Hogyan mérgesedett el a német kapituláció után a SZU és a Nyugat viszonya?

A SZU igazából már a világháború előtt is fekete bárány volt, a 30-as évekig nem is nagyon volt kapcsolata a külvilággal (nem nagyon volt diplomáciai kapcsolata más országokkal).

A világháborúban is amolyan "ellenségem ellensége a barátom" viszony volt a szovjetek és a nyugatiak között, igazából már a háború alatt is voltak arra utaló jelek, hogy nem sokáig lesz tartós az együttműködés, ha győznek a szövetségesek. Pl. a japán események is erre utaltak: az amerikaiak azért dobtak le atombombát Japánra, hogy ezzel üzenjenek a szovjeteknek, hogy a Csendes-óceánon az USA fog rendet rakni (abba még belementek, hogy Európát érdekszférákra osszák fel, de abba már nem, hogy a Csendes-óceánt is, ahol a szovjetek nem harcoltak a japánok ellen).

Tudniillik, még korábban, a háború elején megállapodtak a szövetségesek, hogy ha Hitlert legyőzik, a SZU hadat üzen Japánnak. Ekkor még Japán ereje teljében volt, és nem volt egyértelmű, hogy az amerikaiak bírni fognak velük. 1945-ben, amikor viszont már Japán lényegében le volt győzve, akkor Hitler kiütése után a szovjetek hadat üzentek Japánnak. Ekkor viszont az amerikaiaknak ez kényelmetlen volt, mert győztes félként a szovjetek is benyomultak volna Japánba és a csendes-óceáni térségbe. Ezért az amerikaiak atombombát dobtak Japánra, ezzel üzenve a szovjeteknek, hogy ez a térség az ő érdekszférájuk és pont. Az atombomba tehát nem katonai célokat szolgált, hanem politikai célokat, nem elsősorban a japánok ellen irányult, hanem Moszkva ellen.

A világháború után Európában a győztes hatalmak (főleg USA) pénzbeni segélyben részesítette az általa megszállt területeket, majd pedig ki is vonult ezekről a területekről stb. Azaz a nyugatiak visszaadták a megszállt területek szuverenitását rövid időn belül. Ezzel szemben Európa keleti felén a szovjetek hatására a helyi kommunista erők először belementek a demokrácia játékszabályaiba, majd csúnyán leszámoltak a demokráciával. Mindez a győztesek ellenőrző bizottságai szeme láttára történt (Magyarországon is jelen voltak a háború után amerikai, brit, francia stb. megfigyelők). Világossá vált, hogy a szovjetek ugyanolyan elnyomó diktatúrát építenek, mint amilyen lényegében a hitleri Németország volt, ami ellen harcoltak... Ezért mondta el Churchill a foultoni beszédet 1946-ban, hogy vasfüggöny ereszkedik Európára (innen ered a kifejezés is), hogy a keleti kommunista erők elnyomják az embereket, sárba tiporják a demokráciát, és fegyverrel akadályozzák meg, hogy az emberek akarata érvényesüljön és hogy nyugatra menjenek. 1946-ban már világos volt, hogy itt ellenségeskedés lesz a két szuperhatalom között.

Ehhez járult, hogy a világ más részén is elkezdtek a szovjetek terjeszkedni olyan értelemben, hogy kommunista erőket támogattak a politikai válságokban vagy polgárháborúkban, pl. ott volt Görögország esete is, ami talán az első eset volt röviddel a világháború után, hogy egy belpolitikai válságban (demokrácia legyen az ország vagy kommunista diktatúra?) az egyik oldalt a nyugatiak, a másikat pedig a SZU támogatta. Ilyen körülmények között született meg a Truman-doktrína, majd válaszul a szovjetek doktrínája, ami már tulajdonképpen a nyílt elismerése annak, hogy a két szuperhatalom egymás rovására terjeszti a politikai rendszerét a világban, azaz egymás nagyhatalmi ellenfelei.

Annyit kiegészítésként, hogy a nyugati szövetségesek egyáltalán nem vonultak ki a megszállt területekről. A jelentős különbség abban állt, hogy a SZU érdekszférájában a politikai berendezkedés átalakult, a nyugati érdekszférában nem volt minek átalakulnia, hiszen azonos volt a politikai berendezkedés.

A szerződés szerint 10 év múlva, 1955-ben Ausztriából kivonult a SZU, Ausztria ekkor kiáltotta ki a köztársaságot és a függetlenséget (nem csatlakozik egyetlen tömbhöz sem).

Elmérgesedésről azért nem lehet beszélni, mert ez feltételez valaha volt jó viszonyt. Ilyen soha nem volt, a szövetség fő szervezője Churchill volt, miután belátta, hogy egyedül nem tudja legyőzni Németországot, ugyanakkor a nácik folyamatos fenyegetést jelentettek számára. Ő erőltette ki az USA belépését és a tárgyalást is, mert elemi érdekük volt a SZU fegyveres harca (gyakorlatilag az elsjén ők szállították a fegyvereket a SZU számára (forrás: Churchill: a II. világháború - emlékiratok /magyarul).

