A Vénusz egy csillagmúmia lehet ? Erre utalnak a tények sokaságai?

A hőmérséklet nappal és éjszaka is egyaránt meghaladja a 450°C-ot!!! A légnyomás a földinek 95-szöröse, és a légkör főleg széndioxidból áll. Aránya 96%. (Megjegyezzük, hogy a Föld őstörténetében, feltételezések szerint, a légkör túlnyomó részét ugyancsak Széndioxid alkotta!) A bolygó fölött vastag, többrétegű felhőpárna helyezkedik el, ami megakadályozza a felszínre való rálátást, ezért optikai úton, szemmel nem láthatjuk. A felhőrendszer felső régiójában rendkívül nagy a légkör áramlási sebessége, ami magával ragadja az ott található felhőketés melyek négy nap alatt megkerülik a bolygót, mintha ennyi lenne a bolygó tengelyforgási ideje.

Fölvetődik a kérdés: mégis, hogyan alakulhatott ki ez a bolygó, ha ennyire különbözik a Földtől? A bolygók egyidejű keletkezésének elmélete aligha tartható! De a meglepetések még hátra vannak!

A rendelkezésünkre álló megdöbbentő tények és szélsőséges adatok birtokában, hol vagyunk már attól, amikor a Vénuszban a Föld testvérét láttuk, amikor feltételeztük, hogy nagy valószínűséggel ugyanolyanok a környezeti-fizikai feltételek, mint a Földön, legfeljebb egy kicsit melegebb van, párásabb a levegő, de az élet lehetőségei ugyanúgy adottak, mint bolygónkon. Az elénk táruló kép pedig fölhívta a figyelmet arra, hogy mennyire hiányosak ismereteink a bolygók kialakulásáról, hogy mennyire nem egyszerű egy, az élet csíráját, sőt, a magasabb rendű értelmet hordozó égitestet „létrehozni".

VULKÁNOSSÁG: A Vénusz felszínén minden szempontból az aktív vulkánosság jelei tapasztalhatók, melyek messze felülmúlják a Föld hasonló

és egyben lenyűgöző jelenségeit. Ez a megfigyelési tény egyértelműen

a bolygó kéreg alatti gazdag hőháztartására mutat. A felszínen hatalmas, 30-60 km átmérőjű vulkáni eredetű kráterek találhatók, melyek gazdagon ontják magukból a lávát, és óriási területeket öntenek el izzó magmával. !

A Vénusz felszínén pajzsvulkánok tucatjait figyelték meg melyek a bolygó fortyogó lávafazekai. Lemeztektonikát gyakorlatilag nem észleltek. Ez nem különösebben feltűnő, hiszen a bolygó forgása lassú, nincs holdja, mint a Földnek, így a gravitációs feszítés a magmát a Nap részéről is csak minimálisan mozgatja. A Vénuszbeli vulkánokat a bolygó belsejében található gazdag hőtartalmú anyag kavargó gomolyáramlása hozza létre. A szilárd anyag a hatalmas energia elvezetését csak hővezetéssel nem képes megoldani, az nagy területeken szinte képlékennyé válik, és sok helyen az izzó lávatömeg

olvadt állapotban a felszínre tör.

A VÉNUSZ 10X TÖBB ENERGIÁT SUGÁROZ :Az észlelt, a földi méreteket jóval meghaladó vulkáni tevékenység alapján feltételezEM hogy a Vénusz geotermikus

energiája sokszorosa a Föld geotermikus energiájának! Gyanús!!

Az üvegházhatás, melynek okozója a vastag, sűrű légkör és az ugyanilyen

jelzőkkel bíró különleges összetételű felhőzet, másrészt a kimagaslóan magas belső hőtartalom, mely a földinek sokszorosa, ugyancsak oka kell legyen a bolygó rendkívüli forróságának. A Vénusz kb. 10-szer több energiát sugároz

ki, mint amennyit a Naptól kap.

HONNAN EREDHET EZ A HATALMAS BELSŐ ENERGIA: a Vénusz egy, a kozmikus időskálán nem régen „felrobbant" héjától megfosztott csillag viszszamaradt magja, maradványa, mely sok radioaktív elemet tartalmaz, s melyeknek még nem volt idejük elbomlani. az egyik lehetőség, hogy a Vénusz Naprendszeren kívüli eredetű. Kaptációval, befogással került Naprendszerünk fogságába, kozmológiai értelemben nem is olyan régen, néhány százmillió évvel ezelőtt. „Tragédiája" sem itt történt. A Plútó is befogással került Naprendszerünkbe Scharon nevű holdjával együtt. Talán még később, mint a Vénusz.

