Lehet-e emberek agyműködését emulálni?

A jelen emulációk még inkább vázlatos szimulációk.

A gondolkodás asszociációs hálózatát próbálják modellezni.

Az agy neuronkapcsolati rendszerére épülő szimulációk mondhatni a dolog másik végéről indulnak, a neuronhálózat működését utánozva próbálnak rendszereket létrehozni.

Ez a két vég még borzalmasan messze van egymástól.

A tökéletes agyszimuláció ott van, ahol ez a kettő középen összeérne és tökéletesen működik együtt.

Hát az nem ma lesz.

Ahogy előttem is írták, atomi szintű modellezésnél kb egy hidrogén szintjén tartunk. Megkötésekkel már pár molekulát lehet szimulálni, ahogy az kb helyes is QM szinten.

Mégtöbb megkötéssel idegsejteket lehet szimulálni elektromos jelek tekintetében (pl dendritikus jelintegráció)

Kb itt a pontosabb szimulációknak annyi is, mert elértük a számítási kapacitás határait.

Sok sok megkötéssel már egy beszkennelt patkány agyszelet 30 ezer neuronját szimulálták, de nem valós időben.

Az embernek 100 milliárd van ebből.

Egyébként a rendszernek van egy jó nagy tűrése, úgyhogy valószínűleg megkötésekkel is működne egy agy szimuláció. (Hogy mire lenne képes, nem tudni)

Természetesen teljes valójában egy agyat filozófiai okokból tényleg nem lehet szimulálni, mert hibaszázalék mindig van a modelljeinkben.

Itt a jó kérdés az az, hogy azokat a lokális elképesztően komplex bioelektromos és neurotranszmitter jelenségeket, amik pl egy szinapszisban történnek jelátvitelkor... ha közelítjük, úgy milyen eredményeket lehet elérni.

Ha emberi agy nem is, de valami más biztosan működne...

Egyébként a mostani megkötéseket akár a kvantumszámítógépek felülírhatják, de ez elég ingatag feltételezés egyelőre.

Viszont ahogy írták előttem is... az agy lokális mikro szinten maga is egy kvantumszámítógép, szóval a -pontos 100%-os - szimulációra egy dolog képes, maga az agy.

A tökéletes szimulációhoz tökéletes működési megfejtés kéne, ahhoz meg olyan kapacitású számítógép, ami szimulálni tudja.

Egyelőre ezzel tényleg bezáródott a kör.

A vicc az egészben, hogy ha meglesz a tökéletes megoldás, meglesz az is, hogy milyen ordenáré mértékű egyszerűsítéssel is tudná ugyanezt, mert tuti, hogy az agy nem egy optimalizált komputer. És lehet, hogy ahhoz az egyszerűbb modellhez már ma is elég lenne a számítási kapacitás.

Csak nem tudjuk, nem tudhatjuk egyelőre.

Csak egy példa Wadmalac meglátására.

Az agy akár hisszük, akár nem, elég nagy redundanciával dolgozik. Bár sérülékeny, de általában semmi tünetet nem okoz, ha leszúrnak mélyagyig egy 1 mm vastag durung mélyagyi elektródát.

Szóval okos egyszerűsítésekkel és megkötésekkel biztosan szimulálható lesz egyszer egy hozzávetőleges működés.

A plaszticitás megint egy másik kérdés, mert alapvetően szimulálhatsz 100 mrd neuront, de ha nem szimulálod mi történik bennük genetikai és sejt szinten (születnek új idegsejtek, minden sejt folyamatos lassú mozgásban van, szinapszisok millió születnek újjá, dendritfák esnek szét, immunsejtek milliói csipegetik le a feleslehes szinapszisokat... maga a tartószövet a glia amőboid sejtek miriádjai, ami folyamatosan kontaktusban van az idegsejtekkel. Valószínűleg sokkal nagyobb szerepe van az idegi működésben mint régen gondolták)

Ez egy elképesztően dinamikus, folyamatosan változó rendszer.

Mi kisegerek agyába kukkantunk be egy mikroszkóppal, úgy, hogy nem sértjük az agyszövetet elektródákkal... látható hogy 1-2 hét alatt totál átalakul az egész. Ide -oda változnak a sejtek pozíciói, új nyúlványok jönnek létre, stb...

Szóval rettentően nehéz lesz ezt a fajta szöveti plasztikusságot szimulálni. Márpedig ez tesz minket valószínűleg olyanná amilyenek vagyunk.

Ha nincs kb atomi vagy biológiai szinten emulálva ez, akkor az emuláció valószínűleg jobban hasonlít majd Data-ra a Stat Trekből.