Ha a Nap vonzza a bolygókat, azok miért nem csapódnak bele?

Az első kozmikus sebesség azt jelenti, hogy az anyaégitest körül körpályán haladásra képes egy tárgy. Ezt úgy kell érteni, hogy a tárgy és az égitest közé húzott vonalra merőlegesen minimálisan legyen meg az adott anyaégitestre jellemző első kozmikus sebesség, ami a Főld esetében kb. 8 km/másodperc. Ha ez megvan, a test pont olyan sebességgel zuhan az anyaégitest felé, ahogy annak a felszíne begörbül alatta, így tulajdonképpen folyamatos szabadesésben zuhan. Ezt a tárgyon/ban tartózkodók súlytalansági állapotnak érzékelik.

Tehát a pályán maradás feltétele a kellő, érintő irányú sebesség.

A bolygók az erő irányába mennek. Ha valaki azt gondolja, kizárólag a gravitáció van, akkor jogos a kérdés. Azonban azon felül még számos más erő van. A bolygóknál például a tehetetlenségi erő.

Ők mennének egyenes irányban, a nap meg akarja, hogy hozzá menjenek, ezért kicsit arra is mennek. Aztán jön ismét a tehetetlenség, majd a gravitáció, a végtelenségig. És a bolygók egy ellipszis pályán mozognak. Ha képesek lennének valamitől lassulni annak bizony a nap lenne a vége.

A Nap csak annyira erősen tudja vonzani a bolygókat, hogy azok Nap körüli pályára kényszerülnek. De beszippantani nem tudja őket, mert azok is mozgásban vannak. Ha a Napnak sokkal kisebb lenne a gravitációja, akkor a bogyók szerteszét repülnek, de ha sokkal nagyobb akkor beszippantaná azokat.

A Naprendszer régen egy rohadt nagy por és gáz alkotta kavargó anyagfelhő volt. Ami természetesen nem egy-helyben állt, hanem sodródott az űrben. A gravitáció miatt a sok por és gáz kis anyagcsomókba kezdett összeállni. Egy idő után az egyik akkora lett, hogy a többi anyagcsomót is elkezdte vonzani, ezért már nem tudtak csak tehetetlenségükből adódva össze vissza sodródni, hanem a legnagyobb anyagcsomó körül kezdtek el kavarogni. Ez a kavargás egyfajta spirális pályára kényszerítette azokat. Amikor tovább nőtt a legnagyobb anyagcsomó a benne lévő irdatlan nyomás és hő miatt beindult a fúzió és a Napunk felragyogott.

A többi kisebb anyagcsomó is tovább nőtt és azok is egyre inkább gömb formát kezdtek el felvenni, ahogy a Nap. Ez azért volt így, mert a gravitáció a belsejükben a legerősebb. Tehát a bolygókat alkotó anyag a középpont felé (A magba) próbál eljutni. De nem tudnak áthaladni egymáson ezért gömb alakzatot vesznek fel. Ezekből lettek a ma is ismert bolygók. Amik továbbra is keringenek a Nap körül, mert a Naprendszer elhagyáshoz kevés a saját lendületük, de ahhoz elég nagy, hogy ne zuhanjanak bele a Napba.

A gravitáció egy erőhatás, amely arányos a testek tömegével és fordítottan arányos a távolság négyzetével. Mindössze ennyiből levezethető, hogy gravitációs térben mozgó tömegpontok hogyan viselkednek attól függően, hogy milyen irányú és nagyságú kezdősebességgel indítjuk őket. Ellipszis (esetleg kör) alakú pályán keringenek, illetve parabolikus vagy hiperbolikus pályán kerülik meg egyszer a központi testet. (Ez az osztályozás a tömegpontok összenergiáját veszi alapul.)

A gravitációt tehát nem úgy kell elképzelni, mint egy nagy porszívót, ami mindent magához húz ha kell, ha nem, hanem mint egy erőteret, amely alapvetően meghatározza ugyan a mozgást, de amelyben ettől még különféle típusú mozgások lehetségesek a kezdeti feltételektől függően.

#4

Tehetetlenségi erőkről gyorsuló rendszerekben beszélhetünk csak. A bolygók CSAK gravitációs erő hatására mozognak a pályájukon, nincs más erő, ami hatna rájuk.

(Amennyiben a bolygón szemlélve írjuk le a mozgást, akkor rájuk a centrifugális erőnek nevezett tehetetlenségi is hat, amely kiegyenlíti a gravitációs erőt, így a bolygó - a saját rendszerében - értelemszerűen nyugalomban van.)