Hol a határ a tudományos hipotézis és az áltudományos elképzelések között?

Sokan sokféleképpen válaszolták meg ezt a kérdést az évek során. A ma leginkább elfogadott válasz a falszifikálhatóság kritériuma. Ez azt mondja ki, hogy egy feltételezés tudományosnak tekinthető, ha be lehet róla bizonyítani, hogy téves. Ellenben ha valamiről nem bizonyítható, hogy téves, az áltudomány.

Bővebben:

[link]

[link]

1-es válasz érthetően:

A tudósok azt nevezik tudományosnak, amit ők állítanak. Áltudományosnak meg azt, amit nem ők állítanak.

"Hanem a tudósok tudják, hogy milyen jellegű állítások számítanak tudományosnak, és ezért olyan kijelentéseket tesznek?"

Ez a falszifikálhatóság is egy jó példa arra, hogy a tudósok random válogatják a tudományos állításokat. A fizikusok állításai pontosan ugyanannyira falszifikálhatók, mint Kisfaludy baromságai.

@3: Egészen biztos vagy benne, hogy megértetted az egyes választ? :)

@Kérdező: A vonzás törvénye önmagában lehetne egy tudományos hipotézis - vizsgálható statisztikai módszerekkel, és falszifikálható is általuk. Azaz, ha venné valaki a fáradtságot arra, hogy tudományos hipotézisként kezelje, megtehetné.

Az összekapcsolása a kvantummechanikával már más kérdés. Ugyanis ott arról van szó, hogy egy létező, a szakemberek körében jól ismert jelenségkört jól ismert módon leíró fizikai modellt próbálnak egyesek totálisan félremagyarázni. Olyasmi ez, mintha azt mondanánk, hogy Arany János a Toldiban földönkívüliek látogatásáról írt. Még ha nem is vetjük el, hogy látogathattak ide földönkívüliek, akkor is pontosan tudjuk, hogy a Toldi nem erről szól. Na, ugyanez a helyzet a vonzás törvényével éd a kvantummechanikával. Annyi a különbség, hogy a Toldit elég sokan ismerik, a kvamtummechanikát meg igen kevesen, csak annyit tudnak róla, hogy valami, a hétköznapi tapasztalattól nagyon eltérő dolgokról beszél - így bármit bele lehet magyarázni, és sokkal kisebb a lebukás esélye, mint a Toldinál.

Amúgy nagyon jó kérdés.

A határ legtöbbször szerintem pont ott van, hogy az áltudomány már megszerzett tudományos ismereteket ferdít el, magyaráz félre, ezekkel is próbálja alátámasztani saját állításait.

Az én lepontozásom jól mutatja mit csinálnak a tudósok.

Tesznek egy állítást (Az egyes tette az állítást)

Mások érvelnek ellene (Leírtam példával, hogy a falszifikálhatóság nem szempont)

Majd azt az állítást fogadják el, ami a saját körükből származott (Az egyest pontozták fel annak ellenére, hogy leírtam miért helytelen)

Csak, hogy tiszta legyen: annak, hogy valamit tudományos hipotézisnek vehessünk, valóban szükséges feltétele, hogy falszifikálható legyen. (Bár nem elégséges feltétele. Az pl nem tudományos elmélet, hogy holnap bekopog a szomszéd néni egy tál sajtos pogácsával, hiába falszifikálható - illetve lesz, majd holnap.)

Természetesen lehet vitatni, hogy a falszifikálhatóság szempontja helyes-e, vagy helytelen, viszont a tudományos módszertannak egyik alapja és fontos eleme. Így ha vitatjuk a falszifikálhatóság helyességét, nem azt vitatjuk, hogy az a tudományos hipotéziseknek feltétele-e. (Igen, feltétele.) Hanem azt vitatjuk, hogy helyes-e a tudományos módszertan. És a kérdés nem ez volt. Ezért az 1-es válasz még akkor is helyes lenne, ha a falszifikálhatóság egy totál hülyeség, amit el kelle vetnünk.