Honnan származik az erkölcs és a lelkiismeret, miközben az állatoknak nincs is?

Az erkölcs már a csordaállatoknál létezik.

Nem kell hozzá öntudat.

Az embernél nem a vallások alakították ki (sokkal régebbiek), a vallás csak átveszi az akkor éppen uralkodó erkölcsöket.

Az erkölcs egy társadalmi konstrukció, ami a összes társas lénynél megjelenik! A kialakulásának semmi köze a vallásokhoz, vagy az ember megjelenéséhez. Egyáltalán mit nevezünk már embernek és mit még állatnak? Ez egy értelmetlen kérdés, mert egyrészt nincs éles határvonal, másrészt meg az ember is egy állat. Attól még hogy okos, meg vannak jellegzetes kulturális szokásai, nem tudja elhagyni a biológiai és fizikai tulajdonságait, ami meghatározza helyünket az evolúció folyamatában és az élőlények rendszertanában.

Az ember persze nagyon okos és ezért rengeteg mintázatot képes észrevenni a valóságban. Továbbá nagyon jól tudja értelmezi az elvont fogalmakat. Sokkal jobban, mint a többi főemlős. A kommunikációnk is mondhatni egyedülállóan fejlettnek számít. Ezek együttesen azt eredményezik, hogy a mi erkölcsi szabályaink sokkal összetettebbek és változatosabbak, mint a többi társas lénynek.

Tehát alapvető erkölcsi szabályok nélkül a csimpánz közösségek is felbomlanának, mert nem lenne egységes elképzelésük a jó és rossz fogalmáról. De mivel az evés, ivás, szaporodás mindegyik egyednek kellemes érzés, ezért hamar megtanulják, hogy ezek megfosztása a másiktól rossz (erkölcstelen) dolog. pl.: Ha ellopja az egyik csimpi a másik gyümölcsét, akkor a lopós csimpit elkergetik vagy megverik, mert az ő kis közösségükben ez egy rossz dolognak számít. Hiszen megkárosította a másik egyedet, aki ezen felmérgesedett, stb...

A vallások is próbálták kihasználni ennek a társadalmi konstrukciónak az előnyeit úgy, hogy ezeket a szabályokat Isteneik szabályainak tulajdonították. Nem ismerve a moralitás alapvetően biológiai és kulturális eredetét.

Az erkölcs ugyanis apavető feltétele a különböző közösségek fenntarthatóságának (vallások ide vagy oda). Az egységes jó és rossz meghatározásának a hiánya káoszhoz vezetne. Mert minden csoporttag a saját elképzelési alapján döntené el mi a jó és rossz. Nem figyelne a közösség érdekeire. De ha odafigyel, akkor sokkal könnyebb együtt élniük. És ez be is jött és ezért fennmaradt.

Az erkölcsi szabályokat az embergyermek épp úgy tanulja, mint a többi állat közösség fiatal egyedei: Amikor rájön, hogy ellopni sokkal könnyebb valamit, mint megkeresni, akkor nyilván bepróbálja a lopást. Csak aztán lebukik és jól megszidják, vagy tőle is ellopnak valamit utána, amiből megtanulja hogy lopni rossz. Tehát erkölcsi szabályszerűségre jött rá, aminek jól megtározható szerepe volt a közösség békésebb, fenntarthatóbb életének előteremtésében. Ezért van erkölcsünk és ezért maradt meg. így válnak fenntarthatobbá a közösségeink.