Amikor Hunyadi Lászlót kivégezték, Mátyást miért hagyták életben?

László 12 évvel volt idősebb Mátyásnál és lényegében ez dominált.

Az idősebb fivér elkísérte apját hadjáratokban, sőt a Felvidékre maga is vezetett hadjáratokat, számos csatában kitűnt és fontos tisztségeket töltött be. 1453-tól pozsonyi gróf, majd horvát-dalmát bán és temesi ispán lett.

Apja, Hunyadi János fényes nándorfehérvári győzelme és halála után 1456-ban, az idősebbik fia, László került a Hunyadi család és párt élére, ezzel együtt nagy politikai erőt képviselt és a nép körében is közkedvelt volt.

Gyakorlatilag ő rendelkezett apja által megszerzett rangokkal és vagyonnal, mivel Hunyadi László nem akart lemondani jelentős hatalmáról és a birtokukban lévő várakról, amiket a király és az őt irányító főúri liga követelt. Közben a főurak, elsősorban az V. László királyt befolyásoló Cillei Ulrik és a Hunyadiak között egyre inkább elmélyedt az ellentét. Cillei szervezkedését Hunyadi László ellen leleplezték, később egy tisztázatlan vita során Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. V. László király esküvel büntetlenséget ígért, és Lászlónak adta atyja minden tisztségét. Ezután azonban az uralkodó mégis megszegte esküjét, Budára rendelte Hunyadi Lászlót és öccsét, Mátyást, valamint néhány hívüket, és börtönbe vetette őket. Az események hatására a Hunyadi párt – Szilágyi Erzsébet és testvére Mihály vezetésével – polgárháborús helyzetet teremtett.

A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve rövidesen kimondta, hogy Lászlót fővesztésre ítéli gyilkosságért és felségárulásért, és 1457. március 16-án Budán, a Szent György téren lefejezték.

Mátyás ekkor kamaszfiú volt 14 éves siheder, a politikai gyilkosságban nem vett részt, ennek ellenére felmerült az ő elítélése is, de tisztázta magát minden vádpontban, másrészt fiatal kora és tapasztalatlansága miatt nem is volt szükséges őt végleg eltávolítani, hiszen sem rangja, sem hatalma nem volt, ahhoz túl fiatal volt, hogy átvehesse apja, vagy bátyja szerepét, másrészt a Garai és Szilágyi által vezetett Hunyadi párttal szemben élve többet ért, a megbékélés zálogát hordozta és lehetőséget teremtve a megegyezésre, addig túszként tarthatták és a tárgyalásokon fontos ütőkártyának bizonyult.

A bírák és talán maga a király is sajnálták volna elítélni ezen kívül és mivel nem volt akkor igazi hatalma, befolyása, hanem csak pusztán a neve, úgy vélték, a továbbiakban semlegesíthetik majd.