VÉNUSZ-NAP KETTŐS CSILLAG ?: másik lehetőség is: a Vénusz és a Nap egy kettős csillag volt, csak a Nap a Vénusz-csillag anyagát elszívta, elrabolta. A Nap akkor még nem izzott, jelentős hőtermelése nem lehetett, de tömege már rendkívül nagy volt. Közöttük egy gázhíd alakult ki, mikor a Vénusz-csillag egy intenzív energiatermelési szakaszba ért. Ezen a hídon, mint egy csapon átfolyt a Vénusz-csillag anyaga a Napba. Visszamaradt egy izzó lávatömeg, mely a csillag nehezebb elemekből álló magját képezte. Ez rendkívül sok radioaktív anyagot tartalmazott, mely még évmilliárdokig biztosította és még napjainkban is (jórészt) biztosítja a bolygó izzását.

Ezután a Nap kigyulladt, a Vénusz pedig bolygóvá fogyott, karcsúsodott. A leírt folyamat lehetett Naprendszerünk egy minőségi átalakulásának okozója évmilliárdokkal ezelőtt. Az elmondottak alapján jól értelmezhető a Vénusz lassú forgása és különösen magas hőmérséklete. A stabil pályaelemek némileg utalnak a két égitest esetleges szorosabb kapcsolatára, közös kozmikus történelmére. Ugyanakkor a leírt jelenség, a csillagok közötti anyagáramlás, rég megfigyelt égi jelenség a világűrben, az ott nagyszámban előforduló szoros kettősök között.

A második esetben az Ősnaprendszer nagy valószínűséggel 3-4 jelentős égitestből állhatott: a még begyulladás előtti Napból, a Vénusz-csillagból és a Jupiterből (esetleg a Szaturnuszból). A többi bolygó (vagy legalábbis azok többsége) csak a kozmikus kataklizma lefolyása után kerülhetett befogással a Naprendszerbe. Ilyen a Merkúr, a Föld-Hold rendszer, a Mars, a Plútó és a különös tengelyforgású Uránusz. A Mars és a Hold folyómedrei azt mutatják, hogy azok felszínén hajdanán aktív klimatikus viszonyok uralkodtak. Valamikor, évmilliárdokkal ezelőtt vastag légkörük, meteorológiájuk volt, felszínük jelentős részét víz borította. A jelenlegi vizsgált állapot a Nap sugárzó hatására jött létre.

Az üvegházhatás, melynek okozója a vastag, sűrű légkör és az ugyanilyen

jelzőkkel bíró különleges összetételű felhőzet, másrészt a kimagaslóan magas belső hőtartalom, mely a földinek sokszorosa, ugyancsak oka kell legyen a bolygó rendkívüli forróságának. A Vénusz kb. 10-szer több energiát sugároz

ki, mint amennyit a Naptól kap.HONNAN EREDHET EZ A HATALMAS BELSŐ ENERGIA: a Vénusz egy, a kozmikus időskálán nem régen „felrobbant" héjától megfosztott csillag viszszamaradt magja, maradványa, mely sok radioaktív elemet tartalmaz, s melyeknek még nem volt idejük elbomlani. az egyik lehetőség, hogy a Vénusz Naprendszeren kívüli eredetű. Kaptációval, befogással került Naprendszerünk fogságába, kozmológiai értelemben nem is olyan régen, néhány százmillió évvel ezelőtt. „Tragédiája" sem itt történt. A Plútó is befogással került Naprendszerünkbe Scharon nevű holdjával együtt. Talán még később, mint a Vénusz.VÉNUSZ-NAP KETTŐS CSILLAG ?: másik lehetőség is: a Vénusz és a Nap egy kettős csillag volt, csak a Nap a Vénusz-csillag anyagát elszívta, elrabolta. A Nap akkor még nem izzott, jelentős hőtermelése nem lehetett, de tömege már rendkívül nagy volt. Közöttük egy gázhíd alakult ki, mikor a Vénusz-csillag egy intenzív energiatermelési szakaszba ért. Ezen a hídon, mint egy csapon átfolyt a Vénusz-csillag anyaga a Napba. Visszamaradt egy izzó lávatömeg, mely a csillag nehezebb elemekből álló magját képezte. Ez rendkívül sok radioaktív anyagot tartalmazott, mely még évmilliárdokig biztosította és még napjainkban is (jórészt) biztosítja a bolygó izzását.Ezután a Nap kigyulladt, a Vénusz pedig bolygóvá fogyott, karcsúsodott. A leírt folyamat lehetett Naprendszerünk egy minőségi átalakulásának okozója évmilliárdokkal ezelőtt. Az elmondottak alapján jól értelmezhető a Vénusz lassú forgása és különösen magas hőmérséklete. A stabil pályaelemek némileg utalnak a két égitest esetleges szorosabb kapcsolatára, közös kozmikus történelmére. Ugyanakkor a leírt jelenség, a csillagok közötti anyagáramlás, rég megfigyelt égi jelenség a világűrben, az ott nagyszámban előforduló szoros kettősök között.