A nyugat válasza a szovjet érdekszféra kialakulására és a vasfüggönyre a Marschall terv: a nyugat (Németország is!) jelentős anyagi megsegítése, valamint a COCOM lista: egy termék és technológia lista arról mit tilos a szocialista országoknak eladni.

A válság legmélyebb pontja az USA Disznó öbölbeli (Kuba) akciója után volt, amely csak azért nem torkollott atomháborúba, mert az utolsó pillanatban Kennedy és Hruscsov személyes telefonbeszélgetésben tisztázták a fő elveket (1962). Utána fokozatosan enyhült a hidegháború, sor került a SALT1 és 2. szerződésekre az atomfegyverek korlátozásáról, stb. Hruscsovval csökkent a terror is, közben pedig egyre jobban előjöttek a gazdasági problémák is.

Úgy mérgesedett el a viszony, hogy a nyugat is és a SZU is ki akarta rabolni a németeket, hiszen azoknak rengeteg know-how-juk, technológiai leírásuk, ipari gyártástechnológiájuk és elég erős iparuk is volt.

Ezért ment a harc, a SZU ebben vesztésre állt, főleg az amik miatt, mert azok gyorsabbak voltak, hamarabb kilopták a tervrajzokat, gyártósorokat, sőt, komoly mérnök-embereket is, mint a ruszkik.

#3, igazad van, tényleg nem vonultak ki teljesen a területekről. Amerikai katonai támaszpontok maradtak Európában, de ha jobban belegondolunk, pont a szovjet fenyegetés miatt.

Igazából azt akartam írni, hogy olyan mértékben viszont nem határozták meg az adott ország politikai viszonyait az amerikaiak Nyugat-Európában, mint ahogy azt a szovjetek tették keleten.

A harmincas évek végén három kiengesztelhetetlen rezsim gátolták egymás hatalmi kibontakozását: a liberális kapitalista angolszász világ; a sztalini bolsevizmus; és a nemzeti társadalmak. Hogy az egyiket eliminálják, a másik kettőnek szövetségre kellett lépnie, bármilyen ellenséges viszonyban is álltak egymással!

Egy nemzeti, egymással kiegyezni törekvő Európa úgy a bolsevizmus, mint a globális-liberalizmus világra kényszerítése előtt áthidalhatatlan akadályként tornyosult. Így adódott hogy a világhatalomra törő két halálos ellenség összefogott Európa, illetve Európa legerősebb hatalma ellen, amely az időben Németország volt.

A német, mint az angolszász diplomácia versenyre kelt a lengyel szövetséges megszerzéséért. Hogy a lengyeleket ágyútölteléknek szánták, azt már tisztázta a történelem. Hitler utalt a szovjet veszélyre, mely egész Európát fenyegette és hajlandó lett volna a két porosz terület közötti exterritoriális autópálya és vasúti átjáró fejében kiegyezni a lengyelekkel. Egyelőre. Ami előrelátható volt. Lengyelországnak éppoly fontos volt a tengeri kijárat, mint Németországnak az összefüggés porosz provinciái között. Ezért az angolszászoknak nem volt nehéz meggyőzni a lengyeleket, hogy közös erővel jól elverik a port Hitler hátán!

1939 augusztus végén bombaként csapott be a hír: Németország és Szovjet Oroszország 10 éves megnemtámadási szerződést kötöttek! Bár a világot tényleg meglepte a hír, de sólymok a háttérben már számítottak rá. Roosevelt szerint „a politikában minden ki van tervelve, semmi sem történik véletlenül. Ami véletlennek látszik, az csak még jobban volt kitervelve. Neki tudnia kellett, hiszen ő és háttere tervelték ki a háborút”

Ez az egyesség szovjet részről jó sakkhúzás volt. Németország is lemondott Kelet-Lengyelországról és a Baltikumról, amelyet az angolszászok már hajlandók voltak Oroszországnak átengedni. Számíthattak a brit-francia szövetségesek Németország elleni háborújával, melyben reményeik szerint Európa népei végképp tönkreverik egymást. Miután pedig a Vörös Hadsereg, lengő zászlók alatt vonulhat az Atlanti-partokig. Hruscsov szerint –aki már akkor Sztálin szűkebb köréhez tartozott- a szerződés aláírását követő banketten Sztálin jókedvűen dicsekedte: „Most jól becsaptam Hitlert!”

Becsapva persze Sztalin és Hitler lettek. Éppen a német-szovjet közvetlen határ volt az angolszászok célja, remélve, hogy ellenségeik előbb utóbb egymásra rontanak. Tehát barátok soha nem is voltak.

8: Ennyi sületlenséget.. :o)

Ez még esti mesének is kemény..