Mi az a gravitáció?

#20:

Ez így van, de ezeket itt nem is tagadta senki, nem tudom miért olyan nagy megfejtésként írod. Kivéve az utolsó mondat. Idő a klasszikus értelemben nincs, de téridő nagyon is van.

Csak nem egy idősíkra kell gondolni alatta ami végighajlik az univerzumon és mi azon haladunk előre. A tér elhajlásának mértékét tekintjük időnek. Az idődilatáció pedig alátámasztja ezt.

@20: Egyrészt a világegyetemben nem minden mozdulatlan. Minek tegyük fel ezt, ha nem igaz?

Másrészt nem csak mozgással lehet mérni időt. Vegyél egy maroknyi magányos neutront. Nem is kell mozogniuk, ott vannak a seggükön. Aztán hopp, egyszer csak a fele átalakul protonra, elekteonra, neutrínóra. Nem mozgott egyik sem sehova, de ez az átalakulás nagyon pontos időközönként történik meg - és lehet vele időt mérni.

Szóval akkor most mi is van?

> Képzeljük el, hogy a világegyetemben minden mozdulatlan.

Elképzelhetjük, de ettől még a mi világunk nem ilyen. Egyszerűen vannak szemmel látható egységek, amik önmagukkal folytonosak. (Egy krumpli, egy vasgolyó, egy atom, egy elemi részecske stb…) Ezeknél meg azt figyeljük meg, hogy van valamilyen tulajdonság, amiben valamiféle különbség van közöttük. Nevezzük ezt a tulajdonságot „pozíciónak”. Ezeket a tulajdonságokat aztán valamiféle relációba tudjuk tenni, definiálni tudunk benne irányokat, távolságokat. Nevezzük ezt térnek. A tér egy absztrakt fogalom, ami a dolgok pozíciójának relációja alapján határoztunk meg.

Azt is látjuk, hogy ezek nem állandóak. Megfigyelek két krumplit, x távolságra vannak. Újabb megfigyelés alapján meg y távolságra vannak. Ezeknek a pozíciónak nevezett tulajdonságoknak a viszonyában létezik valamiféle változás. Az idő az az absztrakt rendszer, amiben ezekhez az állapotokhoz irányokat és arányokat lehet rendelni. (Pl. meg lehet állapítani, hogy a kérdést előbb írtad ki, mint ahogy a választ megírtuk, és azt is lehet definiálni, hogy mennyivel előbb.)

Az idő is, a tér is egy absztrakció. A kettő együttesen meg olyan rendszert képez, amiben további tulajdonságokból lehet absztrakt „dimenziókat” – nagyon tágan értelmezve a dimenzió fogalmát – létrehozni. Pl. a dolgoknak van hőmérsékletük, ellenállásuk, nyomásuk, ezek pont ugyanilyen absztrakt tulajdonságai valaminek, mint a téridőben leírt „alakja”. Ugyanúgy hozzárendelhetőek hozzájuk mértékegységek által leírt mérőszámok, különbségek számolhatók, stb… Tulajdonképpen a legtöbb klasszikus mérőműszer ezen tulajdonságokat alakítja át térbeli tulajdonsággá. Pl. a hőmérséklet lehet egy tágabban értelmezett dimenziója a világnak, amiben a jégkocka itt, a forró tea meg ott helyezkedik el, van alatta-felette viszony és jól definiálható távolság (hőmérsékletkülönbség). A hőmérő pont azt csinálja, hogy ezt a hőmérsékletből, mint tulajdonságból „gyárt” távolságot (hogy meddig emelkedik a higanyszál a csőben).

Tehát van idő is, van tér is, mindkettő egy matematikai absztrakciója szemmel láthatóan jól érzékelhető tulajdonságok viszonyrendszerének.

Igen, ahol nem változik semmi, ott nincs minek relációba kerülnie, így nehézkes lenne benne egy időt, mint viszonyrendszert megalkotni, értelmetlenné válik az időpont, időtartam fogalma. Illetve ha a tér üres – elképzelünk egy üres univerzumot –, abban a térnek nincs értelme, értelmetlenné válik a pozíció, távolság, illetve több dimenzió esetén mondjuk az irány, térfogat fogalma.