A második esetben az Ősnaprendszer nagy valószínűséggel 3-4 jelentős égitestből állhatott: a még begyulladás előtti Napból, a Vénusz-csillagból és a Jupiterből (esetleg a Szaturnuszból). A többi bolygó (vagy legalábbis azok többsége) csak a kozmikus kataklizma lefolyása után kerülhetett befogással a Naprendszerbe. Ilyen a Merkúr, a Föld-Hold rendszer, a Mars, a Plútó és a különös tengelyforgású Uránusz. A Mars és a Hold folyómedrei azt mutatják, hogy azok felszínén hajdanán aktív klimatikus viszonyok uralkodtak. Valamikor, évmilliárdokkal ezelőtt vastag légkörük, meteorológiájuk volt, felszínük jelentős részét víz borította. A jelenlegi vizsgált állapot a Nap sugárzó hatására jött létre.

13 000 évvel állitották poláris pályára azaz nem csak úgy véletlen kering a Föld körül. Ez nem űrszemet! Poláris pályára állitást a természet nem tud csinálni... mivel már sok mindent felfedeztünk és hasonló objektummal még nem találkoztunk más bolygók körül se így benne van hogy ez egy feltételezett űrhajó műhold vagy kitudja... a poláris pályát felderitő és meteorologiai műholdaknál használnak (Roswellen ilyen műhold csapódott ÁLLITÓLAG a Földbe. Dokumentumokban benne is van!) Geocentrikus a hold a műhold gps stb... Irányitottak már rá rádiójeleket is 1928-ban amit visszavert és 4,5 milló km utat tett meg 12 x Hold Föld távolság. 1920-ban még nem voltak olyan űreszközök se amik vissza verték volna a rádiójeleket onnan.

A rádióhullámok amiket küldött az Örökajcsár csillagképről nem úgy álltak ahogy most!!! Tehát 13 000 évvel ezelötti mintája,ki lehet számítani. A műholdról sugárzott aztán dekódolt jelet adott ami az Ökörhajcsár csillagkép 13000 évvel ezelőtti állapotáról küldött üzenetet azaz egy csillagtérképet!!!

A Corona űrprogram 1959-1960-as Discoverer műhold vette fel először a fekete lovagot (saját véleményem mivel pont azt akarták eltitkolni a legjobban)... ...február 11-én rejtéjes szatelitről adtak ki információt és a műholdra azt mondták hogy a tengerbe csapódva megsemmisült 1960 március 8-án tehát a bizonyíték rajta volt és ráadásul jóval rövidebb időt volt az űrben (a szovjeteket és a kínaiakat vizsgálva) (igen ez kamu részben, mert ott volt a fekete lovag azért hívták vissza elöbb 2,5 hónap), 90-es években oldották fel a titkosítást a Corona űrprogramról de akkor már senki nem foglalkozott a Fekete Lovaggal elcsitultak az amatőr nem amatőr csillagászok.

A Pentagon adott ki a Fekete lovagról először hiteles kormányzati cikket 1960 február 11-én a New York times-nak mivel az 1960 március 8-án végleg megsemmisült Corona űrprogram 8. műholdja a Discoverer 8 a Kínaiak és a Szovjetek felderítésére tehát metorologiai vizsgálata során valószinű hogy egy idegen szatelitet fedezett fel, már azelött is vizsgálták látták de ez volt az első olyan bizonyíték ami kézzelfogható volt a hírszerzésben is. Mivel Amerika így a szó is gyorsan terjedt azért is vonták vissza a Pentagonban AVM hogy az űrprogram ne tudódjon ki persze vannak akik nem hisznek ennek de wikin fent van hogy a Discoverer 8 2,5 hónapot volt űrben novembertől március 8-ig február 11-én adták ki az újságnak innentől lehetett volna ideje biztonságosan hazaérnie a felvételeknek a rádióhullámok mellé!! De ennyire elcseszték és tényleg elsüllyedt vagy csak ennyire nem akarták hogy az emberek ne tudjanak a földönkívüliekről. Lehet azóta még most is adnak ki információkat