanem elfed. Ma ebből van óriási kínálat.

Na és miért? Adott egy rohanó, túltermelő, ezért minden vonatkozásban erős versenyt kikényszerítő világ. Fogyassz! Miért? Nem a szükségleteid kielégítésére, hanem azért, hogy nekem nagyobb hasznom legyen. Hogy uralkodjak rajtad. Na nem ostorral, annál mára sokkal hatékonyabb eszközt találtunk fel. A médiát. Az ember biológiája nem alkalmazkodott ehhez. Stresszben él emiatt. Keveset tud, hiszen ekkora és ilyen gyorsan változó tudást a többség befogadni képtelen. Sodródik hát. Kell neki mákony a lét elviselésére. Kinek alkohol. Kinek drog. Kinek sorozatok (kvázi közösségek, ahol mások oldják meg a problémáidat), kinek a valóágról elterelő könyvek. Soha nem látott sikere a fantasztikus játékoknak. Ahol megoldhatod a problémákat, ha máshogy nem, néhány lövéssel. Aztán felébredsz, és a gondjaid mázsás súllyal nyomnak. Na nyomás vissza az álomvilágba...